Vidéki Ballada Az Amerikai Álomról · J. D. Vance · Könyv · Moly

A Vidéki ballada nemcsak nagyközönségéhez, de feltehetőleg az általa ábrázolt közösséghez sem tud szólni. Hiszen falsul visszhangozza azt az illuzórikus amerikai álmot, ami a legtöbbek számára elveszett. A Vidéki ballada az amerikai álomról a Netflix en látható.

Mivel filmnézés előtt jobban szeretek olvasni, így most is ezt az utat választottam. J. D. Vance története pedig nem egy boldog történet, elvileg hiába egy felemelkedés története. Amerikaiaknak szerintem többet is mond, mint nekünk itt Magyarországon. J. egy hegyvidéki család sarja. Az erőszak, az állások megtartani képtelensége, a függőségek mindennaposak a családban. A fiú is már az anyja második házasságából született, de azt követi több is, az olyan férfiakról nem is beszélve, akikkel csak összeállt az anyja. A stabil pontja a nagyanyja lesz, aki azt akarja, hogy tanuljon és több legyen belőle, mint a családtagjaiból. Magához is veszi az unokáját, és J. az álmai után indul. Csak éppen minél inkább kiemelkedik innen, annál inkább jön az identitás zavar is: a család fontos és szereti is őket, de szégyellni is kell a gyökereit. Bár maga a szegénység nálunk sem idegen téma, de talán nincs a köztudatban úgy a mélyszegény réteg, mint az Államokban a white trash, ami szépen beszivárgott a szórakoztatóiparba is.

A Netflixen debütáló film hajmeresztő bravúrja, hogy egy igaz történetet alapul véve képes elejétől a végéig hamisan csengeni. Különösen megdöbbentő ez Howard életművének kontextusában, aki több alkalommal nyúlt jó érzékkel true story típusú narratívákhoz (lásd Egy csodálatos elme, Apollo 13 vagy Rush). A Vidéki ballada J. D. Vance Hillbilly Elegy című memoárjának adaptációja, ami egyrészt egy szegény és zűrös családból származó fiú felemelkedéstörténete, másrészt egy perifériára sodródott anya története. Utóbbi olyan hangsúlyosan beleékeli magát a dramaturgiába, hogy a filmet a melodráma műfaji keretei közé tereli. Önmagában ez nem lenne gond, de Howard úgy csúszott el a melodráma klisés útvesztőiben, hogy a kétórás játékidő alatt sem sikerült belőle kievickélnie. A végeredmény a szó pejoratív értelmében "díjszagú" lett, egy olyan film, ami érdektelenül áll az általa felhozott társadalmi problémákkal szemben. A hillbilly terminust hegylakóként szokás fordítani, holott saját kultúrkörünkben inkább a paraszt fogalmával lehetne találóbban kifejezni.

Ehhez kapcsolódóan a történetben két jellegzetesen amerikai érték látszik artikulálódni: a "család a legfontosabb" és a "csináld magad" elve. Magánélet és karrier kéz a kézben, a tökéletes egyensúlyt keresve. Azonban akarva-akaratlanul Howard utalást tesz arra, hogy az amerikai egészségügyi rendszer nem nyújt a nincstelenek számára orvosi ellátást. Eközben a társadalmi mobilitást abszolválni látszó J. bár eljutott a Yale-re, mindössze két opciója maradt a korlátlan lehetőségek országában: három munkahelyen dolgozhat egyszerre vagy diákhitelekbe verheti magát. Mégis, a Vidéki ballada az amerikai álomról mentes a társadalomkritikától és hőseire hárítja a felelősséget. Bev a klasszikus melodráma hősképét eltorzítva nem áldozatként, hanem inkább hibásként konfigurálódik, aki sorozatosan feladja a küzdelmet. ezzel ellentétben a nyertes prototípusa, aki legyőzi családi hátterét. Ron Howard filmjét Amy Adams és Glenn Close igyekezete sem tudja megmenteni. A színésznők hiteles játéka és vidéki dialektusa, az igényes díszlet, valamint a valós személyeket kiválóan visszaadó smink és jelmez ezúttal nem elég.

A hillbilly hatványozottan negatív felhangú megnevezésnek számít Amerikában, az urbánus elit használja a vidéken – az Államok déli részén, valóban hegyi környezetben – élő emberekre. J. Vance (Gabriel Basso) épp ezért keményen küzd azért, hogy a Yale joghallgatójaként lerázza magáról hillbilly -származását. Párhuzamosan több helyen is dolgozik, hogy a tandíját fizetni tudja. Már fontos gyakornoki állásinterjúk előtt áll, amikor hazaszólítják Middletwonba. Anyja, Bev (Amy Adams) herointúladagolás miatt kórházba került. A Vanessa Taylor által jegyzett forgatókönyv egyetlen nap eseményeit tömöríti magába úgy, hogy időről időre beemel egy retrospektív szálat, J. gyermekkorának és családjának kulcsmomentumait felelevenítve. A visszatekintő szálban jelenik meg Mamaw Vance (Glenn Close), J. nagyanyja és "félhivatalos" mentora. Múlt és jelen idősíkjai egyaránt hemzsegnek a drámai pillanatokban: lobogó indulatok, verbális és fizikai abúzusba torkolló konfliktusok szegélyezik a karakterek útját.

Ron Howard legújabb filmje a rendező eddigi legkínosabb melléfogásának ígérkezik. A Vidéki ballada az amerikai álomról ( Hillbilly Elegy) a társadalmi mobilitás toposzát gyömöszöli klisés tanmesébe, ráadásul úgy, hogy történetének üzenete is vitathatóvá válik. Az amerikai álom illúziójának szertefoszlása után a társadalmi rétegek közötti vertikális, felfelé ívelő elmozdulás újra egyre nehezebbé válik az Amerikai Egyesült Államok nagybetűs demokráciájában. A majdnem lehetetlent legyőző kivételekért pedig tolonganak a producerek, hogy patetikus tanmesét faragjanak életútjukból. Így avanzsált Hollywood közkedvelt témájává a nemzedékek közötti mobilitás, melynek értelmében a gyerek átlépi szülei árnyékát. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! A szegénylegényből lett királyfi meséje ez, aki rossz családi háttérrel, anyagi gondokkal küzd, de éles esze és tehetsége révén kiszabadul a nyomorból. Ezt a formulát követte anno a Good Will Hunting (kifejezetten elegánsan) és ezt követi Ron Howard legfrissebb rendezése is, a Vidéki ballada az amerikai álomról, elődjéhez képest korántsem olyan elegánsan.

Saturday, 18 May 2024

Golenya Ágnes Kék Vér Gyermekei