Arthur Ashe Stadion — Fiat 127 Abarth Motor

1997. augusztus 25-én a stadion megnyílt a US Open házigazdájával, ahol Whitney Houston a " One Moment in Time " című dalt énekelte a stadion avatóünnepségei alatt, és az előadást a néhai Arthur Ashe-nek ajánlotta. [5] A stadion adott otthont 2008 -ban a WNBA első szabadtéri alapszakasz- meccsének is; az Indiana Fever július 19-én 71–55-re legyőzte a házigazda New York Libertyt. [6] A játék adománygyűjtő eseményként szolgált a mellrákkutatáshoz. A létesítmény egy Hawk-Eye elektronikus rendszerrel rendelkezik, amely lehetővé teszi a teniszezőknek, hogy megtámadják a játékvezető döntését a bajnokságok során. 2005-ben a pályák színvilágát zöldről elektromos kék belső pályára és világoszöld külső pályára változtatták. Mostantól minden US Open Series esemény ezt a színsémát használja, így a tévénézők könnyebben követhető labdát kapnak – a sárga teniszlabdák jobban láthatóan kontrasztosak a kék pályákkal szemben. [7] 2008 júliusában az Arthur Ashe Stadion adott otthont az első professzionális kosárlabda mérkőzésének, amelyet a szabadban játszottak

[4] Ugyanazon a tornán tehát néhány év leforgása alatt három különböző borításon játszhattak a játékosok, s Jimmy Connors volt az egyetlen teniszező, aki mindhármon meg tudta nyerni a US Opent (1974, 1976, 1978, 1982, 1983). [6] Pályák [ szerkesztés] A helyszín 2006-ban kapta a USTA Billie Jean King National Tennis Center nevet Billie Jean King, a négyszeres US Open-bajnok amerikai teniszezőnő után. [3] Az 1997-ben átadott, 23 700 fős [Mj. 1] befogadóképességével a világ legnagyobb teniszstadionjaként [7] funkcionáló centerpálya neve Arthur Ashe stadion, amelyet az első nyílt bajnokságot megnyerő afroamerikai Arthur Ashe -ról neveztek el. [3] A második legnagyobb lelátóval az 1978-ban megnyitott Louis Armstrong stadion rendelkezik, amely 1997-ig centerpálya volt (maga az épület egyébként 1965-ben készült el, de korábban más funkciót látott el). Eredetileg 18 000 ezer nézőt tudott befogadni, 1997-ben azonban átalakították, azóta 10 200 férőhelyes. [3] A harmadik számú stadion a Grandstand (azaz Nagypálya), amely 5800 férőhelyes.

A stadion a 2008-as első szabadtéri alapszakasz WNBA-meccsnek is otthont adott; az Indiana Fever megverte a házigazda New York Libertyt 71–55 július 19-én. A játék adománygyűjtő eseményként szolgált az emlőrák kutatásához. A létesítmény Hawk-Eye elektronikus rendszerrel rendelkezik, amely lehetővé teszi a teniszezők számára, hogy megtámadják a játékvezető döntését a bajnokságok során kezdeményezett hívásokról. 2005-ben a bíróságok színvilágát zöldről elektromos kék belsőre és világoszöld külső udvarra változtatták. Az összes US Open Series esemény ezt a színvilágot használja, így a televízió nézői könnyebben követhető labdát biztosítanak - a sárga teniszlabdák szembetűnőbbek a kék pályákkal szemben. 2019. július 26–28-án a stadion adott otthont a Fortnite Világkupa, háromnapos esport bajnokság, melynek nyereményalapja: AMERIKAI DOLLÁR$ 30 millió, ebből 3 millió dollár a döntő győztesének jár. Behúzható tető Arthur Ashe Stadion visszahúzható tetővel felszerelve, 2018. Hiányzik a tető, ahol a stadion belsejében viszonylag erős és kiszámíthatatlan szél fordulhat elő, az események kiszolgáltatottak voltak a zord időjárással szemben - és öt év esés késés következett be a US Open férfi egyesének döntőjében 2008 és 2012 között.

US Open Az Arthur Ashe stadion Verseny férfi/női Helyszín New York, USA Borítás Fű (1881–1974) Salak (1975–1977) Kemény (DecoTurf) (1978–2019) Kemény (Laykold) (2020–) Első verseny 1881 (férfi), 1887 (női) Weboldal ATP Tour Kategória Grand Slam Főtábla 128E/64P/128Q Összdíjazás 11 777 000 $ Címvédő Novak Đoković WTA Tour Kategória 11 777 000 $ Címvédő Ószaka Naomi A US Open (United States Open) az év utolsó, negyedik Grand Slam-tenisztornája. Minden év augusztusában–szeptemberében rendezik meg, a torna két héten keresztül tart. A fő versenyszámok: női és férfi egyes, női és férfi páros és vegyes páros. Ezen kívül tartanak versenyeket a junioroknak és a kerekesszékeseknek, valamint meghívásos alapon a már visszavonult, s legendásnak tartott teniszezőknek is. Az első tornát férfiak számára 1881-ben, nők részére 1887-ben rendezték meg. A jelenlegi helyszínre 1978-ban költözött a viadal, amelyet kemény pályákon játszanak a New York -i Flushing Meadowsban található USTA Billie Jean King National Tennis Center ben.

