Lázár Ervin Tűz

Én oktondi! Még hogy búgócsiga?! Nyilván a hideg téli szelek búgnak a zsebében. Vagy a zúzmaranéni. Egy zúzmaranénitől minden kitelik. A konyhában érezhetően csökken a hőmérséklet, a födőtartón egy piros födő fázósan megrezzen. Összébb húzom magamon az ingem. - Még szerencse, hogy nincs több zsebed - mondom, és vacogok egy kicsit. - Ne beszélj annyit, szegényember - süvíti Télapó -, mert kieresztem a jégt és a hót. Nem is tétovázik: kiereszti. Szép nagy pelyhekben hullani kezd a hó, a mosogatón és a gázcsöveken hegyes jégcsapok híznak. Didergek. - Ha ezt előre mondod, melegebben felöltözöm. Télapó kutyába se vesz, a másik zsebéből előzúgnak a hideg téli szelek, füttyögnek a konyha egyik sarkából a másikba, cibálják szegény pletyka gyerektenyérnyi, cirmoszöld leveleit, behuhognak a konyhaszekrénybe, megzörrentik az evőeszközöket, és hordják, hordják a havat. Lázár Ervin: A másik Télapó - Mikulás mese. Ülök térdig hófúvásban, az ingem alá - megannyi tűszúrás - hópihék száguldanak. És mindez nem elég, kiszabadul a dér is, fehérlik a hajam, a bajszom, és ajjaj, jön már zúzmaranéni is, rám telepszik, olyan a testem, mintha ezüsttel volna bevonva - már amennyi kilátszik belőle a hóból.

1. Lázár ervin tűz novella elemzés
2. Lázár ervin tűz keletkezése
3. Lázár ervin tűz elemzés
4. Lázár ervin tűz novella

Lázár Ervin Tűz Novella Elemzés

A birtokon található üvegház és a számos, tágas terasz remek helyszín a nagy családi vacsorákhoz – itt nagyobb partikat is lehet tartani, de tökéletes helyszín a csendesebb estékre: csak üldögélni a tűz mellett, hallgatva az óceánt. Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható. Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)

Lázár Ervin Tűz Keletkezése

Nem, ilyen szó nincs is. – Hehe – röhögött a keselyű, Prométheusz meg vadul csörgette láncait. Egy tengerparti ódon városkában találtak egy öregembert. – Még ezt az egyet kérdezzük meg! – kérte a keselyűt Prométheusz. A keselyű bólintott. – Tűz – ismételte a szót az öreg, és értelmes fény villant a szemében. – Ott – mondta –, az a nagy ház! A keselyű alig tudott lépést tartani Prométheusszal. A hatalmas, düledező épület homlokzatát vasbeton oszlopok tartották. A homlokzaton kissé megkopott, málladozó festékű felirat fehérlett: TŰZMÚZEUM – Ez az! – kiáltott Prométheusz –, oda nézz! – Nono! – mondta a keselyű. Nesztelenül nyíltak ki előttük a fotocellás ajtók. Hosszú, rideg folyosón baktattak végig petróleumlámpák, gyertyavégek, rozzant kandallók halmai között. Nagy, vitrinekkel teli terembe értek, Prométheusz boldogan rohant az elsőhöz, arcát az üveghez szorította. Lázár ervin tűz novella. Pásztortűz – ezt írták a vitrin alá. Bent egy nagy szarvú bika és egy botjára támaszkodó kalapos, csizmás ember lobogó pásztortüzet bámult.

