Don Kanyarban Elesettek Névsora | Győrffy Ákos – Wikipédia

Magyarok a Don-kanyarban: A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története by Peter Szabo Open Preview See a Problem? We'd love your help. Let us know what's wrong with this preview of Magyarok a Don-kanyarban by Peter Szabo. Thanks for telling us about the problem. really liked it Average rating 4. 00 · 1 rating review Start your review of Magyarok a Don-kanyarban: A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története (1942-1943) Aug 09, 2020 Kuszma rated it I. Egy tragédia "Az ellentámadó német ezredparancsnok bemondása szerint az ellentámadó egységek gyönyörűen viselkedtek, az orosz harckocsi ellentámadás azonban visszavetette és nagy részüket legázolta. " (Nádas Lajos vezérkari ezredes) Bizonyos tekintetben az egész Don-kanyar vállalkozás leírható így: katonai értelemben gyönyörűen viselkedtünk, csak épp legázoltak minket. TEOL - A Don-kanyarban elesettekre emlékeztek. Nem kicsit, nagyon. A Don-kanyar tragédiája a magyar történelem egyik legfájdalmasabb veresége, és mint ilyen, vonzza magához a k I. A Don-kanyar tragédiája a magyar történelem egyik legfájdalmasabb veresége, és mint ilyen, vonzza magához a különböző (gyakran politikai érdekektől vezérelt) magyarázatokat.

1. TEOL - A Don-kanyarban elesettekre emlékeztek
2. Megyei Lapok
3. A doni tragédia a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb embervesztesége volt
4. Költő volt ákos névnap
5. Költő volt ákos aréna
6. Költő volt ados et jeunes

Teol - A Don-Kanyarban Elesettekre Emlékeztek

Hol sírjaik domborulnak… A 79 éve történt doni áttörés és a 2. magyar hadsereg elpusztulása fekete napként íródott be a magyar történelembe. A Don-kanyarban elesettek emlékére mutattak be szentmisét Szegeden A Don-kanyarban elesett több mint százezer magyar katona lelki üdvéért mutatott be szentmisét Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási püspöki helynöke január 8-án Szegeden, a Szent József jezsuita templomban. A szertartást követően megkoszorúzták a doni áldozatok szobrát is. Megyei Lapok. Harc a szovjet túlerővel szemben a Don-kanyarnál A Don- kanyari csatában hősi halált elesettekre emlékeztek január 12-én délután, a mezőzombori Béke- kertben. A megjelenteket Radó Krisztina üdvözölte, majd felidézte a gyászos eseményeket, amikor a második világháború idején, 1943-ban a szovjet Vörös hadsereg napok alatt szinte megsemmisítette a kétszázesres magyar haderőt. Ezt… A Don-kanyarban elesettekre emlékeztek Azokra az elesettekre, eltűntekre, illetve túlélőkre emlékeztek szerdán este Marosvásárhelyen, akik távol hazájuktól, mínusz 40–50 fokos fagyban meneteltek megfelelő öltözék és fegyver nélkül, és akikről hosszú évtizedekig beszélni sem lehetett.

2021. január 13. 10:31 Múlt-kor Hetvennyolc évvel ezelőtt gyászos emlékű hetek jártak a Don-kanyar környékén. Ma már csak korhadt fakeresztek és frissen felállított kopjafák emlékeztetnek az ott történt szomorú eseményekre. Minden magyar család gyászol egy-egy hozzátartozót. Ki egy apát, ki egy férjet, ki egy távoli rokont. A közel kétszázötvenezer résztvevőből alig pár tízezren tértek haza. Azok viszont nagyon szerencsések voltak. Mert aki túlélte a borzalmakat, a hideget, az aknákat, az orosz géppuskák tüzét 1943. A doni tragédia a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb embervesztesége volt. január 12-e után, az csak szerencsésnek mondhatja magát. Ha mostanában olyan, a Don-kanyarral kapcsolatos fotóillusztrációba futnának bele, amelyen kétpúpú tevét látnak a végtelen orosz hómezőn, az nem csalás és nem fotómontázs. Valódi képről van szó, melyet egy magyar katona készített a keleti fronton a visszavonuló olasz katonaságról. Marics Zoltánról van szó, aki frontbéli kalandjait egy fényképezőgéppel örökítette meg, és aki mindezt bő húsz évvel ezelőtt magnóra is mondta.