Annak ellenére, hogy az eredeti tervben hiányoztak a tetőre vonatkozó előírások, az USTA 2013-ban bejelentette, hogy egy 5000 tonna (4536 tonna) felépítmény felhasználásával tetőt épít a stadionnak - miután konzultáltak a stadion tervezésében részt vevő minden építészrel tető Észak-Amerikában. " Nevezetesen az Ashe központ helyszíne rossz talajviszonyokat mutatott. Korábban a manhattani Corona Ash Dumps volt (kiemelkedő szerepet játszott az F. Scott Fitzgerald-ban) A nagy Gatsby mint a hamu völgye) és ezt megelőzően egy természetes vizes mocsár. Az új tető esetében egy nagyon könnyű megoldás volt kritikus. A tető két 800 tonnás szövetlemezből áll, amelyek 210 000 négyzetméterből (20 000 m) készülnek 2) könnyű PTFE membrán, amely csúszásokon akár 25 láb / perc sebességgel is kinyílik vagy bezárható, és nagyjából 17 olimpiai medence méretű nyílást hoz létre. A stadion nincs teljesen kondicionálva; egy új hűtöttvíz-szellőző rendszer szabályozza a páratartalmat, amikor a tető zárva van. Az új konzolos kialakítást nyolc oszlop támogatja, amelyek beton alapokon ülnek, mindegyiket 20, 150-200 láb mélyen hajtott cölöpök támasztják alá, és adatgyűjtő és rögzítő rendszerrel, valamint szinkronizált kamerákkal értelmezik az összetett vezérlőrendszerek által létrehozott adatokat.

A US Open története [ szerkesztés] Newport Casino, az első verseny helyszíne A US Open egy eredetileg a felső rétegeknek szóló exkluzív tornából nőtte ki magát egy több tíz millió dollár összdíjazású, több mint hatszáz női és férfi profi teniszező részére rendezett teniszbajnoksággá. [1] Az első tornát – férfi egyesben és párosban – 1881 augusztusában Rhode Islanden, a Newport Casino füves pályáin tartották meg, s csak az ugyanazon év májusában megalapított [2] United States National Lawn Tennis Association tagjai vehettek részt rajta. [1] A nők számára hat évvel később, 1887-ben rendezték meg az első viadalt a pennsylvaniai Philadelphia Cricket Clubban, ekkor még csak egyesben, majd 1889-től párosban is. A vegyes párosok versenyére ugyanezen a helyszínen, 1892-ben került sor először. [3] A férfiak tornája 1915-ben új helyre költözött, a New York -i Forest Hillsben található West Side Tennis Club füves pályáira. A női tornát 1921-től szintén itt tartották, de éppen ekkortól a férfiak versenyét három évre áthelyezték Philadelphiába.

[8] A DecoTurf borítás gyors, a labda alacsonyabbra pattan és kevésbé súrlódik, mint más kemény borítások esetén. [9] 2005-ben a pályák vonalakon belül eső részének színét zöldről kékre változtatták, annak érdekében, hogy a nézők jobban lássák a labdát. [10] 2006-ban egy másik újításra is sor került: ekkor a US Open lett az első a Grand Slam-tornák közül, ahol bevezették az ún. challenge-rendszert ("sólyomszem"), amelynek segítségével vitás esetekben a játékosok ellenőrizhetik, kint vagy bent volt-e a labda. [11] 2020 márciusában bejelentették, hogy a továbbiakban Laykold borítást használnak a pályákon. [12] Lebonyolítás [ szerkesztés] A US Open mérkőzéseinek lebonyolítása egyedi a többi Grand Slam-tornáéhoz képest, mivel a döntő szettben is van rövidítés, tehát nem kell két gémmel nyerni. [13] Döntők [ szerkesztés] Grand Slam-tornák Australian Open Roland Garros Wimbledon US Open m v sz Férfi egyes döntők Női egyes döntők Férfi páros döntők Női páros döntők Vegyes páros döntők Jegyzetek [ szerkesztés] Megjegyzés [ szerkesztés] ↑ Más forrás szerint 22 547 fős a stadion befogadóképessége: All-time US Open Venues.. (Hozzáférés: 2012. augusztus 24. )

