Mirabai Ceiba Koncert 2019-Ben Budapesten A Mom-Ban - Jegyek Itt!

Interjúnk második részében arról mesél Mirabai Ceiba zenészpárosa, Gely (Angelica) és Markus, hogy hogyan találkoztak életükben először a zenével, s az hogyan vált életük részéve. Arról, hogy hogyan ismerkedtek meg egymással, miként vált a zene összekötő kapoccsá köztük, s ezen túl a zene jelentőségéről is. Sat Nam Jóga: Emlékeztek arra az első alkalomra az életetekben, amikor elkezdtetek énekelni, vagy először találkoztatok valamilyen hangszerrel? Van ilyen első jelentős pillanatotok, amikre emlékeztek? Gely: Számomra az első alkalom, amire emlékszem, amikor először kapcsolatba kerültem a zongorával, az hét éves koromban volt. A nagymamám beíratott zongora órákra, amiket nagyon szerettem. Aztán 1985-ben Mexikóvárosban volt egy hatalmas földrengés, ami nagy sorscsapás és katasztrófa volt, s ennek következtében el kellett költöznünk Mexikóvárosból, s körülbelül egy hónap múlva abba is hagytam a zongora tanulmányaimat. Interjú Mirabai Ceiba-val (2.rész) | Sat Nam Kundalini Jóga. A nagymamám koncert zongorista volt. Egy gyönyörű és híres épületben játszott Mexikóvárosban, a Villa Sartes-ben, de a karrireje megszakadt, amikor férjhez ment és megszülettek a gyermekei.

1. Interjú Mirabai Ceiba-val (2.rész) | Sat Nam Kundalini Jóga

Interjú Mirabai Ceiba-Val (2.Rész) | Sat Nam Kundalini Jóga

Ez a cikk Domján Mia és Rattai Erzsébet közös szellemi tulajdona, átvenni, felhasználni kizárólag a szerzők engedélyével lehet.

Úgy volt, hogy azt majd én viszem tovább, de az én zongora tanulmányaim is hamar abbamaradtak így. Édesapám is zenész volt, fiatal korában volt egy több ifjakból álló zenekara. Beatles-t játszottak, utaztak és turnéztak. Mindig volt zongoránk otthon, az édesanyám is sokat zenélt és mantrákat énekelt mindig. Az iskolánk nagyon messze volt ezért sokat és hosszan kellett utaznunk oda nap mint nap, én, a bátyám, a hugom és az édesanyám. Hogy kitöltsük az autóban eltöltött időt, ami naponta olyan 2-3 óra volt, énekeltünk. Rengeteget énekeltünk. Volt egy egész repertoárunk. Az édesanyám nagyon sok mexikói dalt tanított meg nekünk, Mexikó nemzeti himnuszát, meg ehhez hasonlókat. Szóval mi csak így énekeltünk. Aztán egy bizonyos ponton, amikor énekelni tanultam az iskolában, ráéreztem a zene a harmóniájára. Megtanítottam a hugomat is összhangban énekelni, s az így átdolgozott dalokat aztán az autóban adtunk elő. És minden alkalommal, amikor vendégek jöttek hozzánk, apám azt mondta: "Oh, lányok, kérem énekeljetek a vendégeknek", ilyenek… Azután, amikor egy kicsit idősebb lettem, csatlakoztam egy zenekarhoz, így megtapasztalhattam azt is, hogy milyen egy zenekarban, együttműködve zenélni, ez az időszak körülbelül 6 évig tartott.

Monday, 20 May 2024

Képről Arcfelismerő Google