A Király Táncol

XIV. Lajos (Benoit Magimel), akit Napkirálynak hívtak, imádta a zenét és legfőképpen a táncot. Udvari zenészétől, a firenzei Giambattista Lully-tól (Boris Terral) és az udvari írótól, Moliére-től (Tchéky Karyo) a király nagyszabású, sokszereplős színpadi balettműveket rendelt. A király táncol • TvProfil. A ruganyos, jó táncos hírében álló ifjú király maga akarta mindig a főszerepet játszani: táncával megjelenítette végtelen hatalmát. Az udvar előtt Lully titkolta plátói szerelmét a király iránt. A szenvedélyből pazar zenék születtek. Az aranyozott díszletek és kosztümök teljessé tették a földöntúli hatalom illúzióját. A Napkirály lábai előtt hevert olyankor a világ.

1. A király táncol • TvProfil

A Király Táncol • Tvprofil

Lajos udvarában, olasz nemzetiségű volt, s ráadásul nem is a felsőbb réteget képviselte, hiszen a nép fiaként jutott a Napkirály közelébe. XIV. Lajost a francia film új sztárja, Benoit Magimel, Moliére-t pedig a már nagy öregnek számító Tcheky Karyo játssza. Mi volt a közös nevező hármójuk között? Inkább a "ki? "-re tudok választ adni. Az ugyanis a rendező volt. Rengeteget beszélgettünk a forgatást megelőzően. Az összes közös jelenetünket átvettük. Gérard még a beállítások képét is lerajzolta nekünk. Pontos koreográfiával szolgált, hogy ne a kamera előtt keresgéljük a legjobb megoldást. Mind a hárman megkaptuk a forgatás pontos menetét. Gérard nagyon sokszor idézte Orson Wellest. Főleg azokat a mondatait, amelyekkel az alkotóképesség erejét fogalmazta meg. Eleinte furcsálltuk, később azonban már izgalmas játéknak vettük, hogy minden találkozás után házi feladatot kaptunk. Otthon kellett kidolgoznunk egy-egy jelenetet. A király táncol videa. Azokat az epizódokat, amelyekben egyedül álltunk a felvevőgép elé. Gérard mindig csak a kezdőrúgást adta meg a szituációhoz, a gólt nekünk kellett berúgni.

Ebben az apró momentumban tehát tetten érhető a film példaértékű precizitása. Vaux-le-Vicomte ovális szalonja. [a kép forrása: pinterest] Kilátás Vaux-le-Vicomte ovális szalonjából. [a kép forrása: fodors] Mind Lully zenéjének, mind pedig a Napkirály építkezéseinek az apoteózisát azonban a zárójelenet adja, ami egyfajta – ha lehet élni a képzavarral – vizuális crescendóba foglalja mindazt, ami addig a filmvásznon lepergett. Erről a képsorról egy rövid, de kiváló elemzést olvashatunk Rumiko Handa Using Popular Film in the Architectural History Classroom című tanulmányában, amit az alábbi sorokban alapul vettem. A zárójelenet helyszíne, a fényárban úszó versailles-i Tükörgaléria. [a kép forrása:] A zárójelenetben tehát XIV. Lajos (Benoît Magimel) versailles-i kastélyának új dísztermében, az 1678 és 1684 között épült Tükörgalériában áll. Egyetlen kérdést tesz fel: "ma nem lesz zene"? A király táncol film. A kérdést a mélységes csend válaszolja meg, hiszen Lully (Boris Terral) éppen haldoklik. A komponistát egy banális baleset érte: a 17. században divatos hosszú karmesteri botjával átszúrta a saját lábát, ami üszkösödni kezdett.

Friday, 28 June 2024

Utánfutó Bérlés Tatabánya