Élettársi Kapcsolat Hány Év Után
Kun Miklós Archives - Katolikus.Ma
Sőt, azt javasolta, hogy kérjek bocsánatot a csehektől az éles szavakért. Én azonban a leghatározottabban visszautasítottam egy ilyen gyáva és szégyenletes lépést. Akkor Szuszlov kitalálta a megbékélés módját: este menjünk be a csehek vasúti kocsijába egy pohár sörre. Én ezt is megtagadtam, de eljöttek értem a csehszlovákok, Bilak meg Kolder, és így kénytelen voltam beleegyezni. Ebből számunkra szégyenletes, mesterségesen megteremtett, teljesen fölöslegesen ránk erőszakolt "megbékélés" lett. Szuszlov politikai ravaszkodásai meg hókuszpókuszai. Kun Miklós Jenő: Összegző gondolatok a Pósa Emlékév magyarországi záróünnepségén | Felvidék.ma. És – noha végül korántsem csak "egy pohár sört" ittunk meg – semmiféle őszinte beszélgetésre nem került és nem is kerülhetett sor. A "baráti találkozó" és a "kibékülés" kellős közepén a vasúti étkezőkocsiban odaült az asztalomhoz Smrkovsky, aki már alaposan felöntött a garatra a "pohár sör" után. Barátságosan hátba vert, és azt mondta: "Seleszt elvtárs, jól beszéltél. Hellyel-közzel talán egy kicsit túlzásba estél, de igazad volt. Nincs nekünk vezetőnk.
Kun Miklós Jenő: Összegző Gondolatok A Pósa Emlékév Magyarországi Záróünnepségén | Felvidék.Ma
Sõt, azt javasolta, hogy kérjek bocsánatot a csehektõl az éles szavakért. Én azonban a leghatározottabban visszautasítottam egy ilyen gyáva és szégyenletes lépést. Akkor Szuszlov kitalálta a megbékélés módját: este menjünk be a csehek vasúti kocsijába egy pohár sörre. Én ezt is megtagadtam, de eljöttek értem a csehszlovákok, Bilak meg Kolder, és így kénytelen voltam beleegyezni. Kun miklós betegsége. Ebbõl számunkra szégyenletes, mesterségesen megteremtett, teljesen fölöslegesen ránk erõszakolt megbékélés lett. Szuszlov politikai ravaszkodásai meg hókuszpókuszai. És noha végül korántsem csak egy pohár sört ittunk meg semmiféle õszinte beszélgetésre nem került és nem is kerülhetett sor. A baráti találkozó és a kibékülés kellõs közepén a vasúti étkezõkocsiban odaült az asztalomhoz Smrkovsky, aki már alaposan felöntött a garatra a pohár sör után. Barátságosan hátba vert, és azt mondta: Seleszt elvtárs, jól beszéltél. Hellyel-közzel talán egy kicsit túlzásba estél, de igazad volt. Nincs nekünk vezetõnk.
Mondhatnám úgy is, hogy ismét felfedezett, hiszen kisgyermek koromban édesanyám sokat mesélt nekem az ő verseiből, ám ezek a felnőtté érés során nagyrészben kiestek az emlékezetemből… Bevallom, kezdetben még azt sem tudtam, hol van Nemesradnót. A korszak jelentős magyar kulturális erőtere: Rimaszombat neve is csak az annakidején, unalmas matekórák alatt űzött "ország-város"-játéknak köszönhetően csengett ismerősen számomra. Nem csoda, hogy sokáig abban a tévhitben éltem, hogy egyedül vagyok… Még az is megfordult a fejemben, hogy vajon érdekel-e Pósa Lajos bárkit is – rajtam kívül? Szerencsére a sors kegyes volt hozzám. Röpke néhány év alatt megismerhettem szinte mindenkit (sokaknak persze már csak az emlékét), akiknek szintén szívügyük volt a kánonból egy torz szemlélet okán kiutasított Pósa Lajos emlékének ápolása, és a maguk területén tették a dolgukat – ahogy tudták, ahogy lehetett. Hosszú a névsor, ugyancsak időigényes lenne a felsorolás, és félek, ki is maradna valaki. Három nevet azonban mindenképpen említem kell: Bodon Lajos radnóti kántortanító, az egészséges Pósa-kultusz tényleges megindítója, még az 1930-as évek elején; a 103. életéve küszöbéhez ért, s hála Istennek makkegészséges és töretlenül élénk érdeklődésű Tamás Ilona, a Balogvölgy tanítónénije (akinek szeplőtlen nevét a világ sajnos egészen más okból ismerhette csak meg), és Pósa Dezső, aki az utóbbi 35-40 évben a kapocs volt szinte valamennyiünk között, s akinek – mi ébresztők – mindannyian nagyon sokat köszönhetünk… Az eddig elmondottak talán sejtetik: az Emlékév nem előzmények nélküli.
Saturday, 18 May 2024Ács János Karmester