Élettársi Kapcsolat Hány Év Után
Hittem Szép Szavadnak Mégis Megcsalál
A nyitó strófa a reményt jeleníti meg allegorikus formában (csalfa istenasszonyként), a lírai én bemutatja, szinte definiálja őt. Kiderül, hogy a Remény nem isten, csak annak látszik (nem a görög mitológia istenasszonyáról, Elpiszről van szó). Valójában csupán egy elomló tünemény, mivel valójában a földi ember teremtette magának önámítás céljából. Emiatt a Remény csalfa és vak. A reményhez. Lénye tele van ellentmondással (" Hittem szép szavadnak: / Mégis megcsalál "). Mégis hatalommal rendelkezik a boldogtalan halandók felett, mivel azok szívesen hisznek neki, amikor hitegeti, kecsegteti őket. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3
Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez
Most olvassuk végig a verset! A Reményhez Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet.
A RemÉNyhez
Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek! Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály költeményét. Mi a véleményed Csokonai A reményhez írásáról? Írd meg kommentbe! Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verselemzés A búcsúdal, a bujdosóének, a panaszdal rokona az elégia, mely reménytelenül fájdalmas, szomorú érzéseket kifejező lírai költemény. Legtöbbször elcsendesedett bánattal, megnyugvó beletörődéssel zárul: az elégiaköltő nem lázadozik a sorscsapás, az értékek pusztulása ellen. Leggyakoribb tárgykörei: a magányosság, a csalódás, egy szeretett emberi lény elvesztése, vágyódás a távol levő kedves után, a halálvágy, a panasz, a múlt emlékén való tűnődő borongás. Az elégia – a többi műfajhoz hasonlóan – koronként és az egyes nemzeti irodalmakban is mást és mást jelentett. Témák tekintetében meglehetősen változatos és összetett érzelmi skálájú műfaj, ezért sokféle költemény sorolható az elégiák közé.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Wednesday, 26 June 2024Spanyol Horvát Meccs