Csillogó Körmök, Csillámos Körmök És Flitteres Körmök | Notino – Fekete Himlő Védőoltás

Az első védőoltás története Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek. A járványtörténet lapjaira a fekete himlő (Variola vera) az egyik legpusztítóbb ragályként írta be magát. A lappangási időt követően a beteg magas láztól, izomfájdalomtól és kimerültségtől szenvedett, majd pár nappal később, a testhőmérséklet normalizálódását követően megjelentek a testen a gombostűfejnyi foltok, amelyek hólyagos kiütésekké váltak. A kiütések csak hetekkel később száradtak le, életre szólóan maguk után hagyva a himlőhelyeket. A himlő gyakran a beteg megvakulását okozta – Kölcsey Ferenc is emiatt vesztette el egyik szeme világát. A betegség világszerte pusztított, a társadalom minden szegmensét érintette, Nyugat-Európában a 18. század folyamán becslések szerint évente 400 000 életet követelt. Már az ókori kínaiak rájöttek arra, hogy aki átesett a fekete himlőn, immunis lett rá, sőt azt is felismerték, hogy az immunitás megszerzéséhez elég csak kis mértékben megbetegedni.

Fekete Himlő Védőoltás Ára

Kétszázhuszonöt éve, 1796. május 14-én immunizált először Edward Jenner angol orvos himlő ellen egy nyolcéves kisfiút, megteremtve ezzel a fertőző betegségek elleni küzdelemben új utakat nyitó védőoltás módszerét. A fekete himlő hosszú ideig szó szerint tizedelte az emberiséget, Nyugat-Európából első hiteles leírása a 6. századból származik. Jenner korában az egyik legpusztítóbb és legrettegettebb járványnak számított, amely évente több százezer áldozatot követelt. A himlőt élete során szinte mindenki elkapta, a súlyosabb változattal megfertőzöttek fele meghalt, a túlélők nagy része pedig örökre elcsúfult, de ők egy életre védettséget szereztek. Védekezés szinte nem volt a betegség ellen, de Ázsiában és Kínában kísérleteztek azzal, hogy az enyhe változatot elkapó betegek hólyagját nyílt sebekbe dörzsöljék vagy a vart porrá törve felszívják (varioláció vagy inokuláció). Ez azonban szerencsejátéknak számított, mert a betegség időnként súlyos változatában tört ki. Az 1749-ben született Jennert, aki elismert orvosként praktizált vidéken, fiatal korától izgatta a himlő.

Fekete Himlő Védőoltás Időpontfoglalás

A beoltottak között a természetes fertőzés 20–30 százalékos mortalitása 1–2 százalékra csökkent, aki pedig túlélte a beavatkozást, egy életre védettséget élvezett a vírussal szemben. A 18. század végén aztán jött egy angol orvos, aki egy népi hiedelem hatására elkezdte vizsgálni a még hatékonyabb védekezés lehetséges formáját. Akkoriban azt beszélték, hogy az emberekre nem igazán veszélyes tehénhimlőn ( Variolae vaccinae – innen a vakcina elnevezés) már átesett tehenészek körében nem terjed a fekete himlő, ezért a délnyugat-angliai Berkeley városában családorvosként és sebészként praktizáló Edward Jenner egy kísérleti alanyon igyekezett bizonyítani a feltételezést. Jenner elsőként egy Sarah Nelmes nevű, tehénhimlővel fertőzött tehenészlány kezén kialakult hólyagból vett váladékot, majd azt a kertészének nyolcéves fia, James Phipps karjaiba oltotta. A fiú néhány nappal később enyhe lázas tüneteket mutatott, de azok 24 órán belül el is múltak. Jenner hat héttel később már emberi himlővírussal fertőzte meg Phippset, ám ezt már nem követte semmilyen betegség – ezt a folyamatot később még több mint húsz alkalommal ismételte meg az orvos, de a fiúnál egyszer sem jelentkeztek a sokat látott tünetek.

