El Greco Festményei: Tarantella Napoletana Notes

A keresztségben a Domenikosz Theotokopulosz nevet kapja. -Családi életrajzírók állítása szerint bizánci származású. - Ez a földközi tengeri sziget akkoriban az iszlám világ szélén a kereszténység Kréta 1204-től Velence fennhatósága alá tartozott. El Greco családjának férfitagjai a Serenissima hivatalnokai voltak (adóbehajtók) és a katolikus vallású család aránylag jó anyagi körülmények között élt. El Greco, festményei alapján, rendkívül vonzódott Assisi Szent Ferenchez. A leggyakrabban őt festette meg a szentek El Greco (Nick Ashdon) a XVI. század gyermeke volt, a szabadságot és a szerelmet keresve eljutott a krétai és velencei udvarból Toledóba, Spanyolországba. Itt szembe találta magát legnagyobb ellenfelével, a Szent Inkvizícióval. Soha nem hátrált meg kora hatalmaival vívott harcában. El greco festményei 8. El Greco története a nem Kettős rekord született Londonban, ahol 9154 millió fontért (3167 milliárd forint) kelt el El Greco (1541–1614) görög származású spanyol fest. Különc és harcos természetével új szellemet hozott éppúgy a festészet, mint Toledo városának történetébe.

• El greco festményei 9

El Greco Festményei 9

Doménikos Theotokópoulos, legismertebb El Greco (spanyol a "görög") görög festő volt, aki Spanyolország legnagyobb életét töltötte. Elszakadt a hagyományos reneszánsz stílustól, hogy olyan esztétikát öleljen át, amely teljesen saját volt, hihetetlen érzelmeivel, torz testeivel, drámai színével és fény megállításával. A szokatlanul modern szemmel nagyon korán haladt az idején, munkája a 20. A Görög, El Greco emlékére - Cultura.hu. századi expresszionizmus és kubizmus előfutára volt. Itt van tíz rendkívüli festmény és az El Greco munkái. Krisztus a vakok gyógyítása (1570 körül) Az El Greco korábbi művei közül a "Christ the Healing the Blind" című művét a művész korában Olaszországban festették - vagy Velencét vagy Rómát. Sok éven át a festményt Tintoretto, majd Veronese tulajdonolta; az ötvenes évek végéig a szakértők végül kijelentették, hogy valójában egy El Greco volt. Az ugyanazon tárgyról készített három festmény egyike, a mű Krisztust ábrázolja, rózsaszín és kék ruhában, vakító embert gyógyítva, aki előtte térdelt. Két csoport van a bal és a jobb oldali, valamint két férfi és a nők az előtérben és a háttérben.

1568-ban Greco megjelenik Velencében és állítólag 1570-ig él. Ez év novemberében Rómába költözött, és 5-6 évet a városban élt. A festő itt barátkozott Giulio Clovio-val, a helyi művészkel, aki kérést küldött Alessandro Farnese bíborosnak azzal a kéréssel, hogy engedélyezze az idegennek Rómában való életét. A bíboros meghívta őt, hogy éljen az udvarban, és festményei lenyűgözték a helyi művészet szerelmeseit. 1572-ben El Grecót felvették a Szent Lukács Akadémiára. Festőmesterek- El Greco - FessNeki Blog. Barátságot folytat a római teológusokkal és tudósokkal. Mivel egyetlen nagy megrendelést sem kapott Rómában, a művész Spanyolországba indul. A Toledo krónikákat 1577. július 2-án említik. Ugyanebben az évben befejezi nagyprojektjét - a Szűz Mária Mennybemenetele nevű oltárképét. Annak ellenére, hogy a festő személyes élete titokfüggöny alatt áll, neve gyakran szerepel a pénzügyi tranzakciókban. A történelem nem őrizte meg személyes leveleit. 1585 óta elkezdett, mint mondják, nagyszerűen élni - palotákat bérel a marquisektól, festmények és portrék magas fizetését követeli meg, és nagyon lelkiismeretesen viselkedik.

Tehát egyfajta zenei infekció, egy fertőzés, a zenei világ egészére. Beoldódott, felszívódott, a hangszerek fája felitta, sokszor teljesen el is tűnt. Látszólag, mert valami furcsa rezgést otthagyott. Ez persze azt is jelenti, hogy sok lemez készült erről a témáról, rendkívül jók, és megjelent néhány, úgymond, Tarantella-specifikus felvétel a régizene területén is, mint például ez a kettő, az egyik a régi generáció, a másik pedig a mai generáció zenei gondolatait tükrözik az egész dologról. Ez az utóbbi lemez, amellyel a L'Arpeggiata annak idején szép örvényeket kavart; kaptak is mindenfélét, viszont ma már stabilan a kultlemezek között van. Zenei megvalósítása annyira finom, hogy a méreg úgy hatol belénk, hogy észre sem vesszük; mert a Tarantella elrejtőzhet akár az osztinátó mélyére is, egy teljesen más dallammal az előtérben. Jó rendszerrel hallgatva néhány számban van valami egészen meghökkentő életszerűség; egy-egy szólam, vagy énekes belépése annyira meglepő és lenyűgöző egyszerre, mint amikor egy nyugodt vízből kecsesen kiemelkedik egy atom-tengeralattjáró… Ezen a lemezen egy Ribayaz -féle gyűjteményből egy szép példa, az évszám 1677.

