Divinity Original Sin 2 Teszt — Még Mindig Németül

Nemcsak a zeneszerző, hanem a szinkronstáb teljesítménye előtt is fejet kell hajtanunk, hiszen minden szöveget megtöltenek élettel, és elérik azt, hogy meg se forduljon a fejünkben egy hosszabb diskurzus átléptetése. Ez nem kis érdem egy tengernyi betűvel felruházott szerepjátékban. Örökké szépek Ha ne adj' isten a magas újrajátszási faktor ellenére sem találnánk már több kihívást a kampányban, még mindig nekifuthatunk három másik játékossal kooperatívan, vagy áthívhatjuk a havert egy osztott képernyős mókára. Belekóstolhatunk a csapatokat egymásnak eresztő PvP-aréna opcióba, nyakig merülhetünk a felhasználók által készített modokban, sőt a stúdió készült egy igazi finomsággal is: a Game Master megidézi a táblás szerepjátékok idejét, egy valódi játékmester kezébe helyezi a szórakozás kulcsát. Hosszú oldalakat lehetne még teleírni a Divinity: Original Sin II pozitívumaival, de már ennyiből is pompásan leszűrhető, hogy a Larian Studios elérte azt a csúcsot, amit jelenleg el lehet érni egy izometrikus nézetű, körökre osztott szerepjátékkal, a korona pillanatnyilag egyértelműen az övék (az első patch pedig még tökéletesebbé tette).

1. Az öngyilkos, a Tangó meg az Eldorádó Sanyi bácsija – A Teleki tér története

Egy konzolos Enhanced Editionnel, pár évvel és még több támogatóval a háta mögött a stúdió elérkezettnek látta az időt arra, hogy új királyt ültessen az izometrikus, körökre osztott RPG-k trónjára… így is lett. Én lettem a halál, a világok pusztítója Persze rögtönzött kis mesénk köszönőviszonyban sincs azzal az eposzokba illő, grandiózus fantáziavilággal, amit a fejlesztők megálmodtak a Divinity: Original Sin II-höz. Generációkkal az előző rész eseményei után a vallási üldöztetés korában járunk, amikor Alexander püspök kijelenti, hogy minden sourcerer bűnöző, és a Fort Joy néven elhíresült internálótáborba száműzi őket, hogy megfosztassanak képességeiktől. A sourcererek a varázslókkal ellentétben nemcsak használják a varázslatokat, hanem ők maguk képviselik a mágia forrását, így az erejüket blokkoló nyakbilincs egyszerű halandólétre kárhoztatja őket. Egy közülük főszereplőnk is, akiről hamar kiderül, hogy sokkal többre rendeltetett, mint szikkadt kenyeret majszoló rabszolgának lenni, és az sem marad sokáig titokban, hogy nem a püspök jelenti a legnagyobb fenyegetést a világra nézve.

Szabadság, szeretem Ha éppen nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy szétcsapjunk haragosaink között, akkor azonnal orrunkba férkőzik a szabadság édeskés illata, hiszen a Larian Studios nem köti meg a kezünket. Abszolút ránk bízza, hogy mit milyen sorrendben és hogyan abszolváljunk, ráadásul rengeteg legális kiskaput is kihasználhatunk céljaink elérése érdekében (lásd pl. teleportálás). De Rivellon feltérképezését nem csak a kötetlen játékmenet teszi addiktívvá, rengeteget hozzátesz az élmények szerzéséhez a felturbózott grafika és az egymást váltó, sokszínű helyszínek kínálata is. Hol szennyben tocsogó kazamatában, hol kristályligetben, hol oszló csontok között, máskor pedig zöldellő réten fordulunk meg, de ez csak néhány kiragadott minta a számos lenyűgöző területből, amit tiporhat csizmánk. Eközben a talpunk alá valóért - és az atmoszférateremtésért - az a Borislav Slavov felel, aki a Two Worlds II-höz, a Crysis 3-hoz és a Ryse: Son of Rome-hoz is komponált már dallamokat, de ha emlékeink nem csalnak, egyik sem volt annyira fülbemászó, mint az Original Sin II főtémája.