Fekete Himlő Védőoltás Regisztráció

Egyetlen bostoni orvos támogatta az újszerű módszert Később, 1721-ben és Zabdiel Boylston – az egyetlen bostoni orvos, aki támogatta az eljárást – megvizsgálta a beoltásos, fertőzéses módszer lehetőségeit. Ebben az évben is terjedt a himlőjárvány, amely egy újabb hajóval érkezett Bostonba és a lakosság felét megfertőzte. Boylston egyszerűen képtelen volt tétlenül nézni a haláleseteket és fia, illetve a rabszolgái segítségével beoltotta a betegeket. Egy bangladeshi kislány, aki az 1900-as években kapta el a himlőt Forrás: Végül a kezdetlegesen kifejlesztett vakcinát 242 ember kapta, és közülük csupán hatan hunytak el. Ez figyelemreméltó eredménynek számított, hiszen a bostoni közösség nagy részében a fekete himlő tovább szedte áldozatait azok közül, akik nem merték bevállalni az újszerű eljárást. A járvány abban az évben 844 embert fertőzött meg Bostonban, ami a lakosság tizennégy százalékát jelentette. Véglegesen felszámolták a fertőző betegséget Ám az oltás reményt adott az esetleges, jövőbeli fertőzések hatásos kezelésére, és segített az oltások gyakorlatának elfogadottságában is.

Fekete Himlő Védőoltás Nyilatkozat

Így is voltak azonban olyanok az orvosközösségben, akik nem nézték jó szemmel a természet (sőt, Isten) törvényébe való ilyen fokú beavatkozást. Az oltásellenesség egy csapásra kialakult és elterjedt Európában, és a legkülönbözőbb formákat öltötte. Tehénhimlőt oltanak emberekbe? Marhaszifilisz! Az állati eredetű anyagok bevitele az emberi testbe egyenesen bűnnek, az isteni akarat megszegésének számított a Jenner módszerét elítélők szerint, hiszen a himlő minden földi jóval együtt Isten teremtménye, ezért aki ellene tesz, az Isten ellen vétkezik. A vélekedés szerint egy ilyen beavatkozás csak erkölcsi romlást, fizikai és szellemi mutációt eredményezhet. A népi félelmekre pedig már akkor is rájátszottak olyan orvosok, akik ha nem is hitték el a kor legdurvább konteóit, tömegek csodálatát és elismerését vívhatták ki azzal, hogy a Közös Ügy élére álltak, és nem féltek kimondani az Igazságot a népbutító tudomány ellenében. Ilyen volt az angol orvosszövetség (Royal College of Physicians) egyik tagja, Benjamin Moseley is, akinek valószínűleg azért fűződött érdeke az oltás elleni hergeléshez, mert sok kollégájához hasonlóan neki is komoly bevételi forrást jelentett a varioláció, amelynek létét fenyegette Jenner találmánya.

Az egyiptomi múmiák igazolják, hogy a fáraók közül többen, köztük V. Ramszesz is himlőben halt meg. Ismereteink nem nyújtanak száz százalékban bizonyosságot arról, hogy az időnként pestisként leírt hatalmas járványok nem inkább himlő vírus okozta tömeges megbetegedések voltak-e (i. e. 430-ban az athéni pestis vagy a Bizáncot sújtó ún. Justitianus pestis). Európában csak a 6. század végén jelent meg a betegség. Az azték birodalmat második nekifutásra meghódító Cortés az első látogatásával "ajándékozta" meg az ott élő lakosságot a himlő kórokozójával, akik korábban még nem találkoztak ezzel a fertőzéssel. Ennek következtében rendkívül fogékonyak voltak a fertőzés iránt, a járvány évtizedek alatt milliók pusztulását hozta. Az így katonailag és gazdaságilag megroppant azték és inka birodalom legyőzése már nem okozott gondot a spanyol armadának. Ugyanez a járvány később, a 19. század első harmadában a préri-indiánok, "rézbőrűek" tömeges vesztét is jelentette. A mexikói őslakosok körében dúló járványt ábrázoló rajz (Firenzei Kódex, 16. század) A fertőzés elleni védekezés legmegbízhatóbb formája a Jenner által elindított védőoltás volt.