Di Naye Kapelye - A38 Hajó

A klezmer, mondhatni, a századvég világzenéjének számított. Erős hatással volt rá a török klasszikus muzsika, a román klezmerek Isztambulba jártak tanulni. Továbbélő hagyomány | Mazsihisz. A zsidó közösségekben Európa-szerte divatossá vált a román zene; Galíciában, Dél-Lengyelországban is románnak nyilvánították az új "őrületet". Aztán jöttek a pogromok a század elején, és a klezmereknek menekülniük kellett Amerikába, Odesszába, Kijevbe. Bob nagymamája is így került Odesszába. A klezmernek egy kicsit lőttek, bár lám, Bob története mégiscsak innen eredeztethető. Marton László Távolodó Di Naye Kapelye, Oriente Records, 1998

1. Továbbélő hagyomány | Mazsihisz
2. "Már nem beszélnek jorubául" (Bob Cohen, Di Naye Kapelye) | Magyar Narancs
3. Di Naye Kapelye a MÜPÁban | Szombat Online

Továbbélő Hagyomány | Mazsihisz

A Di Naye Kapelye (jelentése: "új együttes") magyar klezmer zenekar, amely 1993-ban alakult Budapesten. Jiddis és magyar nyelven énekelnek. Lemezeiket a német Oriente Musik kiadó jelenteti meg. Nevükhöz fűződik az első igazi magyar klezmer album. [1] Tagok [ szerkesztés] Bob Cohen (hegedű, koboz, cümbüş, furulya, dob, ének) Yankl Falk (klarinét, ének) Pribojszki Ferenc (cimbalom, dob, furulya) Fekete Antal (háromhúros brácsa) Kozma Gyula (basszusgitár, koboz, hegedű) Diszkográfia [ szerkesztés] 1997 - Di Naye Kapelye 2001 - A Mazeldiker Yid 2008 - Traktorist Fordítás [ szerkesztés] Ez a szócikk részben vagy egészben a Di Naye Kapelye című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. "Már nem beszélnek jorubául" (Bob Cohen, Di Naye Kapelye) | Magyar Narancs. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Források [ szerkesztés] Concert Review Album Review "Már nem beszélnek jorubául" - Bob Cohen, Di Naye Kapelye - Magyar Narancs cikk Jegyzetek [ szerkesztés] További információk [ szerkesztés] Bob Cohen's blog Discogs Bartók Rádió: Népzene újragombolva: Dakhabrakha, Di Naye Kapelye

&Quot;MÁR Nem BeszÉLnek JorubÁUl&Quot; (Bob Cohen, Di Naye Kapelye) | Magyar Narancs

Bob speciel appalachit húzott abban a kocsmában, ahová csütörtökönként jam session re jártak a népzenészek; közöttük Andy Statman és Hank Sapoznik. Kérdezték Bobtól, nincs-e valami kelet-európai hegedűs muzsika. Hogyne volna - így Bob -, és mutatott némi palatkait. Aztán az utolsó brooklyni zsidókra terelődött a szó, s hogy mégiscsak meg kéne tanulni a zenéjüket, mert már nagyon közel a késő. Valahogy így szökkent szárba a klezmer revival e. Bob Bostonba költözött, ahol a Klezmer Conservatory Band működött, ám ez a kifinomult, dzsesszes stílus kevésbé volt az ínyére való. Hiányoztak a kelet-európai népzenei gyökerei. Játszott inkább mindenféle mást, a klezmaticsos Frank Londonnal régi hippimuzsikát, aztán reggae-t, bolgár, görög és macedón dolgokat. Rádiózott, és etnográfusként az afrikai joruba és evegbe nyelveken tanult. Azokban az években készítette első lemezét a nigériai Demola Adepojo steel-gitárossal, ez állítólag még kapható Nigériában, bár Bob soha nem hallotta. Paul Simon is hívta őket a Graceland albumára, de épp akkor érkezett ki Ökrös Csabával az Újstílus, úgyhogy Bob egyedül küldte Demolát; hogy nézett volna ki, hogy épp Washingtonban ügyködik, miközben Bostonban egy magyar zenekar... Di Naye Kapelye a MÜPÁban | Szombat Online. Különben is, ki az a Paul Simon, mikor csinált utoljára valami jót?

Di Naye Kapelye A Müpában | Szombat Online

Bennem még több meglepetést keltett a CD moldvai rétege. Ebben Kerényi Róbertnek, a Tatros együttes furulyásának, moldvai kavalistájának jutott szerep, nem beszélve a Vavrinecz Andrástól kapott kazettákról, és Bob saját moldvai gyűjtéséről. Hegedű, koboz, furulya, dob - a húszas években efféle társulatok járták a Moldvát purimkor. "A gyűjtés - így Bob - nagyon fontos dolog. Léteznek még a század eleji források, ezt a zenélési módot még élőben tanulhatod. Minden szektának megvannak a saját dalai, egy klezmernek ezeket ismernie kell. Máramaroson él még hetvenöt zsidó, már nem zenélnek, nagyon öregek, de rengeteget lehet tőlük tanulni. Beszélgess, egyél velük egy levest, kérdezd meg, milyen szót használtak, amikor hívták a csirkét. Ez nekem való munka, csak fájdalmas, hogy volt itt egy nagy kultúra, és eltűnt. Nehéz a zsidóknak együtt élni azzal a gondolattal, hogy ilyen kis törzs lettünk. Sokat tanulhatsz egy régi felvételből - zárult e kör -, persze más dolog azt előadni. Ahhoz mélység és bensőségesség kell.

* ´86-nál tartottunk, amikor újra visszatért Magyarországra. New Yorkban akkoriban megritkult az élő kocsmai muzsika, hát nagyon jólesett az a kontextus, ami itt a táncházakban fellelhető volt. Egyre gyakrabban lépett meg Amerikából. Egy bostoni nyelvi központban tervezett kazettákat, elég lapos meló volt, lanyha fizetéssel, onnan szabadságoltatta magát. Jamaicában azokat az élő afrikai nyelveket kutatta, amelyekről pontosan tudta, hogy kihaltak már, így zavartalanul sütkérezhetett a partokon. "Már nem beszélnek jorubául" - jelentette, amint hazatért, majd kirukkolt a következő "nagyszabású" kutatási tervvel: Beszélik-e a cigányt Magyarországon? "Igen, beszélik" - szögezhette volna le, de már nem volt kinek - Bob ittragadt. * Áttelepült a klezmergyűjteménye is. A kelet-európai zsidó zene vonzónak + újdonságnak számított ezen az égtájon, úgyhogy Bob újra nekivágott Erdélynek a táncházi repertoárt frissíteni. De Máramaros kivételével már nem sok zsidó muzsikus élt Erdélyben, meg amúgy is, a magyar zsidóság régen megfeledkezett a jiddisről.

Friday, 28 June 2024

Kormányablak Hu Budapest