Akadémiai Digitális Archívum | Szaktárs: Nem Felejteni, Csak Túllépni – Alice In Chains: 'Rainier Fog' Lemezkritika | Rockbook.Hu

Beszámoló a Magyar Bizantinológiai Társaság 2015/2016. évi tevékenységéről A Magyar Bizantinológiai Társaság 2015 novemberében az Eötvös József Collegiumban megrendezett Byzanz und das Abendland IV. nemzetközi konferencia (november 23–27. ) társszervezője volt. A kifejezetten Bizánc történetével és kultúrájával foglalkozó szekciók mellett egyre nagyobb számban kaptak helyet Bizánchoz kötődő előadások a konferencia ún. "nyugati" szekcióiban is. A konferencián az alábbi előadások hanzottak el a témában: 2015. november 23. Catherine Croizy-Naquet: Deux lectures du Roman de Troie au xiv e siècle, deux lectorats? Christine Ferlampin-Acher: Artus de Bretagne: un best seller médiéval? Marion Vuagnoux-Uhlig: Josaphat travesti: lire Barlaam dans Baudouin de Sebourc Egedi-Kovács Emese: Un manuscrit bilingue byzantin: le Barlaam grec et sa traduction française Emma Goodwin: Strategies discursives qui depassent les textes et visent a attirer les lecteurs? La Chanson d'Antioche en comparaison avec d'autres chansons de gestes Andrea Ghidoni: Traditions narratives et calque typologique: une hypothèse sur la formation du Digenis Akritas Szentgyörgyi Rudolf – Krizsai Fruzsina: Les rapports francais de la lettre de fondation de l'abbaye de Tihany Ellen Saarella: La voix feminine dans Partonopeu de Blois, Hysminè et Hysminias et La Cité des Dames Romina Luzi: Les lecteurs des romans byzantins Alexandra Ilina: Representer les Sarrasins: le cas de Palamede Könyvbemutató: Egedi-Kovács Emese (szerk.

Drámai kilátás a tihanyi bencés kolostorra (Tihanyi Apátság) napkeltekor, háttérben a Balatonnal.

Rendkívül barátságos fogadtatás és kifogástalan szállodai minőségű reggeli. Elsőre meglepett a TV és légkondi hiánya, azonban rá kellett jönnünk, hogy így lett tökéletes a kikapcsolódás. Nagyon köszönjük! Oszkár Hongrie

A címadó Rainier Fog aztán rögtön el is visz ebbe az irányba. Zenei téren már szinte szokatlanul vidám hangvételű nóta lett ez, lendületes és energikus, a szövege viszont árnyalja a képet, és kicsit kontrasztban is áll a kettő egymással. Ez szerintem csak erősíti az üzenetet, ráadásul nem csak a sajátját, az egész korongét, de nem lövöm le előre a poént. Megszerettem már elsőre is, és egyből felidéződött bennem a gondolat, amit már a Never Fade kapcsán is megfogalmaztam. Azzal a pici különbséggel, hogy itt a Facelift mellett Cantrell szólómunkái talán még inkább visszaköszönnek, nekem főként a Degradation Trip hangulata. Video of Alice In Chains - Red Giant A következő Red Giant viszont megint hatalmas váltást hoz. Súlyos, mélyre hangolt riffel és vészjósló gitármotívumokkal nyit, mégis az első versszaknál érzem azt igazán, hogy igen, most érkezett meg a dal. Iszonyú atmoszférája van, az egyik legzseniálisabb darab számomra az lemezen. Másrészt néhány hallgatáson túlesve azt gondolom, ebben mutatkozik meg először és legteljesebben a Rainier Fog esszenciája, egyénisége.

