Üvöltő Szelek · Film · Snitt | Nem Felejteni, Csak Túllépni – Alice In Chains: 'Rainier Fog' Lemezkritika | Rockbook.Hu

Pár évvel ezelőtt egy török sorozat forgatásába csöppentem bele a legjobbkor, ugyanis a stáb a könnyeivel küszködve nevette végig a jeleneteket. Szórta a poénokat a mikrofon előtt álló színész, erre kontrázott a hangmérnök és a szinkronrendező együttesen. Most nem pont ugyanebben, de valami hasonlóban volt részem. Nyitva maradt ugyanis a mellettünk egy ajtó, így kihallatszódott az, amit a színész csinált a szomszéd stúdióban. Haumann Petra 9 éve férjnél van! Tudod, melyik ismert színész a párja? - Hazai sztár | Femina. Önmagában egy sporttémájú dokumentumfilm nem tartalmaz sok humorosat, de amikor nálunk éppen egy szexjelenetet szinkronizált a színész, és kintről a "jól bánik a dákóval" mondat hangzott el, akkor egy pillanatra megfagyott a levegő, és mindenkiből előtört a nevetés. A kis túra után betértünk a földszinti stúdióba, ahol már javában dolgozott a szinkronrendező, Juhász Anna és a hangmérnök, Bokk Tamás a Tabu című sorozat aktuális epizódjain. Elég sűrű napnak néztek elébe, ugyanis több mint 20 színészt vártak a mikrofon elé. A hétfői forgatáson olyan művészek adták egymásnak a kilincset, mint Kovács Nóra, Barbinek Péter, Szersén Gyula, Reviczky Gábor vagy éppen Csuja Imre.

• Tom hardy magyar hangja musical

Tom Hardy Magyar Hangja Musical

Még nem tudtam eldönteni, hogy 5 vagy 6 csillagot adjak rá. Érveim a 6 mellett: látványra szép film volt, a színészekkel sem volt semmi bajom, és rengeteg érzelmet képes megmozgatni a film. Alapvetően szép, hogy két ember ennyire tud ragaszkodni egymáshoz. No de ilyen lehetetlen módon? Ami miatt inkább 5 csillagot ér, az maga a történet. Hogy lehet egy szerelem ennyire elfuserált? Mégis hogy??? Olyan, mint egy soha véget nem érő ördögi kör, ami az őrületbe kergeti az embert. A Tabu szinkronforgatásán jártunk - Puliwood. Még azt is csaknem megnyomorítja, aki nem gabalyodott bele ezekbe a kusza szerelmi szálakba. Az egész sztori olyan, mint Heathcliff maga. Szerethetetlen, ugyanakkor mégis van benne valami, ami nem hagy nyugodni és nem enged el. Bosszantó, sőt kiállhatatlan, és érthetetlen, mégis érdekes. És ez az, ami egyébként igazán zseniálissá teszi. Viszont nem szeretném még egyszer megnézni. Ez az értékelésem is épp elég indulatos lett, csaknem olyan hisztérikus zaklatott lettem tőle, mint Cathy. De vele ellentétben én inkább távol tartom magam Heathclifftől és ettől a bolondériától.

című sorozatban Konrád Jánost - a főszereplőt - alakította. Modellként, reklámfilmszínészként, vágóként, zeneszerzőként dolgozott, és 150 filmhez adta a hangját, hallhattuk többek között a Szex és New Yorkban, a Sherlock és Watsonban, az Odaátban vagy a Londoni rémtörténetekben is. Fotó: InterCom/Besenyei Gergely Almási Éva és Balázsovits Lajos már öt évtizede élnek boldog házasságban. Összekerülésük nem volt botrányoktól mentes, hiszen akkor a színésznő férjnél volt, aki nem volt más, mint Vámos László rendező, Balázsovits főnöke. Úgy tartják, a hosszú, boldog házasság a bizalmon alapul, és azon, hogy teret engednek a másiknak. Tom hardy magyar hangja dvd. A páros a szinkronvilágban is sikeres, a Jászai Mari-díjas színésznő olyan nagyságoknak kölcsönzi a hangját, mint Judi Dench, Shirley MacLaine, Claudia Cardinale vagy éppen Barbra Streisand. Balázsovits Lajost hallhattuk A klinikák című sorozat dr. Schübeljeként, de Franko Nero is szólalt már meg a színész hangján. Rubold Ödön a szentendrei teátrumban ismerte meg későbbi feleségét, Götz Annát, de akkor még nem játszottak együtt, a 17 éves Anna jegyszedőként dolgozott - később ő is színészi pályára lépett.

