Arslan Senki – Csak A Zene… | Digitalizált Szabadság: Korányi Kórház J Épület

A négy OST-ból nekem talán a második volt a személyes kedvencem. Az animében viszont semmi más nem jó, ideértve a történetet, annak vezetését, a karaktereket, a grafikát. Sőt, maga a nagyon jó zene sem működik együtt megfelelően a mozgóképpel… Azt azért meg lehet jegyzeni védelmére, hogy – főként az első egy órás részében – többször vannak érdekes, kísérletezgető képi megoldásai és meglehetősen jó filmes eszközei, kameraállásai. De a második egy órában már ez is nagyon visszaszorul, a harmadik szűk félórás epizódban pedig már talán ez sem jelentkezik pozitívumként. Itt dobtam is 3/10-es, vagyis rossz értékeléssel. Elvetemült animemániásoknak is maximum csak az első részét tudnám ajánlani a hatból, ami bár szintén rosszul kezdődik és összességében gyenge, csúnya – de az előbb említettek szerint vannak említésre érdemes megoldásai. Ezekből, és a szebb pillanatokból alant csatolok néhány példát screenshot formájában.

1. Korányi kórház J épület, Budapest, 1121 Magyarország

Odavoltam Daryun nagyjából minden mozdulatáért és megszólalásáért spoiler. Narsus spoiler A stratéga spoiler aki miatt mindig minden a tervek szerint alakul (ez néha kicsit idegesítő volt, szívesen megnéztem volna milyen ha egyszer nem jön be Narsus terve). Elamot is nagyon kedvelem, Gieve-et meg még inkább. Utóbbinak imádom a szövegeit! :D Farangis annyira nem lopta be magát a szívembe, igazából akármikor láttam rá akartam adni egy garbót. Alfreed meg nem lett annyira szimpi szereplő a Narsus mániájával. Az ellenség viszont más tészta. Onnan Etoile volt érdekes számomra, az Arslannal közös jelenetei mindig feldobták az adott részeket, kíváncsi vagyok mi lesz velük a jövőben. A másik ember az Ezüstmaszkos Hermész. Nála sajnos beragadt a 'bosszú' gomb, meg hogy 'enyém lesz a trón', és ez egy idő után sok volt, viszont a vele együttműködő varázslók (vagy nem tudom pontosan kik és mik ezek) nagyon érdekelnének. Szóval a szereplők szerintem nagyon jól sikerültek, még valahogy a néha házikedvenc szerepet betöltő Arslan is így volt jó.

Lehet azért mert a Fullmetal Alchemist szereplőire hasonlítanak. Arslan olyan mint Winry vagy Alphonse, Daryun meg majdnem kiköpött Kimblee ami először elég fura volt, Fangrisről meg folyton Lust/Buja jutott eszembe. Ed vérmérsékletét meg Etoile-ban találtam meg, akinek a külseje Rizáéra hasonlít. Kicsit olyan volt e tekintetből a sorozat, mintha egy keleten játszódó FMA-t néznék. Egyedül Narsust nem tudtam belehelyezni ebbe a világba, ő inkább a Gintamás Katsurára hajaz nekem. és ez az egész bekezdés értelmetlen volt, sorry Túl sokat áradoztam, ez idő alatt nézhettem volna már a 2. évadot. Mindenesetre egy új kedvencre leltem, szerintem top 10-ben benne lesz mindig. 2 hozzászólás Gazuzangó 2021. október 16., 16:53 Egszerűen odavagyok érte. Annyira rég láttam már olyan animét, ami ennyire megfogott volna és megmaradt volna bennem. A történet lenyűgöző, az animáció is jó (pár túl feltűnő és hülyén kinéző CGI-s jelenetet leszámítva) a zenékért olyan szinten rajongok, hogy az első op-ot és ed-et napi rendszerességgel hallgatom, de persze az ost-k is szuperek voltak.

