Élettársi Kapcsolat Hány Év Után
Molnár Gábor Író
Beszélgetés Molnár Gábor író feleségével - Ajka TV 2017. 12. 01. - YouTube
Molnár Gábor Iron
A kígyóméreg ellenszérumának megalkotójától, a nehéz körülmények közül feltörő tudósról, Vital Brazilról szól Molnár Gábor új könyve. A tudományos munka, a maradisággal, babonával vívott harc eseményei mellett a brazil tudós életrajza alkalmat adott Molnár Gábornak arra is, hogy Brazília történelmének egy érdekes szakaszát, a rabszolgafelszabadítást közvetlenül megelőző időket és a rabszolgafelszabadítást bemutassa. – Emelett természetesen a regény lapjain az olvasó ismét eljut a dzsungelba, s számos érdekes esemény tanúja lesz. Találkozik a dzsungel embereivel, ismerkedik a zöld pokol állatvilágával, elsősorban a mérgeskígyókkal, amelyekkel Vital Brazil szinte gyermekkorától kezdve hivatottan foglalkozott. Megismeri a híres Butantan Intézet munkáját, ahol Brazil élete javát töltötte. Az izgalmas részletekben bővelkedő életrajz így ismeretterjesztő feladatot is ellát.
Molnár Gábor Iro.Umontreal
A közelmúltig rejtélynek számított, hogy a ritka óriást ki foghatta, ugyanis a gyűjtő neve nem szerepel a bogár szűkszavú céduláján. Bálint Zsolt, a múzeum Lepkegyűjteményének vezetője már évekkel ezelőtt tudni vélte, hogy a példányt Molnár Gábor gyűjtötte, sejtését azonban nem tudta bizonyítani. Mender Ákos, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója szenvedélyesen kutatja Molnár Gábor (1908–1980) utazó és vadászíró munkásságát. A rendelkezésére álló adatokból, valamint az író beszámolóiból levezette, hogy a szóban forgó példányt valóban a népszerű könyveit immár vakon író Molnár Gábor fogta Brazíliában. Mender Ákos a következtetéseit egy nekem küldött levélben közölte, amelyet az alábbiakban közzéteszek. Ehhez adott szíves engedélyét ezúton is hálásan köszönöm. *** A "Titanus giganteus Brasilia: Manaos (Amazonas) 1931. Vétel Horváth Elemértől. P. 342" szöveggel felcédulázott 13, 6 cm-es óriáscincér valójában egy Molnár Gábor által 1930-ban (július vagy augusztus hónapban) Manaos város Flores nevű rengetegében gyűjtött egyed.
Molnár Gábor Ironman
(Én kedves Amazóniám. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp, 1975; 59–60. oldal. ) Az író Kalandok a brazíliai őserdőben című könyvéből kiderül, hogy társai, Horváth Elemér (autodidakta módon képzett) "entomológus" és Pusztay Lajos cipőbolt-tulajdonos (az expedíció finanszírozója) Pernambuco állam fővárosából, Reciféből már maláriás betegen jutottak el Belém városába. (Pusztaynak még a recifei mocsarakban egy zöld sásfélétől szerzett vágások miatt tályogok is keletkeztek a lábán. ) Már a fent említett cédulán található dátum sem stimmel, mivel Horváth Elemér és Pusztay Lajos rövid idejű Belém környéki tartózkodás után, még 1930. augusztus végén (láttam az útleveleikben feltüntetett pecsétet, mely ezt bizonyítja), elhagyva Brazíliát, szeptember 4-én érve el Le Havre kikötőjét, betegen tértek haza Magyarországra. Többé egyikük sem tért vissza Brazíliába. Arra, hogy a nevezett Titanus giganteus Horváth Elemértől való vételként lett feltüntetve, részben magyarázattal szolgálhat, hogy az ő kezén is "átment" az óriáscincér, mielőtt eljutott a Baross utcai Állattár üvegfedelű dobozába (erre az Én kedves Amazóniám -ban található, fent idézett írói visszaemlékezés a bizonyíték).
Idézem az 1972. évi brazíliai expedícióról írt Én kedves Amazóniám című útleíró könyvét, melyben az író visszaemlékezik, miként került 1930-ban birtokába a fent nevezett óráscincér. " A környező sűrű árnyékú rengetegben akkor micsoda nagyszerű bogár-, lepkezsákmányra tettem szert. Az óriási kék darázs, a vespa is itt került zsákmányomba, a földkerekség legnagyobb fedeleshátú bogara, a Titanus giganteus egyik példányával. Nem világrengető példány volt a Titanus giganteus, alig tizennégy centiméteres, mégis hatvan dollárt ígértek érte. Nem adtam el nélkülözésemben sem. Több szép, különösen értékes bogár-, lepkegyűjtésemmel a Titanus giganteust első, a tapajosi vadonban ejtett jaguárom bőrével, a ma Buenos Airesben élő Weinberger Béla pajtásommal küldtem haza édesanyámnak, Budapestre. A jaguárbőr később Imre József szemészprofesszorhoz került személyes ajándékomként; a bogár-, lepkegyűjtemény édesanyámtól, Horváth Elemér révén a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárába. A Titanus giganteus – ezt fellélegezve mondom – ma [1972-ben] is megvan a Budapesti Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményében.
A konkrét példák részletes bemutatásától a spoiler veszélye miatt eltekintek, de nagyon szeretem például a koponyákat és azt a részt, amikor a nézőtér első soráig repkednek a kellékcsontvázak gipszszilánkjai. (Borítókép: Nagy Tamás / Index)Wednesday, 26 June 2024Khr Lekérdezés Ügyfélkapu