Megyei Lapok

Fényképezőgéppel a Don-kanyarban 2021. január 13. 10:31 Múlt-kor Hetvennyolc évvel ezelőtt gyászos emlékű hetek jártak a Don-kanyar környékén. Ma már csak korhadt fakeresztek és frissen felállított kopjafák emlékeztetnek az ott történt szomorú eseményekre. Minden magyar család gyászol egy-egy hozzátartozót. Ki egy apát, ki egy férjet, ki egy távoli rokont. A közel kétszázötvenezer résztvevőből alig pár tízezren tértek haza. Azok viszont nagyon szerencsések voltak. Mert aki túlélte a borzalmakat, a hideget, az aknákat, az orosz géppuskák tüzét 1943. január 12-e után, az csak szerencsésnek mondhatja magát. Ha mostanában olyan, a Don-kanyarral kapcsolatos fotóillusztrációba futnának bele, amelyen kétpúpú tevét látnak a végtelen orosz hómezőn, az nem csalás és nem fotómontázs. Valódi képről van szó, melyet egy magyar katona készített a keleti fronton a visszavonuló olasz katonaságról. Marics Zoltánról van szó, aki frontbéli kalandjait egy fényképezőgéppel örökítette meg, és aki mindezt bő húsz évvel ezelőtt magnóra is mondta.

Körülbelül január 12-e körül indulok el innen. Huszadikán már otthon is vagyok. A karácsony még csöndben telt el. Emlékszem, nem volt vakum, s mivel szenvedélyes fényképész vagyok, nem hagyhattam ki, hogy meg ne örökítsem a Szentestét. Jobb híján rakétapisztolyommal a plafonba lőttem, s míg a jelzőrakéta ontotta a fényt, addig készítettem a felvételeket a szállásunkon. Baj nem történt, mert mindennapos eset volt, hogy elcsattant egy-egy lövés, így ez sem tűnt föl senkinek. Január 12-én éjjel lövésekre ébredtünk, s láttuk, égnek a fészerek, ahol a teherautóinkat tároltuk. Azonnal alarmírozták az egységet, de nem történt semmi. Néma csend honolt. No, reggel kaptuk a parancsot, csomagolni, aztán fel az autókra. Irány Marki, a Don-kanyar. Az első pihenőnél gondoltam, készítek egy képet a teherautónkról és a mellette álló magyar aknavetőről. Éppen a távolságot becsültem, majd amikor fölnéztem, óriási durranást hallottam. Aknavető sehol. Az oroszok bemérték, s telibe találták. A sofőrünk repeszt kapott, azonnal meghalt.

A Doni Tragédia A Magyar Hadtörténelem Egyik Legnagyobb Embervesztesége Volt

Kedden este a kaposvári városháza dísztermében tartották Lukács Bence Ákos és Szabó Péter A somogyi rosseb hadosztály a Don-kanyarban című könyvének díszbemutatóját. Az ünnepségre e sorok írója is hivatalos volt, akinek a szokottnál is erőteljesebben kalapált a szíve: a nagypapám, Horváth "Dodri" József a doni harcokról készült emlékiratai is megtalálhatók az igényesen összeállított, hiányt pótló könyvben. A doni harcokban részt vett a 10. kaposvári könnyűhadosztály is: ők voltak a rosseb-bakák. Vonattal vitték őket a keleti frontra, ahol még egy hónapos, bő ezer kilométeres erőltetett gyalogmenet várt rájuk. A hadosztály létszáma 13 ezer 500 fő volt. Közülük több mint hétezer baka soha nem tért haza... Bár nagypapám már több mint három évtizede itt hagyott bennünket, mégis úgy emlékszem a történeteire, mintha csak tegnap mesélte volna. Mert akkor számomra mesének tűnt mindaz, ami nagyon is valóság volt. Hogyha akarták, sem tudták volna használni a fegyvereiket, mert a sokszor mínusz 35–40 fokos hidegben egyszerűen befagytak.

