Péni István És Sidi Péter Vitája Doppingügyhöz Kapcsolódhat - Blikk — Yul Brynner Wikipédia

Felhívta a figyelmet a Sidi Péter írásos vallomásában – amelyben azt állítja, hogy Péni hívta be őt a szobájába, hogy rendezzék végre a konfliktusukat, várta, de versenyzőtársa csak nem jött, ezalatt 45 percen keresztül nyomkodta a telefonját – szereplő ellentmondásra, miszerint Sidi egyik mondatában azt állította, hogy március 18-án Péni adta neki oda a szállodai kulcsot, ellenben nem sokkal előtte azt írta, csupán március 24-én beszélt versenyzőtársával. Az elnök elmesélte azt is, hogy miután Indiában Péni doppingmintájában furoszemidet mutattak ki ( nagyhatású vízhajtó), nyomozni kezdtek, hogyan kerülhetett a vizeletébe olyan szer, amely nemhogy segíti a teljesítményében, hanem kifejezetten hátráltatja a sportlövőt. Az elnök javaslatára Péni táplálékkiegészítőit, vitaminjait bevitték a Testnevelési Egyetem laboratóriumába, ahol egy gyári D-vitamonis dobozban egyértelműen manipulált kapszulákat találtak, amelyek sárga oldalán fehér kicsapódások keletkeztek, és ahelyett, hogy egyformák lettek volna, darabonként 554-629 mg között változott a súlyuk.

1. Sportlövőbotrány: Sidi Péter vallomást tett, ami újabb kérdéseket vet fel | 24.hu
2. Péni István 12., Sidi Péter 34. összetettben | Magyar Idők

Sportlövőbotrány: Sidi Péter Vallomást Tett, Ami Újabb Kérdéseket Vet Fel | 24.Hu

Nagy György ezt úgy kommentálta: a versenyzőt most látja először az eljárás kezdete óta, amelynek egyik tárgyalásán sem állt rendelkezésre, különféle indokokra hivatkozva. Az elnök hangsúlyozta: Sidire a Péniék szobájába való jogtalan behatolás és ott-tartózkodás miatt szabták ki a büntetést, azt nem állítják, mivel bizonyítani sem tudják, hogy a sportoló manipulált ellenfele vitaminjával. Péni István 12., Sidi Péter 34. összetettben | Magyar Idők. Sidi korábban a nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy járt-e Péni szobájában, a fegyelmi bizottságnak küldött egyik levelében azonban már azt közölte: valóban bement, méghozzá Péni invitálására. Sidi azt írta: Péni akart vele találkozni, hogy beszéljenek arról a bipodról, amelynek használata miatt végül botrány tört ki az indiai versenyen. Ennek helyszíne lett volna az édesapjával közös szobájuk. "Azt mondta, hogy 10:30-kor edzésre mennek az apjával és a klubtársával, de ő majd valamilyen ürüggyel visszamarad, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Ezt nyomatékosítva adott egy kártyakulcsot, hogy várjam meg a szobájában" – közölte a szerint Sidi, aki azt állította, hogy amíg Pénire várt, a telefonjával foglalkozott, és nem figyelte, mennyi idő telik el.

Péni István 12., Sidi Péter 34. Összetettben | Magyar Idők

– "Összességében elégedett vagyok, mindkét számomban a legjobb 15 között vagyok, ami óriási dolog első olimpiámon, főleg úgy, hogy tele a mezőny kiváló puskásokkal, nagyon sűrű a mezőny. " Sidinek a térdelő után fekvőben sem ment igazán, 390 körös eredménye biztossá tette, hogy a fináléra nincs esélye, a versenyt pedig 386 körös állóval zárta, összesítésben 1162 körrel. "Számítottam erre. A légpuskában akartam nagyon jó lenni, ezért kicsit feláldoztam az összetettet" – nyilatkozta Sidi. A magyar sportlövők Sidi légpuskában szerzett ötödik helyével zárták az olimpiát.

