Samsung Galaxy A3 (2017) És A5 (2017) Antutu Benchmark Teszt - Tech2.Hu / Lermontov Válogatott Művei · Mihail Jurjevics Lermontov · Könyv · Moly

A zenelejátszó főleg azért, mert ez sincs fent alapból. A gyári gombsor nekem kicsit apró volt, de tök jól lehet paraméterezni, lehet növelni a magasságát, lekapcsolhatjuk róla a számokat, akinek pedig így sem jön be, az nyilván feltehet alternatív gombsort. [+] A Galaxy A5 (2017) ismeri az osztott képernyős üzemmódot, amit az alkalmazásváltó hosszas megnyomásával csalogathatunk elő, legalábbis akkor, ha vagy a menüben álldogálunk épp, vagy olyan alkalmazást használunk, ami támogatja ezt. Ilyenkor választhatunk mellé egy másikat a listából, ezek egymás alá kerülnek, az elválasztó sávot húzogatva pedig meghatározhatjuk, hogy melyiknek mennyi teret engedünk. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

1. Szerző

A középkategória kiegyensúlyozott királya komoly költséget kíván. Kár, különben kiváló készülék különösebb kompromisszumok kizárásával, korrekt kamerás képességekkel, kellemes kialakítással. Hirdetés Hardver, UI Ha egy év után utódot kap egy telefon, amit ugyanabba a kategóriába szánnak, mint az elődjét, akkor illik fejleszteni. És amúgy ebből egész jól le is lehet mérni, hogy melyek azok a területek, ahol tudnak is fejleszteni a cégek relatív könnyedén. Az A5 idei változatánál a kijelzőt nemigen bántották, kapott ugye vízállóságot, a hardver pedig tényleg combosabb lett, a RAM mérete 3 GB-ra hízott, ami ebben a kategóriában röhögve elég bármire, a chipset ezúttal a saját fejlesztésű Exynos 7880, ami nyolcmagos. Az 1, 9 GHz-re skálázott Cortex-A53 magokat grafikailag egy Mali-T830MP3 segíti ki, ez a konfig pedig nem csak papíron, hanem a sebességtesztek alapján is izmosabb, mint a korábbi. Több RAM, változatlan kijelzőfelbontás és erősebb hardver, ebből bizony általában az sül ki, hogy a készülék sokkal kezesebb, reszponzívabb, gördülékenyebb és az A5-be ilyen ponton nem is nagyon lehet belekötni, a legtöbb játékot is könnyedén futtatja, az alkalmazások indítására és a közöttük történő váltásra sem kell sokat várni.

A többi képernyőn ikonok és widgetek lehetnek 4x4, 4x5, illetve 5x5-ös rácsozattal. A menüben gyárilag 17 ikont fogunk találni, azért ilyen kevés, mert ezek között három mappa is található a Samsung, a Google és a Microsoft alkalmazásainak. Az elsőben fájlkezelőt, diktafont, email klienst, böngészőt, S Health és S Voice appot találunk, a másodikban nem meglepő módon a Google alkalmazásai üldögélnek, az MS pedig az Office szoftverekkel képviselteti magát. [+] A fentről lehúzható értesítési függöny kétlépcsős, első körben a gyorsbeállítások felső sorát érjük el, még egy húzással az összes kapcsolóhoz hozzáférünk, ezek sorrendje variálható. A beállítások menüpontot kifejezetten lehet kedvelni, mert okosan vannak rendszerezve a lehetőségek, külön állítható, hogy melyik app küldhessen értesítést, lehet babrálni a betűtípust és a méretet, van egyszerű üzemmód azoknak, akik nem látnak annyira jól és nem használnak minden funkciót, illetve ez a Samsung is tudja figyelni, hogy nézzük-e még a kijelzőt és ebben az esetben nem kapcsolja azt ki.