De azért más célokat is el tudok képzelni: például hogy a történész írjon olvashatóan. Szabót viszont efféle célok nem vezérlik, ő pusztán minél alaposabban dokumentálni akarja a Don-kanyar tragédiájának eseményeit. Vagy, rosszmájún mondva: bele akarja fojtani összes olvasóját a részletekbe. Következésképpen oldalakon keresztül azt olvassuk, hogy ebben a faluban állomásozott a valahányadik német tüzérosztály, ennyi és annyi légvédelmi lövegük, aknavetőjük, 75 mm-es tarackjuk (stb) volt, aztán megtámadta őket a valahányadik gárdalövészhadosztály, akiknek ennyi és annyi tankjuk, rohamlövegük, golyószórójuk (stb) volt, másnap pedig egy másik faluban, ahol a valahányadik könnyűhadosztály állomásozott, akiknek ennyi meg annyi… és így tovább. Világos, hogy ez a rigorózus pontosság védhető, és a hadtörténészek számára talán szükséges is. De azért az angolszász hadtörténetírás megmutatta, hogy ezt szellősebben, olvasmányosabban is lehet tálalni, az adattengert összefoglaló, tisztázó fejezetekkel tagolni, nem elveszni a részletekben, hanem több súlyt helyezni az általánosabb áttekintésekre.

Két alvása között éppúgy beszélgettünk, mint ahogyan közel harminc éven át szoktunk. Még ugrattuk is egymást. Azt persze nem állítom, hogy minden egyes percben könnymentes derűvel tudtam kísérni őt, de a helyzet – végtére is – természetes módon adta magát. Költő volt ákos névnap. Valamint, ha valaki ilyen nagy útra készül, nem nehezíthetjük a dolgát saját önző nyavalygásunkkal. Pénteken este sikerült kiülnie egy kis időre kedvenc foteljébe, jólesően megsörözött, cigarettázott, és másnap, 2015. február 21-én, szombaton délután ment el. Csendesen, méltósággal, simogatással. Kedves Vízivárosából, ahol életének csaknem negyven esztendejét töltötte. " Kurucz Adrienn Kiemelt kép: Podonyi Hedvig

Költő Volt Ákos Névnap

Lélekállapotokat tükröznek, amikben bárki magára ismerhet. Olyasmire irányítják a figyelmünket, ami örök. Így valójában a szerző maga is bennünk élhet tovább. Kiemelt kép: Papageno

Költő Volt Ákos Aréna

Elolvasod, elnémulsz és beindul a csend hatásmechanizmusa. Fodor Ákost olvasni olyan, mint mikor egy korty bort iszunk: csupán fél másodperc, de a valódi hatása hosszú percekig tart, miután a jóleső, melengető érzés szétáradt bennünk. Szavai így hatnak a lélekre. Summa Minden megérint. – Úgy látszik: sose nő be a szivem lágya. Zene, hang, zaj, csendek. Ha Fodor Ákosról beszélünk, ezek a szavak megkerülhetetlenek és szinte összeforrtak a nevével. A csend hatásmechanizmusa – Fodor Ákos művészete - f21.hu - A fiatalság százada. Nem meglepő, hogy a zeneiség állandó jelenléte meghatározó a művészetében, a költő ugyanis a Zeneakadémián végzett és huszonkét évig dolgozott a Zeneműkiadónál. Emellett fordítói, dalszövegírói munkája is jelentős volt. Egy interjúban így vallott a betű és a hangjegy kapcsolatáról: "A verset és a zenét egypetéjű ikreknek tartom, »akik«, ha olykor eltávolodnak is egymástól, tudnak egymásról – és amikor újból találkozhatnak: az nagy és szép öröm. " (Forrás:) Hifi-Koan átröpül a hang a lárma fölött De vajon mitől tudnak ezek a szövegek így hatni? Napjaink felgyorsult világában ugyanolyan igényünk van a szellemi táplálékra, mint ahogy az a régebbi korokban volt, de nehezen vesszük rá magunkat egy hosszabb lélegzetvételű mű elolvasására.