Lázár Ervin Tűz Elemzés

- Apu, te most ideülsz a ládára! - Dehogy ülök! Eszem ágában sincs! - De amikor játszunk! - Játszunk? Ezt eddig nem tudtam. És miért kellene nekem a ládára ülnöm? - Mert te leszel a szegényember. Na persze - gondolom -, mi sem jellemzőbb a szegényemberekre, mint hogy ládán ülnek. - És te mi leszel? - Én a Télapó. Ez nagyszerű! Igazán rám férne már egy kis ajándék. Leülök a ládára. Szegényember vagyok. Télapó előrenyújtja a kezét, és vészjóslóan búg. Úgy látszik, ez egy búgócsigával ötvözött Télapó. - Remélem, Télapó, jó nehéz a puttonyod - mondom bizakodva. Lázár ervin tűz novella elemzés. Abbahagyja a búgást, a kezét leereszti. - Milyen puttonyom? - Amiben az ajándékokat hozod. - Ááá - nevet a tudatlan szegényembereknek kijáró fölénnyel -, én nem az a Télapó vagyok. A másik! - A másik? Melyik? Újra búgni kezd, a keze fönn. Búgás közben mondja... mit mondja?!... sziszegi: - Ebben a zsebemben - a jobb zsebére üt - van a jég meg hó - a bal zsebére üt -, ebben a hideg, téli szelek - egyik mellényzseb -, ebben van a dér - másik mellényzseb -, ebben meg a zúzmaranéni.

Lázár Ervin Tűz Novella

– Tűz! – kiáltott boldogan Prométheusz. – Föstött – mondta a keselyű. Prométheusz a pásztortűzre meredt, arca elé kapta a kezét. A tűz nem élt, mint ahogy viaszból volt az ember és a bika is. Sossa rohant a vitrinekhez. Kazántűz, kandallótűz, tábortűz, tűzvész, kovácstűz, futótűz... – Festve, villanykörte, cinóber, optikai csalódás – kommentálta valamennyit szakszerűen a keselyű. Mire a terem végére értek, Prométheusz haja megfehéredett. – Még, ott – kiáltott aztán. Az egyik sarokban kicsi üvegbura állt, amilyennel a fűszeresek takarják le az élesztőt. Alatta cédula: "Belső tűz. " A bura alatt nem volt semmi, a keselyű rekedten nevetett. Prométheusz ekkor fölkapta a fejét, a fogát összeszorította, az álla kemény lett. Elhatározta, hogy újra fölmegy ai istenek birodalmába, és ellopja a tüzet. Irodalomtanulás » A mítoszok továbbélése. Az épület előtt búcsúzáskor a keselyű így szólt: – Tudom, hogy megint el akarod lopni – gunyorosan nevetett – csak azt mondd meg, hogy minek! A májad úgyis olyan már mint a darált mák! Prométheusz aznap éjszaka mégis ellopta újból a tüzet.

- Látom, szegényember, súlyosan fázol - mondja elégedetten Télapó. - De még milyen súlyosan - motyogom elkékült szájjal -, lassan a szívemen is jégcsapok lógnak. Télapó ezen elgondolkozik, mereven néz, talán a jégcsapos szívemet próbálja elképzelni. Na itt az alkalom - gondolom -, és nemhiába vagyok szegényember, már mondom is, mint Tiborc: - Akármennyire is a másik Télapó vagy, mégsem szép tőled, hogy csak havazod, jegezed, szelezed, derezed és zúzmaranénized a szegényembert. Valami jó, valami szegényembernek-való azért akadhatott volna egyik fránya zsebedben. Jaj, megfagyok! Tényleg, kezem-lábam egy-egy érzéketlen kődarab, a fülem egyetlen szúró fájdalom. Egy jegesmedve sem bírná ezt a rémületes telet. - Na várj - mondja Télapó -, ebben a zsebemben is hoztam valamit. Szegényembernek-valót. Lázár ervin tűz keletkezése. - Az inge zsebébe nyúl. - Mi az? - Téli csillagok. Felszikráznak fölöttünk a téli csillagok, csupa sziporka, csupa ragyogás a konyha mennyezete. A hideg most is csontig ható, szegényember szívéről nagy koppanással mégis lehullik egy jégcsap.

A szegényember mohón előrenyújtja elgémberedett kezét, elpárállanak róla a havak, jegek, derek és zúzmaranénik, az északi-sarki konyha vöröslő fényben dereng. - Te nem fázol, Télapó? - De, egy kicsit én is. - Akkor gyere közelebb. Közelebb jön, leguggol a tűz mellé, ő is a láng felé tartja a kezét. - Jó meleg - mondja. - Ühüm - bólint a szegényember. Melegszenek.

Friday, 28 June 2024

Gurulós Műkörmös Bőrönd