Tarantella Napoletana Notes – A Gravitációs Erő És A Súly – Nagy Zsolt

Persze ne gondoljunk valami Bach-jellegű komoly fúgára, sőt, igazából semmilyen szerkezetre se, ez csak kb. 7 hang, nem is akkordsor, hanem inkább egy futam, és szinte mindig mint 'basszus-vonal' szerepel, amire aztán mindenféle egyéb ritmus és dallam ráépült. Egy finom alapverzió: Voltak időszakok, hogy annyira elterjedt, hogy állami/egyházi vizsgálatok indultak; az 1600-as években, egy tudós jezsuita, Athanasius Kircher aztán komolyan és talán elfogultság mentesen megvizsgálta, hogy mi ez az egész diliház. Padre Athanasius sok dologgal foglalkozott: a piramisok, szobai vízpárologtatók és metafizika, aritmetika és bogártan, a napfoltok és az apokrif iratok; és zenélt is, ez fontos. Nagyon furcsa dolgokról ír. A Tarantula mérge bejut a test szöveteibe; nem csípésről van szó, hanem harapásról, ezt a szót használja; tehát egy nagyon rövid melankólia után egy fokozódó hangulat indul, amely az őrületig tart, egyre gyorsuló ugrálásokkal, tánccal, rángatózásokkal. A korabeli 112 nyomán megérkezik a detoxikáló team; itt most nem a mentők és a tűzoltók, hanem néhány szakadt zenész.

1. A gravitációs erő és a súly – Nagy Zsolt

Elkezdenek játszani, közben egyfolytában kérdezgetik, hogy milyen színű volt a pók. Mert van barna, fehér, vörös, sőt, zöld is. Most az ne zavarjon minket, hogy a Tarantula ezen színvariánsai ma már nem léteznek. Mindegyik szín más kúrát kíván, pontosan megvan a zenei ritmusmegfelelőjük; ha nem tudják, elkezdik a ritmus finom változtatásával szinkronba hozni a dolgokat. Ha esetleg két pók volt, az a halál… mert nincs két azonos szín, két méreg van, de ritmus csak egy lehet…. Vagyis megkeresik, ki mire rezonál. Ez pontosan a sokat emlegetett Resonance, amely a zenehallgatást ab ovo lehetővé teszi; tulajdonképpen ma is ez történik, amikor lemezeket hallgatunk, és azt mondjuk, 'tetszik', csak nem a pók csípett meg, hanem a dallam, vagy valami más, odabent.

Egyfajta zenei infekció, egy fertőzés, a zenei világ egészére. Beoldódott, felszívódott, sokszor teljesen el is tűnt. Látszólag, mert valami furcsa rezgést otthagyott. Ez azt is jelenti, hogy lemezek vannak, rendkívül jók, és megjelent néhány, úgymond, Tarantella-specifikus lemez a régizene területen is, mint például ez a kettő, az egyik a régi generáció, a másik a mai generáció zenei gondolatait tükrözik az egész témáról. Ez utóbbinál ragadjunk le egy kicsit hifizni. A felvétel egyszerűen pazar, persze ez egy fehér Alpha, ez a kiadó legendásan jó minőségű lemezeket ad ki, én azt mondom, hogy a hangmérnökeik szimplán zsenik. Meghallgatva mindenféle láncon, ez a vélemény tartható, a tényleg jó hangú láncoknál fokozható. Ez utóbbiaknál elérkezünk egy pontig, ahol technika meg a paraméter-rengeteg meg a hifi végződik (vagy pont itt kezdődik? ), és kezdődik valami furcsaság, pont, mint a Tarantellánál. Egészen pásszentosan visszakanyarodhatunk Kircher atyához, mert a leírásait csak át kell konvertálni audiofil megfelelőkre.

Ami itt számunkra fontos, az a zene, amire táncoltak, a legtöbbjük elveszett, de Itáliában, teljes pompájában fennmaradt, a híres-hírhedt Tarantella. Persze ne gondoljunk valami Bach-jellegű komoly fúgára, sőt, igazából semmilyen szerkezetre se, ez csak kb. 7 hang, nem is akkordsor, hanem inkább egy futam, és szinte mindig mint 'basszus-vonal' szerepel, amire aztán mindenféle egyéb ritmus és dallam ráépült. Egy finom alapverzió: Voltak időszakok, hogy annyira elterjedt, hogy állami/egyházi vizsgálatok indultak; az 1600 –as években, egy tudós jezsuita, Athanasius Kircher aztán komolyan és talán elfogultság mentesen megvizsgálta, hogy mi ez az egész diliház. Athanasius Kircher Nagyon furcsa dolgokról ír. Mindjárt folytatom, de pont itt kapcsolódhat be a zenehallgatás, meg a hifi. Mert ez a furcsán emelkedő-ereszkedő dallam különleges, melodikus, felkavaró-lenyugtató egyszerre, rengeteg helyre beépült, annyira, hogy jó füllel hallgatva a legképtelenebb helyeken is felbukkan, vagyis egy Caresana misében éppúgy, mint egy barom jughurtreklámban, vagy akár egy filmzenében: Vagyis megy a zene, akármilyen, aztán a basszusdallamot figyelve egyszer csak rádöbbenünk, hogy igen, a ritmus kicsit más, de ez a basszusvonal, ez pont a Tarantella.

Szó szerint. __________________________________________________ * A táncjárványokról szóló részhez Grandpierre Attila írásai voltak a gondolatébresztők.