1982-ben tovább bonyolította a helyzetet, hogy az új Uno előtt egy évvel a Fiat újabb frissítést hajtott végre a 127-esen. A harmadik széria vadonatúj külső és belső formai elemeket kapott búcsúzóul, sőt, az 1301 köbcentis, 75 lóerős SOHC-motort és hozzá egy ötfokozatú váltót is beépítettek, mégsem dolgoztak hiába, mert Európán kívül a 127-es karrierje csak a 90-es években ért véget, 1996-ig végül több mint 8 000 000 darab készült belőle. Fiat 127-es a világ körül Az új modell Olaszországon kívüli gyártása elsőként Spanyolországban indult el 1972-ben. A Seat piaci stratégiájához hűen négy- és ötajtós változatot is készített a kisautóból, ezeket több európai országba is exportálták, igaz, Fiat néven. A spanyolok saját motorváltozatot is készítettek, az 1010 köbcentis benzines 51 lóerős volt. Mivel a 80-as évek elején elváltak a két márka útjai, az 1982-től kapható frissített változatot 127-es helyett Furaként árusították. Az 1438 köbcentis, 75 lóerős motorral felszerelt hot hatch 1983-ban a Crono fantázianevet kapta.

A kibontakozó olajválság miatt egyre többen ültek kisautóba, a Fiat pedig mindent megadott nekik, ami miatt korábban magasabb kategóriát választottak. 1974-ben az egymilliomodik példány is elhagyta a torinói Mirafiori üzemet, ami a 128-ashoz hasonlóan arra motiválta a riválisokat, hogy hasonló modelleket fejlesszenek. A 70-es évek közepére elkészült a Volkswagen Polo, az Opel Kadett City és a Ford Fiesta, így válaszként a Fiat 1976-ban néhány piac számára importálni kezdte a Seat 127-es négyajtós változatát, majd 1977-ben leleplezte a 127-es második szériáját. Új első-hátsó lámpákkal, hűtőráccsal, lökhárítókkal és motorháztetővel aktualizálták a megjelenését. Az új csomagtérajtónak hála alacsonyabb lett a rakodóperem és nagyobb méretű a hátsó ablak, a brazil piacra tervezett oldalsó panelnek köszönhetően pedig a hátsó oldalablakok alakja is megváltozott, és a műszerfal kialakításán is változtattak. Az új, 1049 köbcentis, 50 lóerős OHC-motor is Brazíliából került az európai 127-esek orrába, a frissítés után mindkét motorhoz hosszabb áttételezésű váltót kapcsoltak.

Ha pedig a 127-es skálán akarná valaki elhelyezni, hát próbálkozzunk azzal is: az alapverzióé, ugye, a 903-as ősmotor, ami, mire ehhez a második szériához értünk, 47-ről 45 lóerősre fogyott, enyhén nyomatékosabb lett, és kapott egy jóval hosszabb áttételű váltót. Tehát már közel sem volt az a zseb-Ferrari, mint az első. Az alapmodell fölött találjuk az 1050-es motorút egytorkú karbival, 55 lóerővel. A marcipánmázas kivitel pedig ez volt itt, már kéttorkú karbival, ötgangos váltóval, nagy fordulatra optimalizált vezértengellyel, szellősebb, dupla csőben végződő, Abarth-származék kipufogóval, vaskos sportkormánnyal, kagylósított ülésekkel, fordulatszámmérővel, büszke, "70 HP" felirattal az orrán. A harmadik szériával hadd ne foglalkozzak. Mielőtt elmerülnénk a hatezerötnél berezgő szelepek rekedt hörgésének szadista élvezetében, a gyújtótrafót a percenkénti háromezer-kettőszázötven szikráztatás melójában büdösre melegítő, nettó autóölés édes kínjában, essen azért három szó a konkrét kocsiról is.

1978-ban megjelent a harmadik motorváltozat, az 1049 köbcentis blokk a Sport kivitelben már 70 lóerőt teljesített, ez az Abarth-tól származó hengerfej és kipufogórendszer eredménye volt. Nem csak a kívül-belül látványos kiegészítőkkel feldobott csúcsmodell volt új a kínálatban, a második szériával a szintén a brazil piacon debütáló Fiorino áruszállító is elérhetővé vált. Az 1982-től választható új, 1, 3 literes, 75 lóerős csúcsmotor teljesítményét az ajtón is feltüntették. Az Európában rövid életű harmadik széria tervezésébe is nagy energiát fektettek, tíz évvel a bemutatása után vadonatúj, nagyautós műszerfalat kapott a 127-es 1979-ben már a négymilliomodik 127-est is átadták a tulajdonosának, ezt a darabszámot korábban egyetlen Fiat sem érte el ilyen rövid idő alatt! 1980-ban elindult az ötajtós változat importja Spanyolországból, majd 1981-ben a Brazíliából származó dízelt és a kombi karosszériás Panoramát is felvették a választékba. Utóbbi két kivitel megtartotta az európaitól eltérő formatervét.

Sunday, 7 July 2024

Quartz Vízálló Gyerek Karóra