Az írásban hosszan ecsetelte Sidi, Péni és a szövetség kapcsolatát, felsorolva számos olyan esetet, amelyben szerinte Sidi volt a szenvedő fél. Úgy fogalmazott: "minden egyes balhé alkalmával, mindig Sidinek kell a bűnbaknak lennie, még ártatlanul is, mert ő feláldozható. Szerintem senki nem feláldozható, és a vezetés nagyon nagyot hibázott, amikor a két világklasszis versenyzője nézeteltérését nem ott és nem azonnal megfelelően rendezte. "

A valós részleteket fia, Rock Brynner 1989 -ben kiadott Yul Brynner-életrajza tárta fel. A régebbi lexikonokban a téves adatok szerepelnek. Miután Borisz Brinyer elhagyta a családot, az anya Julijt és lánytestvérét, Verát Harbinba, Kínába vitte, ahol a YMCA iskolájába jártak. 1934 -ben Párizsba költöztek. A második világháború idején – 1941 -től a D-napig – Julij francia nyelvű rádióbemondóként dolgozott az Egyesült Államok Háborús Információs Irodája (United States Office of War Information) számára, amelynek üzeneteit az éteren keresztül közvetítette a németek által megszállva tartott Franciaország lakói felé. Színészi pályája Szerkesztés Színészi és modell karrierje húszas évei elején kezdődött. George Platt Lynes meztelenül is fényképezte. Legismertebb és legelismertebb alakítása Mongkut sziámi király szerepe volt A király és én című broadwayi musicalben. Ezt élete során összesen 4625-ször játszotta el: megjelent az eredeti produkcióban, a későbbi turnéváltozatokban, az 1977 -es és 1985 -ös broadwayi felújításokban.

Yul Brynner ( Vlagyivosztok, 1920. július 11. – New York, 1985. október 10. [1]) Oscar-díjas orosz származású amerikai színész. Yul Brynner Mongkut király szerepében az 1972-ben bemutatott Anna and the King című televíziós sorozatban Életrajzi adatok Születési név Julij Boriszovics Brinyer Született 1920. Vlagyivosztok Elhunyt 1985. (65 évesen) New York, New York Sírhely Abbaye royale Saint-Michel de Bois-Aubry Házastársa Virginia Gilmore (1944-1960) Doris Kleiner (1960-1967) Jacqueline Thion de la Chaume (1971-1981) Kathy Lee (1983-1985) Élettárs Marlene Dietrich Gyermekei Victoria Brynner Pályafutása Iskolái YMCA Aktív évek 1941 – 1985 Díjai Oscar-díj Legjobb férfi főszereplő Anna és a sziámi király (1956) További díjak Tony Award for Best Featured Actor in a Musical (Anna és a sziámi király, 6th Tony Awards, 1952) Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek (Anna és a sziámi király, 29. Oscar-gála, 1956) National Board of Review Award for Best Actor (Tízparancsolat, Anastasia, Anna és a sziámi király, 1956) Special Tony Award (1985) Grammy Hall of Fame (Gertrude Lawrence, The King and I, 1999) csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán Yul Brynner IMDb-adatlapja A Wikimédia Commons tartalmaz Yul Brynner témájú médiaállományokat.

Julij Boriszovics Briner (oroszul: Юлий Борисович Бринер; 1920. július 11. – 1985. október 10. ), szakmai nevén Yul Brynner, orosz, francia, svájci és amerikai színész, legismertebb énekes, rendező és alakítója. King Mongkut a Rodgers és Hammerstein című musicalben, a The King and I című színpadi musicalben, amelyért két Tony-díjat, később pedig a legjobb színésznek járó Oscar-díjat nyert a filmadaptációért. A szerepet 4625 alkalommal játszotta a színpadon, és borotvált fejéről vált ismertté, amelyet személyes védjegyként tartott fenn sokáig azután, hogy a The King and I számára elfogadta. Az egyik első orosz-amerikai filmsztárnak [1] tartották, 1956-ban a hollywoodi Grauman's Chinese Theatre előtt egy ünnepséggel megtisztelték, majd 1960-ban csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán. Megkapta a National Board of Review-díjat a legjobb színésznek járó Ramszesz II. alakításáért a Cecil B. DeMille - eposzban, a Tízparancsolat (1956) és Bounine tábornok alakításáért az Anastasia című filmben (szintén 1956).

