Élettársi Kapcsolat Hány Év Után
Őszi, Szüreti Versek És Mondókák
Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe Menü Idézetek Népdalok Népmesék Versek Grimm mesék Andersen Mesék Híres meseírók Költőkről Népmesegyűjtők Népdalgyűjtők Keresés Archívum Naptár << Szeptember / 2019 >> RSS Forrás megtekintése Statisztika Online: 1 Összes: 19411 Hónap: 146 Nap: 4 Kezdőlap » Népdalok » Aratás, őszi versek Aratás, őszi versek, 2007-2018 © Minden jog fenntartva. | RSS
Őszi Versek Idézetek Fiuknak
Szüretre hívlak! fogd fel a csuport, fogd fel a mustot, mely a kádba forr!
Őszi Versek Idézetek Angolul
Nem! ezt ráfogni nem merem! Jónás néz s hallgat, - mert szavakban Törjön ki a pallérozatlan! Őtet ha éri valami, Elnyeli, és szivének bánatát Egy súlyos versben adja ki. S megtérne, amint jött, lakába, De a szomszéd átráncigálja, Hol gúnyos tréfát űz vele, S olyan polyhost taszít markába, hogy Ha megeszi, elvesz bele. De hah! Dorkó itt...! mily szerencse! És mily csapás: mert már menyecske...! A polyhos búsan földre hull... S akképen földre hull Jónás deák, Reménye sóskafáirul. Ott áll, és áll, mint a feszűlet, Nem tudva, merre hozzád, tűled? S ott állna még most is talán, Ha egy ösmert hang érző kebelét Meg nem marná, mint a csalán: Ugy kell! Őszi versek idézetek képeslapra. most se szüret, se lakzi! Nem akart nékem szót fogadni: A penna tette meg magát! Ki látta: mindig irni - irni - - Élni is kell, Jónás deák! Mondókák: Október ber, ber, ber, fázik benne az ember. Szőlőt csipked a dere, édes legyen szüretre. Kemény dió, mogyoró, kis mókusnak ez való. Odújába elrakja, Télen elropogtatja. Sötétben is fúj a szél, hosszú lába földig ér.
Őszi Versek Idézetek Képeslapra
Őszi idézetek Ha minket földbe letesznek, ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak. (Weöres Sándor) Táncolni kell, Uram. A zene majd csak megjön valahonnan. (Zorba, a görög) Hibázni emberi … Read More
Komoran űl a vén gazda, Nincs már többé vidám napja. Rajta még a régi mente, Régi kedve nincs sehol, Ajkán egy-egy teremtette, De sem tréfa, sem mosoly. Rá-ráhuzzák a cigányok, De a tánchoz senki sem fog, Elindulnak, tovább lépnek, Elhal a hang szomoran; Ifjusága a vidéknek - Hol és hol nem - oda van. Fa alatt, a dombok alján, Ül, mereng egy fiatal lyány. Szeméből könnyet törűl ki, Már rég menyasszony szegény, De sirját sem tudja senki, Hol nyugszik a vőlegény. Az unalom egymáshoz űz, Leülünk, hol lobog a tűz, És beszélünk a multakról, A szó gyakran megreked... Lelkünk hosszan el-elgondol És felszítjuk a tüzet. Őszi versek idézetek gyerekeknek. Köd a völgyben, éj a bércen, Már a tűz is alvófélben. Halvány hold és sötét árnyak A felhők közt oda fenn... A halottak fel-feljárnak, Sok a sír a völgyeken. Érett szilva mind lepotyog, kondérokban lekvár rotyog, Gyengül a nap sárga fénye, elszárad a levél széle. Kiégett sok rigó-torok, csordulnak az őszi borok, lehullik a mogyoró, szól az őszi susogó. Kontyos-kendős Ősz- anyó söpröget a kertben, vörös-arany falevél ripeg-ropog, zörren.
Saturday, 1 June 2024Korányi Sándor Utca 2