A grunge egykori nagy hősei közül hozzám mindig az Alice In Chains állt a legközelebb, annak ellenére, hogy egy időben megrögzött soundgardenista voltam, az akkori társaság egyensúlyának megőrzése miatt. Aztán a 'garden elkúszott mellőlem, az AIC-től meg minden lemez favorit – bár tény, hogy ugye nincs belőlük túl sok. És ebből a kevésből is három már "új korszakos". Előre leszögezem, hogy nagyon, sőt, NAGYON szeretem a William DuVall-lal készült albumokat. Jó ideig morzsolgattam magamban, hogy mi az, ami ennyire megfogott 2009-ben a Black Gives Way To Blue -ban, aztán jött a hirtelen megvilágosodás: azon kívül, hogy ízig-vérig Alice In Chains a zene, a hangulata (mondhatnám azt is, hogy kisugárzása, mert pontosan illik ez a jelző is rá) pozitív és életigenlő, a korábbi korszak(nak megfelelő) depresszív atmoszféra helyett. Mondhatnám azt is, hogy ez az AIC v2. 0, egy továbbfejlesztett verzió, ami jobban is esik mostanában, mert én sem szeretek már depresszíven merengeni az élet nagy dolgain úgy, mint a '90-es években.

megjelenés: 2018 kiadó: BMG pontszám: 10 /10 Szerinted hány pont? Lehet, merészség azt kijelenteni, hogy a DuVall-féle lemezek közül ez az új a legtartalmasabb, legjobb, legmélyebb, leginkább magával ragadó – ki-ki ízlése szerint alkalmazza a jelzőket, és biztos, hogy egy év múlva újra meg fogom vizsgálni ezt a kérdést, de jelenleg annyira közel érzem magamhoz ezeket a dalokat, mint mondjuk egy minden idők best of AIC válogatását. Mindenesetre a valóban túlzó jelzőket mellőzve főhajtás illeti Jerry Cantrellt, hogy ilyen mélyre engedett bennünket a saját legbenső intim szférájába – a lelkébe –, amihez elég csak beleolvasni pár dalszövegbe. Noha ízig-vérig Alice In Chains a zene, néhány "apróságot" tekintve, amelyek a lemez fő csapásvonalát is megadják, azt mondanám, hogy ez összességében több. De minél több? A soknál több? Úgy érzékeltetném, hogy más, rájuk korábban nem jellemző ízeket is megvillantanak, ez pedig magasabbra helyezi ezeket a dalokat. (És megint, minél magasabbra? Mi a magasság mércéje egyáltalán?... )

Hogy Kurt Cobain és Chris Cornell nélkül a Nirvana és a Soundgarden történetének le kellett zárulnia, az tiszta sor. És ma már legalább ennyire egyértelmű, hogy az Alice In Chains sztorija nem érhetett véget Layne Staley halával, bármily karizmatikus frontember is volt. A Black Gives Way To Blue és a The Devil Put Dinosaurs Here albumok ismeretében ugyanis senki nem kérdőjelezheti meg, hogy a seattle-i csapatnak a továbbiakban is volt érvényes – ugyanakkor a klasszikus lemezekhez méltó színvonalú – mondanivalója. A Rainier Fog pedig talán végérvényesen meggyőz mindenkit arról, hogy a 2018-as Alice In Chains véletlenül sem tekinthető egy egykori rocklegenda igen meggyőző utódzenekarának. Egyrészt, mert – megkockáztatjuk – az új lemez talán két elődjénél is hajszálnyival erősebbre sikeredett, másrészt, mert a 2000-es évek kiadványai közül ez az anyag érezteti leginkább, hogy a zenekar új utakon jár. Természetesen ízig-vérig Chains-műről beszélünk, hangvételében azonban mégis valamennyire más, mint a korábbi anyagok.