Költő Volt Ados Et Jeunes

Mint egy szent ember. Mint egy nagyon nagy költő. Mint egy Pilinszky János. Sheryl Suttonba biztos halálos szerelmes volt, de tudtommal meg sem érintette. Az Egyház nem tudja bizonyítani (csak szeretné), hogy Jézus abszolút aszexuális volt. A kutatók valószínűnek tartják, hogy felesége is volt "bűnbánó" Magdolna mellett, akivel együtt élt. Miféle ember az, aki nem ismeri a szexet? Ha pedig a Megváltó nem volt teljes értékű ember, akkor miféle áldozat a kínhalála? Ha nem szeremből születet, mint minden ember, akkor hogyan inkarnálódott az Isten Fia. Csak úgy félig-meddig, úgy szo-szo…? Ember is volt meg nem is, kétéltű, mint a béka? Egy asszony, aki sokszor volt szerelmes és sokszor szeretkezett, ennek következtében megszült és tisztességes embernek fölnevelt kilenc gyereket, az nem lehet szent? Már hogyne lehetne! Szentebb, mint a szent szűz! Kultúra: Balaskó Ákos költő kapja a Petri György-díjat - NOL.hu. Isten anyjának miért kellett szűzen szülnie? Nem azt mondom, hogy lehetetlen, azt mondom: értelmetlen. Ostobaság! (De ebbe se bonyolódjunk bele, ez meg teológia…) Sághy Ildikó mesélte a minap, hogy amikor Abody Bélával együtt szerkesztették a Négy Évszakot, Adody mindenáron közölni akart egy Pilinszky verset.

Fodor Ákos íróasztala – Fotó: Podonyi Hedvig A költő legfontosabb szövetségéről azonban még nem esett szó: Podonyi Hedvig volt harminc éven át legfontosabb "játszótársa", fogadott családja, szerelme, múzsája Fodor Ákosnak. Héditől tudjuk, hogy habár mindketten otthon dolgoztak (Podonyi is alkotó: író-újságíró), esténként mindig randevúztak. Elmesélték a napjukat, érzéseiket, olvasták-felolvasták egymásnak a frissen elkészült műveiket. Minden áldott nap. "Én nem sokáig szeretnék élni, hanem csak jól és szépen. Akinek sose nőtt be a „szíve lágya” – 7 éve hunyt el a Facebook kedvenc költője, Fodor Ákos - WMN. " Különleges összetartozásuk méltatása helyett inkább álljon itt Podonyi megrendítő visszaemlékezése társa utolsó napjairól ( Parnasszus, 2015. ősz): "Fogyni érezve az erejét – és ami a legnehezebb volt számára: a látását –, mindent aprólékos gonddal elrendezett maga körül. Roppant tapintatos módon, csupán az utolsó másfél napját töltötte ágyban fekve. Akkor is folyton föl akart kelni; »végtére is attól, hogy az ember haldoklik, még nem muszáj tunyulnia, ha 'ád magára'«. Érdeklődött, hogy, ugye, nem aggódom érte, és szóvá tette, hogy most biztosan nagyon feltart, hiszen tudja, hogy sok a dolgom.

Sunday, 14 July 2024

Szeged Kálvária Cukrászda