Nyúlszívűeknek itt nem terem babér, de a gőgös gyík (Red Prince), a démoni muzsikus (Lohse), a sziporkázó élőhalott (Fane), a karakán törpe (Beast), a magának való zsoldos (Ifan ben-Mezd) és az emberi húst sem megvető elf orgyilkos (Sebille) mind arra várnak, hogy rajtuk keresztül döntsük el Rivellon sorsát. Fantasztikus egy csapat ez a lehető legszélesebb skálán mozgó, gazdagon kidolgozott személyiségekkel, akiknek megvannak a maguk mozgatórugói, céljai, tettei. Elöljáróban csak annyit, hogy hatalmas élmény megismerni mindegyikőjük múltját. Természetesen bármennyit csiszolhatunk előre beállított tulajdonságaikon, de akár a semmiből is létrehozhatunk egy vadonatúj arcot, hogy saját ízlésünkre szabva egyéniséget adjunk neki - faja, kasztja és külleme csakis az aktuális hangulatunktól függ (a leglogikusabb megoldás az, ha eltérő erejű segítőket, vagyis távolsági és közelharcost, mágust, valamint bérgyilkost egyaránt beválogatunk a bandába, ezáltal mindennemű eshetőségre felkészülhetünk).

Persze ehhez az az alapfelállás is szükségeltetik, hogy kapásból két szereplővel vágunk neki a kalandnak. Egyikük sem NPC vagy akár bólogató csapattag, mivel mindkettőt mi irányítjuk egyjátékos módban a párbeszédek során, ráadásul önálló résztvevőként. Elsőre furcsának tűnhet, de ez azt jelenti, hogy kvázi vitatkozhatunk magunkkal egy-egy szituáció megoldása közben, és egy minijáték dönt majd, kinek az akarata érvényesül. Multiplayerben ez nem annyira izgalmas, egyéb esetben pedig ez egy egészen asztali szerepjátékokra hajazó megoldás, amit személy szerint zseniálisnak tartok, de ha valakinek teher, beállíthat viselkedési sablont is. A meghozott döntések befolyásolják az adott karakterünket különböző tengelyeken (pragmatikus-romantikus, vezér-követő és hasonlók), mely a személyiségük egy-egy aspektusát reprezentálják. Hőseink egyébként egy olyan rend tagjai, akik a mágia sötét oldala által korrupttá vált varázshasználókra vadásznak - gyakorlatilag nyomozók. Így egy gyilkossági ügy felgöngyölítése szólítja őket Cyseal orkok által ostromolt városába, ám más rejtélyekbe is hamar beleütközünk majd.

Bármennyire is szerettem volna, időhiány okán sosem értem a 2014-es eredeti végére, de a GOTY és hiperszuper újrakiadások egyik előnye, hogy ilyenkor újra felszínre kerülnek a játékkal kapcsolatos gondolatok, élmények. Amennyiben ezek az emlékek pozitívak, az érzés sem marad el: mégiscsak folytatni kéne. Ez pedig a Divinityre abszolút jellemző, amelynek már az alapkiadása is magával ragadó, nem csak, hogy egy vérbeli fantasy RPG, abból is a klasszikus, kőkemény fajtából, hanem ehhez képest is találunk némi pluszt. Jelen konzolgenerációról egyébként is hiányzott egy ilyen nagy komplexitású szerepjáték. Az új változat ennek ellenére nem csak platformbővítés: a történet fő szálát jobban kibontották, és lecserélték minden NPC hangját minőségibb szinkronokra a jobb narratíva érdekében. A szerepjátékrendszer is változott, a varázslatokat átalakították, bekerült a dual-wielding, megjelentek a különböző típusú és hatású gránátok. Az Enhanced Editiont telepakolták tartalommal, ami nem csoda, már az alapjátékban olyan opciókkal találkozhattunk, amelyeket a közönség már megkapott régebbi alkotásokban, de újabb címekben azóta sem, ilyen például a kooperatívban végigtolható kampány is.

A Larian Studios mesterien csűri-csavarja az eseményeket már a legelső perctől kezdve, még a zsáner sokat látott veteránjai is úgy fognak pislogni egy-két fordulat láttán, mint törpe a hórihorgas elfre. Amikor már éppen úgy éreznénk, hogy sablonföldre lépett az írógárda, betoppan egy váratlan esemény, és olyan nyaklevest oszt ki, hogy a következő sarkon egy nem mindennapi figura adja a másikat. Való igaz, Rivellonra nem húzható rá az unalomig koptatott "élő-lélegző" jelző, élővilágának tagjai a nekik kijelölt korlátozott feladatokat ismételgetik, viszont minden méterén vár a felfedezőre egy különleges helyszín, egy elcsenésre váró tárgy, egy leszólítandó személy, egy újabb nagy kaland. Ahhoz azonban, hogy átadjuk magunkat az út hívogató szavának, előbb bajnokot kell választanunk. Légió a nevünk, mert sokan vagyunk Az univerzum megmentőjévé avanzsáló parasztlegény már a múlté, ezúttal a névlegesített, komoly háttérrel rendelkező szereplők egyikére bökhetünk rá a játékot elindító karakterkreálás során - ahogy azt az Original Sinben is tettük.

