Dada Mona Lisa Kudrow

↑ Maurice Ulrich, " LHOOQ Londonban ", L'Humanité, 2002. január 25 ( online olvasás). ↑ Marc Décimo, Marcel Duchamp és erotika, Dijon, Les Presses du Réel, koll. "Az abszolút különbség", 2008, 317 o. ( ISBN 978-2-84066-225-9). ↑ Marc Décimo, Les Jocondes à bajusz, Dijon, Les Presses du Réel, koll. "A heterogén", 2014, 314 p. ( ISBN 978-2-84066-725-4). Külső linkek Képzőművészeti erőforrás: Nemzeti Modern Művészeti Múzeum

A történet pikantériája az, hogy Duchamp mégegyszer feldolgozta ez a témát. Az elkészült mű a Megborotvált L. (1965) névre lett keresztelve. Így ismét 180 fokos fordulatot vett a történet: a végeredmény valójában nem más, mint a valódi Mona Lisa hibátlan 9×7 centiméteres reprodukciója. Duchamp ezzel a bravúros húzással elérte, hogy 1965-től kezdve minden Mona Lisa reprodukció, sőt még Leonardo igazi hölgye is, egyben Marcel Duchamp reprodukcióvá vált. Már csak egy kérdés maradt megválaszolatlan: akkor most melyikük műve a híresebb?! ?

Tegye a szívére a kezét, kedves Olvasó! Ugye ön is rajzolt annak idején bajuszt-szakállt (esetleg még szemüveget is) a híres emberek portréira a tankönyvekben? Képzelje, így tett a dada egyik legnagyobb művésze, Marcel Duchamp is 1964-ben. Ő Leonardo Mona Lisa című képének a képeslapjaira firkált férfias arcszőrzetet, és még betűket is írt alá. Az emberek meg nagyon sok pénzt adnak ezért (miközben az ön meg az én összefirkált tankönyveink, sajnos, egy fabatkát sem érnek). Április 15-én Londonban a Phillips 20. századi műveket felvonultató árverésének a kínálatában az egyik legfontosabb tétel Marcel Duchamp (1887–1968) egyik legendás alkotása, az L. H. O. Q. címmel – és felirattal – ellátott Mona Lisa-reprodukció, amelyre a francia képzőművész ceruzával kis bajuszt és kecskeszakállt rajzolt. A művet Duchamp először 1919-ben készítette el, méghozzá úgy, hogy Leonardo da Vinci Mona Lisa című festményének egy 19, 7×12, 4 centiméteres, egyetlen színnel nyomott képeslap-reprodukciójára ceruzával rajzolta rá a férfias arcszőrzetet, a kép alá pedig a látszólag értelmetlen L. betűket írta, amelyek azonban kiejtés szerint összeolvasva könnyen az "Elle a chaud au cul" francia mondatot képesek kiadni.

A LHOOQ Marcel Duchamp műve 1919- ben, Leonardo da Vinci Mona Lisájának parodizálásával. A címe ugyanakkor egy homofónjának az angol szó megjelenés és raftok melyik így mondani: "Elle chaud au kul". Leírás A támogatás egy portré formátumból áll, amely közel áll ahhoz a nyomtatáshoz (19, 7 × 12, 4 cm), amely a The Mona Lisa-t reprodukálja, amelyet Duchamp bajusszal, kecskével és a mű címét adó betűkkel ( LHOOQ) túlterhelt. Azt a tényt, hogy a La Joconde egyszerű reprodukciója, Rhonda R. Shearer vitatja, aki Duchamp saját arcához való adaptációnak tekinti azt. Esztétika A LHOOQ a művész által létrehozott kész készletek áramának része, és részt vesz abban, hogy megkérdőjelezze a művészetet. A mű, amelyet először privát módon készítettek, Francis Picabia 1920-ban készített egy hozzávetőleges reprodukciót a recenzióhoz 391, elfelejtve felhívni a kecskét. Duchamp valóban engedélyt adott Picabia műveinek reprodukálására, de az eredetivel New Yorkban tartózkodva elküldte Picabiának, aki nem kapta meg időben a magazin kinyomtatásához.

Ez magyarul szó szerint annyit tesz, hogy (ráadásul a francia nyelvben az "elle" egyes szám harmadik személyű személyes névmás egyértelműen egy nőre vonatkozik) "Forróság van a fenekében", átvitt értelemben azonban sokkal inkább az "Ég/tüzel a segge", azaz a szleng szerinti még további értelmében egyszerűen a – finoman fogalmazva – "Közösülhetnékje van" kifejezésként olvasandó. Marcel Duchamp: L. (az eredeti 1919-es példány) – forrás: Wikipedia A finoman fogalmazva is "provokatív" alkotás hamarosan az egész 20. századi avantgárd egyik legemblematikusabb művévé vált, nem véletlen, hogy Duchamp – akárcsak több más munkájából, például a Fountain ( Forrás) címen 1917-ben egy gyári piszoárból "előállított" művéből is – később több replikát is készített. Az "eredeti", tehát az 1919-es példány ma egy magángyűjteményben van, de sok éve letétként a párizsi Modern Művészet Nemzeti Múzeuma állandó kiállításán, a Pompidou Központban lehet megtekinteni.

Duchamp az újrakészítés és az " ikonoklasztikus dadaizmus " kombinációjáról beszél. Picabia a művet a Dada mozgalom manifesztumává teszi, amelynek párizsi megalakulása valóban kortárs. Marcel Duchamp, akit már akkor felismertek, demonstrálja, hogy az egyszerű "firkálás" a képeslapot önálló alkotássá teszi. A dadaista oldal főként La Mona Lisa meggyalázásából származik, sértegetve (LHOOQ = forró a fenekében, betűket írva) és festve, a dadaistákra jellemző szójáték humoros oldaláról nem is beszélve. Marcel Duchamp gesztusát megérthetjük Leonardo da Vinci Un souvenir d'enfance című esszéjének 1910-es kiadásával, amelyben Sigmund Freud arról beszél, hogy a művész képtelen befejezni munkáját, az élet szublimációjáról a művészetben és különösen a művészetről. homoszexualitás. Ezenkívül bizonyos elméletek szerint a La Joconde modellje valóban férfi lett volna. Általánosságban elmondható, hogy a férfias nem és a női nem közötti kétértelműség Leonardo da Vincire jellemző [ref. szükséges]. Maga Marcel Duchamp ilyenkor könnyedén megváltoztatja identitását, Rrose Sélavy álnevet választja, és Man Ray nőként fényképezi le.

Wednesday, 26 June 2024

6 Osztályos Gimnáziumok Listája