Összességiben viszont imádom Arslant is, a szuperlegyőzhetetlen csapatát is és az egész sorozatot is, szóval nagyon remélem, hogy a második évad nem fog cserben hagyni. Egy kis utóirat szerűség: Imádtam azt, amikor Narsus szinte szó szerint azt mondja, hogy "Nem baj, ha ha hagyjuk kicsit lágyszívűsködni a herceget, kevesebb problémát okoz, mint amennyit meg tudnánk oldani. ". Egyszerűen szakadtam a röhögéstől, gyakorlatilag Narsus és Daryun úgy tartják Arslant, mint valami házikedvencet. Nézd, milyen aranyos, nem akarja megöllni az árulót… Hadd tartsuk meg, lééécciii… 2 hozzászólás krlany 2018. június 3., 20:09 1. évad Rengeteg harc, stratégia… és közben egy fiú férfivá érik. Nem mellesleg rengeteg tanítás emberségről, elfogadásról, előítéletmentességről, kötelességről és még sorolhatnám. Ez egy jó kis sorozat még ha elégé tocsog is a vérben. 2. évad Ez még mindig jó, de még mindig messze vagyunk a végétől, és még mindig sok a kérdés is. A vérben tocsogás megmaradt, viszont egyre érdekesebb a helyzet, egyre több mindenkiről derülnek ki dolgok, mely szépen árnyalja a történéseket.

Mivel nemrég néztem meg az animét, így egész friss az élmény, elég jól emlékszem a cselekményre, a szereplőkre, a történetre. Azt gondoltam, hogy nem fogják az egész animét adaptálni, azt hogy még az első évadot sem, és azt is, hogy ki fognak hagyni egy-két dolgot, szereplőt, de azt nem gondoltam, hogy pont Étoilet hagyják ki, mert hát a lustaniai oldalról ő egy fontos szereplő volt, fontos szerepet játszott Arslan életében, döntéseiben. Szóval ez egy kicsit szíven ütött. Egyébként szinte az összes lustaniait kihagyták a sztoriból – a császárt, aki egyből beleszeret Tahaminébe, az öccsét, aki át akarja venni az uralkodótól a hatalmat – egyedül Bodin maradt meg (hála az égnek -. -) illetve pár nevenincs katona. Szóval az egész történet tulajdonképp Arslanra és Hilmesre koncentrál. A darab bemutatja Arslan első csatáját, ahogy menekülni kényszerül Daryunnal, majd találkozik Narsusal és Elammal, később az Ecbatani események után Gieve és Farangis is csatlakozik hozzájuk, majd a Peshawarba vezető úton elszakadva egymástól Alfreed is előkerül.

Naiv is, és egyedül nem sokra ment volna ilyen hozzáállással, de szerencsére remek emberek vették körbe, akik támogatták és hittek benne. Legtöbbjüket meg is kedveltem. Több, sokkal több olyan ember kellene a világba, mint amilyen Arslan is. Voltak viszont nagyon ellenszenves szereplők is, akik nem láttak túl a bosszún, vagy szimplán kihasználtak másokat, vagy -ami a legrosszabb-, Istenre hivatkozva bármit megtettek, amit csak akartak, és voltak olyan emberek is, akik mindent elhittek és vakon követték a hitüket, eldobva még a saját életüket is, ami egyszerre döbbentett meg, kavart fel és dühített is. De volt és van is ilyen… mindenesetre elég felkavaró volt. Nem egy könnyed anime, de nagyon jó, és emellé a zenék is nagyszerűek. Bár nekem a második opening nem, és a második ending kevésbé tetszett, de az összes többi nagyon jó volt. A grafika is szép, szerintem a CGI sem zavaró. Én csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a történelmi animéket. 4 hozzászólás szcsigusz 2021. december 21., 21:36 Azt sem tudom nagyon hogy kezdjek hozzá az értékeléshez, de valahol el kell startolni.

". És akkor a főszereplő. Ránézésre azt mondanánk róla, hogy egy átlag shounen főhős: mindenkit meg akar menteni, ha a barátja, nagyon kedves és önzetlen, nagyon ártatlan, nagyon közvetlen és persze követi a senkit-ne-öljünk-meg logikát. Ezzel a feltevéssel csak egy baj van: ugyan az esetek 90%-ában valóban ilyen, valójában ezzel egyáltalán ne, összeférően kicsit se zavarja, hogy háború van és 100 számra ölik az ellenségeiket, vagy hogy a saját katonái is meghalnak, mert csak akkor annyira gyilkolásellenes, ha egy személyről van szó, de akkor mindig. Ha egy ember háromszor elárulta őt és kétszer merényletet szervezett ellene, ő akkor is kegyelmet ad neki, mert ő (elvileg) ennyire ellene van az erőszaknak. De ha nem egy emberről van szó, hanem 4000-ről, már nem zavarja őt, ha meghalnak, holott sokkal kevesebbet ártottak neki. Ezt persze hívhatjuk védelmi mechanizmusnak, hogy nem gondol bele, hogy azokat a katonákat ők megölik, de ettől függetlenül elég ellentétesnek gondolom. Ezen kívül iszonyatosan gyorsan túltette magát olyan dolgokon, amiken egy átlagos főhős évadokon keresztül rágódna, annak ellenére, hogy azért még a főszereplő kor alatt van (a végére lesz 15), ebből a szempontból nagyon érett, és általánosságban nagyon gyakran megfeledkeznek a koráról.