[3] Julijt apai nagyapjáról, Jules Brynerről nevezték el. Háttere az amerikaiak számára egzotikus volt, de úgy döntött, hogy még tovább színesíti: azt állította, hogy mongol leszármazottként, Taidje Khan néven született Szahalinon. A valós részleteket fia, Rock Brynner 1989 -ben kiadott Yul Brynner-életrajza tárta fel. A régebbi lexikonokban a téves adatok szerepelnek. Miután Borisz Brinyer elhagyta a családot, az anya Julijt és lánytestvérét, Verát Harbinba, Kínába vitte, ahol a YMCA iskolájába jártak. 1934 -ben Párizsba költöztek. A második világháború idején – 1941 -től a D-napig – Julij francia nyelvű rádióbemondóként dolgozott az Egyesült Államok Háborús Információs Irodája (United States Office of War Information) számára, amelynek üzeneteit az éteren keresztül közvetítette a németek által megszállva tartott Franciaország lakói felé. Színészi pályája [ szerkesztés] Színészi és modell karrierje húszas évei elején kezdődött. George Platt Lynes meztelenül is fényképezte. Legismertebb és legelismertebb alakítása Mongkut sziámi király szerepe volt A király és én című broadwayi musicalben.

[13] Időnként Julius Briner, Jules Bryner vagy Youl Bryner néven emlegette magát. [6] Fia, Rock Brynner 1989-es életrajza tisztáz néhány kérdést. [13] Apja, Borisz Julijevics Briner svájci-német és orosz származású bányamérnök és feltaláló volt. A színész nagyapja, Jules Briner svájci állampolgár volt, aki az 1870-es években Vlagyivosztokba költözött, és sikeres import/export céget alapított. [14] Brynner apai nagyanyja, Natalja Joszifovna Kurkutova irkutszki származású volt, és részben burját felmenőkkel rendelkező eurázsiai származású. Brynner anyja, Marousia Dimitrievna (született Blagovidova) az orosz értelmiségből származott, színésznőnek és énekesnek tanult; állítólag orosz roma származású volt. [9] Brynner erős személyes kapcsolatot érzett a roma néppel 1977-ben pedig a Nemzetközi Roma Unió tiszteletbeli elnökévé nevezték ki, és ezt a címet haláláig megőrizte. [15] [16] Boris Briner munkája sok utazást igényelt, és 1923-ban beleszeretett egy színésznőbe, Katya Kornukovába a Moszkvai Művészeti Színházban, majd nem sokkal ezután elhagyta családját.

Legismertebb szerepei a sziámi király alakítása A király és én című Richard Rodgers - musicalben színpadon és a filmvásznon, II. Ramszesz szerepe Cecil B. DeMille 1956 -ban készült Tízparancsolat című filmjében, illetve Chris Adamsé A hét mesterlövész című klasszikus westernfilmben. Gazdag, mély hangjáról volt ismert és kopaszra borotvált fejéről. Utóbbira A király és én ben játszott szerepéhez volt szüksége, de aztán megőrizte mint "védjegyet". E szerepe miatt Hollywoodban "a Király" becenéven volt ismert. [2] Gyerekkora és ifjúkora Szerkesztés Julij Boriszovics Brinyer (Юлий Бори́сович Бри́нер) néven (eredetileg egy n-nel írta a nevét, a második később adódott hozzá) Vlagyivosztokban született. Anyja, Maruszja Blagovidova egy orosz orvos lánya volt. Apja, Borisz Brinyer mérnök és feltaláló svájci származású volt és egytizenhatod részben mongol (egész pontosan burját) vér is csörgedezett az ereiben. [3] Julijt apai nagyapjáról, Jules Brynerről nevezték el. Háttere az amerikaiak számára egzotikus volt, de úgy döntött, hogy még tovább színesíti: azt állította, hogy mongol leszármazottként, Taidje Khan néven született Szahalinon.

Yul anyja elvitte nővérét, Verát (1916. január 17. – 1967. december 13. ) és őt Harbinba, Kínába, ahol a YMCA által vezetett iskolába jártak. [ idézet szükséges] Brynner fotója az Egyesült Államokba való bevándorláskor Brynner szobra szülőháza előtt Vlagyivosztokban

Sunday, 21 July 2024

My Canteen Fő Utca