Öreg Néne Őzikéje - Fazekas Anna - Konyv.De

melegszívű, dolgos, derék mese őrzi aranyszívét. Gidára vár sós kenyérke, kalácscipó aprónépre; egyszer te is légy vendége, itt a vége, fuss el véle! Köszönjük, hogy elolvastad Fazekas Anna versét! Mi a véleményed az Öreg néne őzikéje versről? Írd meg kommentbe! The post Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje appeared first on.

1. Könyv: Hercsula (Fazekas Anna)
2. Könyvek - Book24.hu könyváruház

Könyv: Hercsula (Fazekas Anna)

Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, vígan szól a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya. Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő, harmatgyöngyös harangvirág, vadárvácskák, kékek, lilák. Öreg néne megsiratja, vissza - dehogy - mégse tartja, ki-ki lakjék hazájában, őz erdőben, ember házban. Kapuig is elkíséri, visszatipeg öreg néni, és integet, amíg látja: "Élj boldogul, őzgidácska! " Lassan lépdel, csendben ballag, kattan ajtó, zörren ablak, onnan lesi öreg néne, kisgidája visszanéz-e. Haszontalan állatkája, egyre jobban szaporázza, s olyan gyorsan, mint a villám, fenn terem a mohos sziklán. De a tetőn, hegygerincen megfordul, hogy búcsút intsen: "Ég áldjon, rét, kicsi csalit" - s mint a szél, eliramodik. Nyár elröppen, levél sárgul, lepereg a vén bükkfárul, hó borul már házra, rétre, egyedül él öreg néne. Újra kihajt fű, fa, virág, nem felejti a kisgidát, fordul a föld egyszer-kétszer, zörgetnek a kerítésen. Könyv: Hercsula (Fazekas Anna). Kitekint az ablakrésen: ki kopogtat vajon éjjel? Hold ragyogja be a falut, kitárja a kicsi kaput.

Könyvek - Book24.Hu Könyváruház

Éjjel-nappal visszavágyik, hol selyem fű, puha pázsit, tarka mező száz virága őztestvérkét hazavárja. Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, vígan szól a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya. Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő, harmatgyöngyös harangvirág, vadárvácskák, kékek, lilák. Öreg néne megsiratja, vissza – dehogy – mégse tartja, ki-ki lakjék hazájában, őz erdőben, ember házban. Könyvek - Book24.hu könyváruház. Kapuig is elkíséri, visszatipeg öreg néni, és integet, amíg látja: "Élj boldogul, őzgidácska! " Lassan lépdel, csendben ballag, kattan ajtó, zörren ablak, onnan lesi öreg néne, kis gidája visszanéz-e. Haszontalan állatkája, egyre jobban szaporázza, s olyan gyorsan, mint a villám, fenn terem a mohos sziklán. De a tetőn, hegygerincen megfordul, hogy búcsút intsen: "Ég áldjon, rét, kicsi csalit" – s mint a szél, eliramodik. Nyár elröppen, levél sárgul, lepereg a vén bükkfárul, hó borul már házra, rétre, egyedül él öreg néne. Újra kihajt fű, fa, virág, nem felejti a kis gidát, fordul a föld egyszer-kétszer, zörgetnek a kerítésen.

Próza: Mátra alján, falu szélén, Lakik az én öreg néném Melegszívű, dolgos, derék, Tőle tudom ezt a mesét. Ének: Őzgidácska, sete-suta, Rátévedt az országútra, Megbotlott egy kidőlt fába', Eltörött a gida lába. Panaszosan sír szegényke, Arra ballag öreg néne, ölbe veszi, megsajnálja, haza viszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti, Friss szénával megeteti, Gyorsan gyógyul gida lába, Elmehetne az őzbálba. Meg is gyógyul egy kettőre, Felbiceg a dombtetőre. S köd előtte, köd utána, Eltűnik az éjszakába. Mátra-alji faluszéle, Kapuban ül öreg néne, Harmatgyöngyös harangvirág, Nem felejti a kis gidát. Falu népe is szereti, öreg nénét becézgeti, Kedves szóval őt azóta, Így nevezik: őz anyóka. Mese őrzi arany szívét. la lalalala la la lala la la lala la lala la la la lalalala la la lala la lala la la.

Sunday, 19 May 2024

Véraláfutás Ütés Nélkül