A seattle-i banda legutóbbi lemeze még 2013-ban jelent meg The Devil Put Dinosaurs Here címmel, ami a második volt William DuVallal a frontvonalban. Noha túlzás lenne azt állítani, hogy 5 éves csendet tört meg az Alice In Chains a napokban kiadott Rainier Foggal, hiszen folyamatosan turnéztak, július 1-én pedig Magyarországra is visszatértek szűk 9 év elteltével ( koncertbeszámoló itt), nagyon vártunk már egy új anyagot. Az előző kettő után a jelenlegi felálláson lehetett érezni, hogy van még bennük energia, van még mit mondaniuk. S bár az eltelt idő nem volt kevés, azért nem emelkedett a Rainier Fog Chinese Democracy féle magasságokba, hogy az új Tool lemezről már ne is beszéljünk. Májusban kaptuk meg az első ízelítőt, a The One You Know ismerősen beteg nyitóriffje és a refrén harmóniái kb. olyannak hatottak, mint az első korty víz egy sivatagi túra után. Majd később a So Far Under - ami leginkább a The Devil Put Dinosaurs Here hangulatát idézte fel - csak tovább erősíthette bennünk azt az érzést, hogy nincs mitől félnünk.

A következő Red Giant az egyik olyan tétel, amelyet a harmadik, sokak által (általam is) "kutyás" albumnak hívott lemezen is simán el tudtam volna képzelni. Kezdő riffje miatt magamban ezt inkább Red Granit-nak hívom, olyan súlyos, gránitkeménységű témával indít. Ez az a dal, amelyet az első 5-6 hallgatás során nem szerettem, de belül már akkor is tudtam, hogy az egyik kedvencem lesz, és ez mostanra be is igazolódott. Kapunk egy nem tolakodó, de ízes szólót is benne Jerry mestertől. A Fly hangulatában nálam a Your Decision-t és a Voices-t idézi meg a Duvall-korszakból. Jó helyre tették az albumon, lehetőséget ad egy kis fellélegzésre. Nyugis, hátradőlős hallgatnivaló, nem mellékesen pedig egy pozitív hangulatú dal. Egyébként is jellemző az egész lemezre, hogy nagyon pozitív a kicsengése. Szó sincs már itt az egykor a grunge zenekarokra sütött cipőbámulásról, depis témákról. A szóló itt is hatalmas! A következő nóta, a Drone képében kapunk egy jó adag Black Sabbath feelinget. Mint megannyi zenekarnak, nyilván a Chains-nek is az egyik példaképe volt a kultikus birminghami négyes.

Talán akképp tudnám körülírni, hogy ha egy útvesztőben bolyongsz, és kétfelé ágazik az út, de mindkét út végül a célhoz vezet, csak másképp, nos, ilyen ez a lemez. De ködös körülírások helyett konkrétumokkal alátámasztva azt mondom, hogy a Maybe sokvokálos, minden eddiginél lazább hangulatú pár perce mást mutat – noha a szöveg pont a lazaság ellenkezőjét sugallja, mégis optimistának érzem a végkicsengést, egyfajta vállat megvonós, továbblépős gondolattal pontot téve a végére. A Never Fade már-már hardrockos riffelése, groove-ja és azonnal fülbetapadó refrénje is új vizekre evez, és a Rainier Fog középrészénél a leállós, lebegős részt, majd az abból kivezető, háttérben megbúvó riffet és énekdallamot sem mondanám bevált fogásnak. William Duvall a So Far Under képében egy teljesen saját szerzeményt is a lemezen tudhat, és ha nem néztem volna utána, nem mondom meg, hogy nem Cantrell-dal, főleg, hogy annyira régies ízű bizonyos pillanataiban, ami még lidércesebbé varázsolja. Persze mindezek mellett klasszikusabb hangulatú számokra is ráakadhattok, mint a Red Giant vagy a nyugtalanító, tüskés jégvermet megidéző Drone, amelyben maga Chris DeGarmo (egykori Queensryche, Seattle... ) játszotta fel az akusztikus részeket.

Friday, 30 August 2024

Marcius 8 Ajandek Otletek