Ezután kezdhetünk hozzá az idegen nyelvek tanításához és ilyenkor úgy, ahogy Maga írja: beszélgetve, énekelve, játszva (még mindig nem írva és nyelvtant tanulva). A beszédszervek ilyenkor még elég képlékenyek ahhoz, hogy elsajátítsák az idegen nyelv hangzóit, ritmusait. Vannak hívei az óvodások nyelvtanításának. Az én ismereteim, tapasztalataim és szakmai meggyőződésem szerint ez téves álláspont. Az anyanyelv biztos tudása az erőteljes és mélyreható gondolkodás kifejlődésének előfeltétele. Én úgy gondolom, hogy e biztos tudás kialakulását zavarhatná meg a túl korai némettanulás. Ugyanakkor: semmi akadálya annak, hogy gyereke iskolába lépésétől németül is beszélgessen vele, énekeljenek, kiutazzanak, s mindazt megvalósítsák, amiről levelében írt. Az öngyilkos, a Tangó meg az Eldorádó Sanyi bácsija – A Teleki tér története. Míg a túl korai és sajátos módszer a későbbiekben ellenállást is kiválthat a gyerekből, amihez hozzájárulhat, hogy környezete is furcsállni fogja, hogy Magyarországon magyar anyanyelvű édesanyával németül beszél. Ami pedig a szakirodalmat illeti: az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum tud részletes felvilágosítással szolgálni e kérdést illetően.

Az öNgyilkos, A Tangó Meg Az EldoráDó Sanyi BáCsija – A Teleki TéR TöRtéNete

A halálesetek Az RKI adatai szerint az új esetekkel együtt 16 242 070 ember szervezetében mutatták ki az új típusú koronavírust (SARS-CoV-2). A vírus okozta betegséggel (Covid-19) összefüggő halálesetek száma egy nap alatt 314-gyel emelkedett, a járvány így 124 764 áldozatot szedett Németországban. Ennyi embert oltottak be A Covid-19 elleni teljes oltást szerdáig a lakosság 75, 6 százaléka – 62, 9 millió ember – szerezte meg. Teljes oltás utáni emlékeztető oltást a lakosság 57, 5 százaléka – 47, 9 millió ember – kapott. Az oltatlanok 19, 6 millióan vannak, a lakosság 23, 6 százalékát teszik ki. Közülük 4 millióan – a lakosság 4, 8 százaléka – ötévesnél kisebb gyerekek, akiknek egyelőre nincs oltóanyag. Ez a helyzet Magyarországon A kormányzati portálon közzétett információk szerint az elmúlt 24 órában A beoltottak száma 6 397 806 fő, közülük 6 176 649 fő a második, 3 823 111 fő a harmadik, 227 541 fő már a negyedik oltását is felvette. 2632 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 1 809 917 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma.

A vasárnap kinevezett új vezetőedző, Felix Magath mindenkit egységre szólított fel a Hertha BSC labdarúgócsapatánál. "Együtt kell dolgoznunk, hogy kikeveredjünk ebből a nehéz szituációból. Ez nem rólam, vagy a sportigazgató Fredi Bobicról szól, hanem csakis a Hertháról" - jelentette ki hétfői sajtótájékoztatóján a 68 éves szakember. "A célunkat akkor érhetjük el, ha kizárólag a feladatra összpontosítunk". Azt mondta, először meg kell ismernie a játékosokat és a csapatot. Egyelőre a Hoffenheim elleni szombati meccsre koncentrál, szeretne legalább pontot megtartani a korábbi vereségek után. A csapatnak kedden fog bemutatkozni, ahogy új asszisztense, Mark Fotheringham is. (A németül tökéletesen beszélő skót szakemberrel Magath a Fulhamnél dolgozott együtt. ) Az edzésre nagy hangsúlyt fog fektetni, de a továbbiakról majd az első benyomások megszerzése után kíván beszélni. A sajtótájékoztatóról készített hosszú összefoglaló a Hertha oldalán nézhető meg (németül). Fredi Bobic sportigazgató arról beszélt, hogy nyolc, az esetleges osztályozóval tíz meccse van a csapatnak, hogy megfordítsa a dolgok menetét.

Sunday, 11 August 2024

Sennheiser Ie 900 Ár