Pörög-forog, reagál, gördül, animál, érzékel, teszi a dolgát és soha nem merül fel az emberben, hogy na, most egy kicsit megterheltem a hardvert, ebben persze az is szerepet játszik, hogy az egyelőre az Android 6. 0-s verziójára rápakolt UI optimalizációja sem sikerült rosszul. Mondjuk azért jár némi dádá, hogy nem a Nougat üldögél a terméken, egy tényleg frissen, pár hete bemutatott modellnél ez szerintem elvárás egy nagy gyártótól, de remélhetőleg hamarosan jön a frissítés. Viszont jár a kredit a remek hatékonyságú ujjlenyomat-olvasóért, ami nálam egyszer sem tévedt, bár a Porsche Design Mate 9-ről váltva meg kellett szokni, hogy ez egy gomb is, nem csak egy érzékelő, mint amott. [+] Akárcsak a friss A3-nál, itt is a Grace UX kommunikál a júzerrel, ez sokat egyszerűsödött az innen nézve már kissé bazárinak tűnő, csiricsáré és túlzsúfolt TouchWiz interfészhez képest. Ha a főoldalról balra indulunk, akkor FlipBoardra épülő Briefing felületre jutunk, amely a nagyvilág híreit listázza tematikusan, de nem lehet manuálisan bizonyos forrásokat kizárni és hozzáadni, ehhez a FlipBoard hivatalos alkalmazásának letöltését javasolja a felület.

"A szenvedélyek nem mások, mint eszmék a fejlődés első fokán…" Mihail Jurjevics Lermontov, az orosz költészet Puskin utáni korszakának egyik legnagyobb képviselője, a Korunk hőse című regény szerzője 200 éve született. Ennek a féktelen és fegyelmezett, elbűvölően kamaszos és fájdalmasan koraérett, megrázóan modern szellemnek a vonzására máig fogékonyak a magyar olvasók. A lermontovi életérzésnek mintegy foglalatát, tíz évvel első megjelenése után már lefordították magyarra, és a huszadik században is alig akad fordító-költőnk, aki legalább egy-egy nevezetes Lermontov-versen ki ne próbálta volna az erejét. Mihail Jurjevics Lermontov: Most a szív (részlet) Most a szív nyugodni vágyik, Szenvedélye ellobog, Mert belátja, hogy a másik Szív érette nem dobog; Ám ha fojtott izgalomban Még remegne, az se baj; A víz sem csitul le nyomban, Bár elült a vad vihar! (Ford. : Kálnoky László) Mihail Jurjevics Lermontov orosz költő, író 200 éve, 1814. Szerző. október 15-én született. Moszkvában jött a világra, a családi legenda szerint skót ősökkel is dicsekedhetett., állítólag a Shakespeare Macbethjében felbukkanó Thomas Learmont lovag, a varázsló és költő is közéjük tartozott.

Szerző

A tervek azonban tervek maradtak, már nem valósulhattak meg, mert parancsot kapott a visszatérésre. Útban állomáshelyére Pjatyigorszkban megállt, hogy gyógykezeltesse magát. Az üdülőhelyen sok régi ismerőssel találkozott, köztük régi iskolatársával, Martinovval. Egy alkalommal az előkelő társaságban az éles nyelvű költő megsértette Martinovot, aki kihívta párbajra. Mihail jurjevics lermontov a hero. Lermontov nem vette komolyan az összetűzést, s az 1841. július 27-én lezajló párbaj során a levegőbe lőtt. Martinov azonban pontosan célzott, s pisztolygolyója kioltotta a mindössze 27 éves Lermontov életét.

1832–1834 között írt és befejezetlen Wadim című regényében a Pugacsov-felkelést írta le. Ebben az elnyomott parasztokért kampányolt. A Masquerade című négyfelvonásos versdrámában, amelyet 1835 körül írtak, Lermontow megtámadta a legmagasabb arisztokrata társadalmat, ezért a cári cenzorok megakadályozták annak megjelenését. Tbiliszi, Michail Lermontow festménye, 1837 A Kaukázusba való áthelyezése során megismerkedett a száműzött decembristákkal és grúz értelmiségiekkel. A hegyi népek életéről és szokásairól, valamint az ottani természetről alkotott benyomások megerősítették alkotóerejét, és új témákkal szolgáltak. Olyan pecsétek, mint Die Fürstin Ligowskaja (1836), Kerib the Spielmann (1837), Borodino (1837), Ivan Vasziljevics cár éneke, testőre és a merész Kalašnyikov kereskedő (1837), Mzyri, Pjotr ​​Szaharov- Csecsenetre hivatkozva (1840), A démon (1841) vagy a Szülőföldem (1841) ebből az időből származik. "Az orosz irodalom nem merítette ki legendáit és történelmét. […] Lermontow […] történelmi eposzt komponált, folyékonyan, méteresen és az emberek szókincsében: a dalt a Kalasnyikov kereskedőről.

Sunday, 11 August 2024

35 Hetes Koraszülött Baba