De át kellett állítani pár érzékelőt belül a fejemben, hogy megértsem ez ma az Alice In Chains. Ide vehetjük még a dalszövegek által vetített, számolatlan személyes élményt, akkor lassan kitisztul a kép, és rájövök, ez egy önvallomás, egy kitárulkozás arról a helyzetről, ahol most Cantrell tart. Szinte teljesen magányosan az általa is kialakított zenei színtéren. Ezernyi fájdalommal, olyan végtelenül és sebezhetően őszintén, hogy az embernek az első pillanatokban megdöbbeni sincs ideje. Lassan vált számomra világossá, mit is akartak átadni nekem, és sok százezer rajongónak ezzel a lemezzel. Olyan helyen van most az Alice In Chains, ahol csak nagyon kevesen vannak. Abból a szemszögből a világ valahogy így néz ki. Sokszor érzem én is hasonlóan magam, de picit megleptek ezzel a dalcsokorral. Ezt nem is tagadom. Nem tudom mire számítottam, viszont ez a lemez mellbeverős, nyílt és a maga módján lehengerlő. Ettől zseniális társaság az AIC, köszönet érte. Értékelés: 5/5 infók: tracklist: 01. The One You Know 02.

Megjelent az Alice in Chains hatodik nagylemeze. 2013 óta nem írt stúdiólemezt a társaság, akik amúgy sem a sorozatgyártott felvételeikről híresek. Ráadásul a Rainier Fog címre keresztelt anyag a szülővárosban, Seattle-ben lett rögzítve, külön pikantériát adva az egész cuccnak. Hogy milyen lett a végletekig profira csiszolt hangzással előrukkoló, új felvétel, megpróbáljuk elmesélni. "Nagyon nehéz annak a fickónak lenni, akinek állandóan a halott barátairól kell beszélgetnie. Miután tizenöt éven keresztül róluk beszélsz, egy ponton már csak az életre akarsz fókuszálni, tovább akarsz lépni, mert ezek azok a dolgok, amiket valóban befolyásolni tudsz. Pokolian hiányzik mindegyikőjük! " – fogalmazott egy interjúban Jerry Cantrell. Az 51 éves, tizenöt éve tiszta zenekarvezető talán ezekben a mondatokban foglalta leginkább össze, mindazt, amit én a lemeztől kaptam. Persze nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen az idő múlásával mindenki változik, extrán igaz ez egy ilyen intenzív zenei közegből gyökeredző, az évtizedek alatt számos tragédiát és kisebb-nagyobb lelki válságot megélt társaság esetén.

Valahogy ennek az egész történetnek a végkifejlete mindaz, ami a Rainier Fog 10 dalába bele lett sűrítve. Kiforrott, megcsiszolt, kellemesen tálalt, élét vesztett önkifejezés. Az a rengeteg érzelem, amit a dalok hordoznak elég nehezen emészthető. Még akkor is, ha az esetek nagy részében tompábbak a kifejezés eszközei. Én nem találtam azokat a vagány húzásokat, élére reszelt megoldásokat, amik jellemezték a Black Gives Way To Blue (2009) vagy éppen az utolsó The Devil Put Dinosaurs Here (2013) albumot. Ami nem feltétlenül zavar, de kellett egy kis idő, hogy megértsem, miről is van szó. Megyünk előre az időben, William DuVall tökéletesen beilleszkedett a képbe, de ezzel más irányt mutat a történet. Sokáig bizonytalanul álltam az egész hangfelvétel előtt, még akkor is, ha egy bika riffel nyit a The One You Know című dal. Vagy éppen messzire repít a Maybe felépítése és énektémája. Valahogy mégis meglehetősen nyomasztó volt napokig a benyomásom a mesterműről. Értelem szerűen nem a dalok minőségét vonom kétségbe, hiszen nagyon profi anyagot tart a kezébe, aki meghallgatja a hatodik stúdiólemezt.

Sunday, 4 August 2024

Gombos Hegyi Pincesor