Hír Tv-S Műsorvezető Ment A Közmédiához | A Síró Nő

A HírTV-s történet tíz évvel ezelőtt, 2005-ben kezdődött. A totális baloldali-balliberális médiauralom ellensúlyozására életre hívott Hír Televízió hamar a nemzeti érzésű, jobboldali-konzervatív közönség egyik legkedveltebb csatornájává vált. Szabó Anettet a Híradó, a Reggeli járat, a Panaszkönyv, az Iskolapélda és a Magyarország élőben című műsorok műsorvezetőjeként láthattuk a képernyőn. Szabó anett műsorvezető sztárcom. Ami szülőföldjéhez fűződő kapcsolatát illeti, egy 2011-es interjúban így vallott: "Szlovákia a szülőhazám, szlovák állampolgár vagyok, és amíg a magyar állampolgárság kérelmezése ennek elvesztését vonja maga után, addig sajnos nem is kérvényezhetem a visszahonosítást. Ezzel a hatályos törvény szerint ugyanis minden hivatalos kötődésemet elveszíteném Szlovákiához, ahol az egész családom él. Elveszíteném az ottani szavazati jogomat, márpedig ehhez ragaszkodom, hiszen ha csak egy szavazattal is tehetek azért, hogy ott a családomnak jobb legyen, akkor azt meg akarom tenni. De bízom benne, hogy ez a helyzet a két ország között rendeződik, mert hosszú évek óta Magyarország a második otthonom, szeretnék az állampolgára lenni. "

1. Már van új állása az M1-től távozó műsorvezetőnek
2. A síró nő átka

Már Van Új Állása Az M1-Től Távozó Műsorvezetőnek

(…)" - mondta Megadja Gábor eszmetörténész. "Nincs menete a történelemnek, ne higgyék el a kedves nézők, amikor ezzel szuggerálják őket. A történelmet mi alakítjuk, önök, a politikusaink, akiket megválasztunk, az intézményeink, senki más. A sorsunk a kezünkben van, nem egy hatalmas hólabda vagy szikla görög Magyarország felé és eltapossa, ha nem lép félre, arra az útra, amit javasolnak neki, mondjuk Nyugat-Európában, hanem léphet másik irányba is vagy fel is zúzhatja ezt a sziklát – higgyenek benne. " - hangsúlyozta Kötter Tamás, író, jogász. Már van új állása az M1-től távozó műsorvezetőnek. Kapcsolódó anyagok: Hidvéghi Balázs a nemzetközi sajtóban is megvédte a kormányt és annak döntéseit Nemzeti Kulturális Tanács: A veszély nem szűnt meg Orbán Viktor: Nehéz időszakon vannak túl emberek tízezrei Hír TV Civil kör: Felnőtt a magyar futball egy teljesen új mércéhez! Trombitás Kristóf vendégei az e heti Civil körben Kondor Katalin újságíró, Kovács István az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, Földi László titkosszolgálati szakértő és Vágvölgyi Gergely a főszerkesztője voltak.

Vendégek: Sótonyi Péter elnök, Professzorok Batthyány Köre és Kondor Katalin újságíró, közgazdász, a Magyar Rádió korábbi elnöke. A Professzorok Batthyány Köre 1995. június 3-án jött létre azzal a céllal, hogy a polgári értékrendet magukénak valló és azért tenni is akaró egyetemi tanárok közös munkájának keretet biztosítson. Járuljon hozzá, hogy megoldásokat keressen a nemzet szellemi energiáinak hasznosításához, és ezzel előmozdítsa a nemzet erkölcsi és gazdasági emelkedését. Batthyány Lajos életútja kötelezi a Kört erre. Hol tart ma a vállalt munka? Látszanak-e már eredmények? Ismerhetők-e a hosszú távú elképzelések? A polgárok csak ámulnak az ELTE jogi karának tanára különös, felbőszült megnyilvánulásán, aki nyíltan a jogállami keretek felfüggesztését helyezi kilátásba és ezzel kampányol! Mit kampányol? Egyenesen fenyegetőzik! Még az Alaptörvényt is hatályon kívül helyezné a baloldal! Ez annyira cinikus és felháborító! Mit szólna ehhez a törvénytelenséghez Batthyány Lajos és a forradalmaink örökösei?