Tehát. A Tarantula mérge bejut a test szöveteibe; egy nagyon rövid melankólia után egy fokozódó hangulat indul, amely az őrületig tart, egyre gyursuló ugrálásokkal, tánccal, rángatózásokkal. A korabeli 112 nyomán megérkezik a team, itt most nem a mentők/tűzoltók, hanem néhány szakadt zenész. Most jön a lényeg. Elkezdenek játszani, közben egyfolytában kérdezgetik, hogy milyen színű volt a pók. Mert van barna, fehér, vörös, sőt, zöld is. (most az ne zavarjon inket, hogy a Tarantula ezen színvariánsai nem léteznek…., biztos kipusztultak. ) Mindegyik szín más kúrát kíván, pontosan megvan a zenei ritmusmegfelelőjük. Ha nem tudják, elkezdik a ritmus finom változtatásával szinkronba hozni a dolgokat. Ha esetleg két pók volt, az a halál…mert nincs két azonos szín, két méreg van, de ritmus csak egy lehet…. Vagyis megkeresik, ki mire rezonál. Hallgatva a lemezt, én pl. egy csöves erősítővel, nálam ez egy 6C33C, erről egyszer már áradoztam itt, most egy AN doboz tényleg megmutatja, mit tud ez a monstrum, egészen összerezonálnak a dolgok.

A gravitáció mindenütt megtalálható - szó szerint és a bolygó körül élő emberek mindennapi tudatos cselekedeteiben. Nehéz vagy lehetetlen elképzelni, hogy egy olyan világban éljünk, amely mentes a hatásaitól, vagy akár olyan világban is, ahol a hatásokat egy kicsi, például "csak" körülbelül 25 százaléknyi összeg jellemzi. Nos, képzelje el, hogy nem képes elég magasra ugrni ahhoz, hogy megérintsen egy 10 láb magas kosárlabda peremét, hogy könnyedén becsapjon; erről szól, hogy a csökkentett gravitációnak köszönhetően a 25% -os ugrási képesség hatalmas számú embert tudna biztosítani! A gravitációs erő és a súly – Nagy Zsolt. A négy alapvető fizikai erő egyike, a gravitáció befolyásolja az összes mérnöki vállalkozást, amelyet az emberek valaha vállaltak, különösen a közgazdaságtan területén. A gravitációs erő kiszámítása és a kapcsolódó problémák megoldása alapvető és nélkülözhetetlen készség a bevezető testtudományi kurzusokon. A gravitációs erő Senki sem tudja pontosan megmondani, hogy mi a "gravitáció", de matematikailag és más fizikai mennyiségekkel és tulajdonságokkal leírható.

A Gravitációs Erő És A Súly – Nagy Zsolt

A nehézségi erő fogalma Egy testre ható nehézségi erő a test $m$ tömegének és a test helyén mérhető $\vec{g}$ nehézségi gyorsulásnak a szorzata: $${\vec{F}}_{\mathrm{neh}}=m\cdot \vec{g}$$ A nyugalomból elengedett testek $\vec{g}$ nehézségi gyorsulással kezdenek el zuhanni, ami elég nagy pontossággal kimérhető. A zuhanással járó gyorsulás a testre ható \(mg\) nehézségi erő miatt "jön létre". Tehát nehézségi erő alatt azt az erőt értjük, ami a nehézségi gyorsulást okozza. De mi is a háttere ennek az $mg$ nehézségi erőnek? Ha ezt pontosan akarjuk megragadni, akkor kiderül, hogy a nehézségi erő (illetve a mögötte húzódó nehézségi gyorsulás) nem könnyű fogalom. Nagyjából... Első közelítésben, azaz ha tolerálunk pár ezreléknyi pontatlanságot, akkor azt mondhatjuk, hogy a nehézségi erő nagyjából a Föld (mint égitest) által a testre kifejtett gravitációs vonzóerő: \[mg\approx F_{\mathrm{gr}}\] Pontosabban szólva... Ha ennél pontosabba nézzük, akkor kiderül, hogy a nehézségi erő a földfelszín nagy részén a gravitációs erőtől kissé eltér nagyságra és irányra nézve is: A n agyságra nézve az eltérés az Egyenlítő mentén a legnagyobb, ahol is kb.

Ehhez gondoljunk a folyadékokra! A folyadékok molekulái könnyen elgördülnek egymáson, így ha a földfelszíni nehézségi erőtérben megpróbálunk "felhalmozni" folyadékot, akkor a homokkal ellentétben ez nem sikerül, mert a folyadékmolekulák mindig "legurulnak", egészen addig, amíg mindegyikük a lehető legalacsonyabb helyre nem kerül. És mivel számukra a "lefelé" irányt a rájuk ható \(mg\) nehézségi erő mutatja meg, ezért a folyadékok csak úgy tudnak nyugalomba kerülni, ha a felszínük mindenhol merőleges lesz a nehézségi erő irányára. Ez nemcsak a pohárban lévő vízre igaz, hanem a kádban, tóban lévőre, illetve a tengerre is (bár a tengerek vize csak igen ritkán szokott nyugalomban lenni). Ezen alapul a vízszintező működése: A nehézségi erő hatásai, következményei Az óceánok vizének felülete ez alapján nem gömb alakot formáz, hanem olyat, ami mindenhol merőleges a nehézségi erőre. A fentiek alapján ez azzal jár, hogy a világtengerek felszíne olyan torzított gömb, ami az egyenlítő felé "kidudurodik": A kidudorodás mértéke persze az ábrán el van túlozva, ugyanis a valóságban az csupán 0, 34%, azaz \(\approx 21\ \mathrm{km}\) (mert az egyenlítői sugár egész kilométerre kerekítve \(6378\ \mathrm{km}\), míg \(6357\ \mathrm{km}\) a poláris sugár).

Saturday, 6 July 2024

Mx10 Pro 6K Tv Box Android 9.0 Test