A betegek is szívesen etetik őket. Ennek hátulütője azonban az, hogy nagyon elszaporodtak, ottlétem alatt is 2-3 vemhes nősténnyel találkoztam. Belegondolni sem merek, a túlszaporulat kérdését hogyan oldják meg... Egy régi, elfeledett lépcsősor... Nemcsak a parkban, olykor az épületekben is akad látnivaló. Ez a gyönyörű üveg-alkotás a főépületben látható. A kórház területén régen rengeteg létesítmény szolgálta az ott dolgozók kényelmét. Ez a vidám (ám meglehetősen pajzán) mackószobor az egykori óvoda udvarán áll (Bencsik István alkotása, 1969). Sportpálya, bográcsozó hely, apartman ma is található a kórház parkjában. Korányi kórház J épület, Budapest, 1121 Magyarország. A kilátás elképesztően gyönyörű volt a "J" épület teraszáról. "Ódon báj" - sajnos sok minden felújításra szorulna... Én a szanatórium teraszán 2016 júniusában. A szobák az épületet körbeölelő, fedett teraszra nyílnak, itt végeztük minden reggel a csoportos légzéstornát. Tetszett a cikk? Kövesd a blogomat, vagy lájkold Facebook-oldalamat! Forrás:

Korányi Kórház J Épület, Budapest, 1121 Magyarország

A tuberkulózis (tüdőbaj, TBC, gümőkór) az egyik legtöbb halálesetet okozó betegség volt az emberiség történetében, és a 19. századra, az ipari forradalom nyomán kialakuló nagyfokú szegénység és az elmaradottság miatt igazi népbetegséggé vált. (A betegséget okozó Mycobacterium tuberculosis nevű baktériumot Robert Koch német orvos, mikrobiológus fedezte fel 1882-ben, amiért 1905-ben Nobel-díjjal tüntették ki. ). TBC miatt a 20. század elején évente átlagosan mintegy 70–75 ezer ember halt meg. Olyan hírességek szenvedtek ebben a betegségben, mint Csehov, Chopin, Moliere, Paganini, Descartes, Orwell vagy Edgar Allan Poe. Az Erszébet királyné szanatórium () Báró Korányi Frigyes élete 1828-ban született Nagykállón. Orvostanhallgatóként részt vett a szabadságharcban. Koranyi kórház j épület . A szabadságharc után egy évig a bécsi sebészeti klinikán képezte magát, 1851-ben avatták orvossá. Ám Bécset ugyan úgy, mint Pestet el kellett hagynia, és csak Nagykállón talált orvosi állást. 1866-ban kinevezték a belgyógyászat tanárává, ő szervezte meg az első belklinika létrehozását.

Erzsébet királyné egyébként maga is TBC-ben szenvedett, Korfu szigetén, a tengerparti klímától remélték gyógyulását. Ma a róla elnevezett "pavilon" őrzi emlékét a kórházban. Korányi Frigyes (Fotó: Fortepan) Végül a budakeszi határában lévő "kőfeji" telket jelölték ki a célra, és 1901 októberében megnyílhatott a szanatórium a betegek előtt. Első igazgatója Kuthy Dezső lett. ( Kezdetekben 38 dolgozó, 3 orvos és 10 ápoló dolgozott a kórházban. ) Az intézet első éves költségvetése 141 ezer ko­rona volt. Érdekesség, hogy a telken akkoriban lóistálló is volt, amely ma nővérszállóként működik. Ma már nemcsak rehabilitációs osztály, hanem sebészet, belgyógyászat, onkológia is található a kórház területén. "A gyógyulás hegyén" A szanatóriumban megindult tehát a gyógyítás. Az évtizedek alatt több ezer embert kezeltek itt, a kórház egyre bővült. Sokáig egyébként a betegeket "fektették": a 19. század közepétől a bevett gyógykezelés az volt, hogy a pácienseket 16-24 órán át többnyire a szabad levegőn (Télen és éjszakai is! )

Wednesday, 17 July 2024

Dr Tóth Edit