Mi lesz velük - mondta egy zavaró hang. Míg meghallották a titokzatos nőt, a város rettegő lakói bezárkóznak sárból és kőből készült házaikba. Az ókori hódítók sem mertek kimenni az utcára, mert annak a nőnek a sikolya valóban hátborzongató volt. A pletykák szerint az volt a síró nő, hosszú hajú, kísérteties megjelenésű, fehérbe öltözött nő, fátyollal lebegve a levegőben, hogy ellepje rémes arcát. Lassan kóborolt ​​az utcák és terek között a városban, és aki tanúja volt a jelenlétének, azt mondja, hogy amikor kiabált, ó, gyermekeim! eltűnnek a levegőben, és folytatják a terrorizmust a város más részein nyögéseikkel és sikolyaikkal. Míg a síró nő sétált a tereken, kétségbeesetten sírt, egy idő után a folyóhoz megy, míg az éjszaka sötétjében fokozatosan elveszíti magát, és így végül feloldódik a vizekben. Ez Mexikóvárosban minden este megtörtént, és a lakói valóban nyugtalanok voltak, mert senki sem tudta ezeknek a panaszoknak az okát. Egyesek szerint a nőnek volt egy szeretője, akivel a halál váratlan meglepetésének köszönhetően soha nem tudott férjhez menni.

A Síró Nő Átka

Gács Anna igen csinos könyvének borítóján Paul Klee A síró nő című képét látjuk. És nem valamelyik angyalosat, mondjuk az Angyal alakulófélben t (Engel im Werden). Persze a nemtelen, ráadásul alakuló angyal és a síró, mert (talán) megbántott vagy megalázott nő között sejthetünk valamiféle általános összefüggést; például azt, hogy – Rilkét idézve – mindenkit (sírót vagy nevetőt, nőt vagy férfit) bizony bábként rángatnak, és lehet, hogy egy angyal. Mindnyájan alakulófélben, mozgatva, könyvünk egyik kulcsszavával: "szituálva" vagyunk – nőként, férfiként, (női vagy férfi) szerzőként vagy olvasóként egyaránt. Mindenhogy és mindig. Tehát "szituálva" van a szerző is, olykor "halottként", de nem feltétlenül, és pláne nem mindenáron. Nem úgy, ahogyan azt a közelmúlt számos dogmatikus hangvételű irodalomkritikájában tapasztalhattuk, amelyekben tehát a modern szubjektumfilozófia kifulladásának kozmikus következményeként olvashattunk a szerzői szándék, sőt jelenlét ellehetetlenüléséről, egyáltalán minden olyan dolog zárójelezéséről, ami a legszűkebb értelemben vett "szövegvilágon" túl vagy innen van (legyen az szerzői szándék vagy olvasói élmény, vagy bármilyen úgymond külső referencia).

Ezért nem angyal van a borítón, hanem nő. De talán éppen azért síró nő, mert tudja, hogy angyal által mozgatott, "szituált". S ez az érzés bizony – jól tudjuk Rilkétől – iszonyú, iszonyúan szép: "az iszonyú kezdete, mit még elviselünk". Sírva ugyan, de még elviseljük. S ebben mindnyájan (nők, férfiak, szerzők, olvasók…) egyformák vagyunk, abban, hogy (szegény, angyali Aljosa Karamazovhoz hasonlóan) sírva fakadunk akkor, amikor szembekerülünk a szépséggel: az iszonyatosan szépséges gondolattal, hogy "szituálva" vagyunk. (No jó, lehet, hogy nem egyformán sírunk. De sírunk. ) Persze most Gács Anna nem sír, hanem ír, azon belül kiegyensúlyozottan gondolkodik és beszél a szerzőség összetett ügyéről. Nem egyensúlyozgatva, hanem egyértelmű állás(oka)t foglalva. Egyértelműen vállalja a korántsem egyértelmű női irodalomkritikus pozícióját, mely termékeny többértelműségnek szenteli könyve egyik fontos fejezetét, amelyben világosan meghatározza az általa feldolgozott feminista kritikai iskolák azonosságait, de még inkább különbségeit; s közülük talán a kevésbé harcos, viszont ennek következtében jóval problematikusabb elképzelések állnak hozzá közelebb, így például a monologikus "törlesztés diskurzusa" (103. )

Sunday, 4 August 2024

Mihályvári Farkas Viktória