Élettársi Kapcsolat Hány Év Után
Cseke Attila Úgy Érezte Szabadon Él
Egyszer volt, hol nem volt, még a külvárosi tengeren is túl. Volt egyszer egy farkaskölyök, hallgasd meg történetét! Elunta a szülei meséjét, a meddő vitatkozást. Elszökött otthonról végleg, hogy elkezdjen egy új mesét. Mesét? Elment a városba, metróra szállt kutyába sem vették! Az aluljáróban kergette a sintér kutyának nézték Jó pénzért elmehetett volna ugatni egy ház körül. Rákapott az italra és úgy érezte szabadon él! Nem értem miért? úgy érezte szabadon él Jóra nevelték? úgy érezte szabadon él Hej-hej! Elment a városba metróra szállni, Kutyának nézték Ugatni VAU-VAU-VAU! Nem értem miért! Úgy érezte szabadon él. Jóra nevelték? Nem értem miért!
Úgy Érezte Szabadon El Hotel
A probléma hatalmas és kibeszéletlen, talán ezért téved le rendre a főirányról a rendező, és a vargabetűket megsínyli a szerkezet: a sok kicsi téma nehezen áll össze egyetlen egésszé. A film mélyfúrást ígér az anyagosok világába, miközben helyzetjelentés kíván lenni a magyar ifjúságról a nyolcvanas években, de itt-ott a lakáskérdés és a szegénység-elszegényedés kérdéscsoportja is előkerül. A sok probléma között lassan elveszik, megfakul az, amelyikről a film szól(na). Más kérdés, hogy ezt akár indirekt rendszerkritikának is tekinthetjük. A rendszerváltozás előtt álló országban annyira sok a téma, hogy lehetetlen nem elbotlani bennük.Úgy Érezte Szabadon El Hotel En Francés
A harmincötödik születésnapi bulira már nem is megy el. Valahol az is tipikusan magyarosch életút, hogy a nem sokkal korábban még mindenhol teltházak előtt játszó Suta a Ricse elhagyását követően fát pakol, aztán lambériát gyárt, dolgozik hangszerkészítőként, templomi orgonákat rak össze, és betársul egy hangszerüzletbe is (sajnos nem túl nagy sikerrel), de van, hogy lépcsőházakat takarít pénzért. Aztán elege lesz az egészből, és nyugdíjazza magát. Persze a zene így sem ereszti el végleg: elvétve fellép még a Ricsével, vagy épp a P. Mobillal (utoljára idén márciusban), újra és újra tervezi a visszatérést is ( "Én akár a próbahelyen is elalszom, aludtam már Barkasban, annál hidegebb pedig sehol nem lehet éjszaka"), ami azonban nem igen akarózik összejönni. Aztán pár éve gégerákot diagnosztizálnak nála, és csak gégemetszéssel tudják megmenteni az életét – míg végül kedd hajnalban sajnos már azt sem. Elnémult a város.
Október 6-án, 64 éves korában elhunyt Lugosi László, a Beatrice legfontosabb gitárosa. Az ember, aki az "alulértékelt zenész" kategória mintapéldánya lehetne, akinek nevét kis túlzással többször írták le rosszul, mint jól, akit gyakran tévesztettek össze a bizottságos Lugossyval, vagy épp a fotóművész Lugosival, és aki talán egész életében nem kapott akkora publicitást, mint most, halálával. Pedig ott a helye Tátrai Tibusz, Bencsik Samu és Radics Béla mellett, még ha tizedannyit sem hivatkoznak rá, vagy épp sallangmentes, robbanásveszélyes gitárjátékára, mint amazokra. Lugosi László története ugyanúgy keserűen magyar mese, mint mondjuk a közelmúltból a totálisan lepusztuló, vidámparkos Őz Zsolté, vagy a még közelibb múltból az egy Duna-parti padon kihűlő Herpai Sándoré. A zenész, aki a körülmények folytán, önnön gyengesége, a sors, vagy épp a franc sem tudja, mi miatt, de nem csinálhatja azt, amit igazán szeretne, és ebbe szép lassan belebetegszik, majd bele is hal. "Tudjátok, ha az ember nem azt csinálja, amire született, akkor azt nem csinálja jól" – nyilatkozta jó két évvel ezelőtt, de mondott olyat is, hogy azért nem jár már koncertekre, mert fáj neki, hogy más fent lehet a színpadon, ő meg nem.
Friday, 17 May 2024Tiszavasvári Adok Veszek