Mint amikor egy régi csöves rádióval ráközelítünk egy állomásra, először sistergés, alig hallani, aztán 'berántja', ott a tiszta hang, teljes szépségében. Teljesen más, mint egyéb, jó végfokok; 'túl a hifis paramétereken', túl a libabőrön, valami egészen meghökkentő életszerűség. Kb. annyira meglepő, mint amikor a nyugodt vízből egyszer csak kiemelkedik egy atomtengeralattjáró… A Tarantellán, konkrétan, szinte ijesztő; valami direkt késztetés, hogy álljunk már fel, csináljunk valamit.. Kábítószer? Az. Totálisan. A jó rendszerek éppúgy rezonálnak a pszichénk valami ősi részére, mint a Tarantella zenészek a pókcsípés tünet-rezgéseire. Tehát, nincs általános szérum. Nincs általános hifis recept. Nincs jó rendszer. Nincs jó drót. Tényleg nincs kanál. Rezonanciák vannak, szinergiák, lelkesedések. Készülékek beszélgetnek egymással a drótokon keresztül. Mint az emberek. Néha jól kijönnek egymással, néha nem. Olykor nagy hadvezérek, rejtett tehetségek, érthetetlen forradalmak, szerelmek, háborúk.

Persze ne gondoljunk valami Bach-jellegű komoly fúgára, sőt, igazából semmilyen szerkezetre se, ez csak kb. 7 hang, nem is akkordsor, hanem inkább egy futam, és szinte mindig mint 'basszus-vonal' szerepel, amire aztán mindenféle egyéb ritmus és dallam ráépült. Egy finom alapverzió: Voltak időszakok, hogy annyira elterjedt, hogy állami/egyházi vizsgálatok indultak; az 1600-as években, egy tudós jezsuita, Athanasius Kircher aztán komolyan és talán elfogultság mentesen megvizsgálta, hogy mi ez az egész diliház. Padre Athanasius sok dologgal foglalkozott: a piramisok, szobai vízpárologtatók és metafizika, aritmetika és bogártan, a napfoltok és az apokrif iratok; és zenélt is, ez fontos. Nagyon furcsa dolgokról ír. A Tarantula mérge bejut a test szöveteibe; nem csípésről van szó, hanem harapásról, ezt a szót használja; tehát egy nagyon rövid melankólia után egy fokozódó hangulat indul, amely az őrületig tart, egyre gyorsuló ugrálásokkal, tánccal, rángatózásokkal. A korabeli 112 nyomán megérkezik a detoxikáló team; itt most nem a mentők és a tűzoltók, hanem néhány szakadt zenész.

Tehát. A Tarantula mérge bejut a test szöveteibe; egy nagyon rövid melankólia után egy fokozódó hangulat indul, amely az őrületig tart, egyre gyursuló ugrálásokkal, tánccal, rángatózásokkal. A korabeli 112 nyomán megérkezik a team, itt most nem a mentők/tűzoltók, hanem néhány szakadt zenész. Most jön a lényeg. Elkezdenek játszani, közben egyfolytában kérdezgetik, hogy milyen színű volt a pók. Mert van barna, fehér, vörös, sőt, zöld is. (most az ne zavarjon inket, hogy a Tarantula ezen színvariánsai nem léteznek…., biztos kipusztultak. ) Mindegyik szín más kúrát kíván, pontosan megvan a zenei ritmusmegfelelőjük. Ha nem tudják, elkezdik a ritmus finom változtatásával szinkronba hozni a dolgokat. Ha esetleg két pók volt, az a halál…mert nincs két azonos szín, két méreg van, de ritmus csak egy lehet…. Vagyis megkeresik, ki mire rezonál. Hallgatva a lemezt, én pl. egy csöves erősítővel, nálam ez egy 6C33C, erről egyszer már áradoztam itt, most egy AN doboz tényleg megmutatja, mit tud ez a monstrum, egészen összerezonálnak a dolgok.

Thursday, 25 July 2024

Premium Fullspektrum Helsinki Standard