A Törpe Trombitás Műfaja

Leírás Szerző(k): Krúdy Gyula Cím: A törpe trombitás Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó Nyelv: Megjegyzés:

1. A törpe trombitás - Krúdy Gyula - Régikönyvek webáruház
2. Klasszikus mesék könyv - 1. oldal

A Törpe Trombitás - Krúdy Gyula - Régikönyvek Webáruház

- No, akkor vissza kell fordulnunk. Éjszakára lepihentek az erdőben. Vad Marci még elfújta nekik trombitáján az esti takarodót, aztán titkon elhagyta az erdőt. Szakadt az eső, zúgott a szél, lován csendesen baktatott a sáros országúton a város felé, ahol az ellenség tanyázott. Mikor pedig a város első házához ért, sarkantyúba kapta lovát, és belefújt a huszártrombitájába. Fújta, teli tüdőből fújta azt az indulót, amellyel a huszárok rohamra szoktak indulni. Végignyargalt a városon, és egy percig sem hagyta abba a zengő trombitálást. A vaksötét éjszakában riadtan ébredt föl az ellenség. - Itt vannak a huszárok! - kiabálták mindenfelé. A trombita pedig recsegett, mintha egy hadseregre való huszár jött volna valahonnan. Az ellenség fejveszetten szaladgált jobbra-balra. Futott mindenki arra, amerre tudott, kifelé a városból. A törpe trombitás hajnalban azzal költötte fel Pap Jánost: - Őrmester uram, kitakarodott az ellenség a városból. Menjünk be addig, amíg észre nem veszik a cselfogást. Így szólt Vad Marci, és elmondta az éjszakai huszárrohamot, amit egymaga rendezett a trombitájával.

Klasszikus Mesék Könyv - 1. Oldal

- Vad Marci a nevem. - No hát, Vad Marci! Akarsz-e huszár lenni? - Már hogyne akarnék - felelte boldogan a kondás -, mikor akarok! Csak úgy ragyogott az arca a nagy gyönyörűségtől. - Mentem volna már magamtól is, de mindenütt kinevettek. Sehol se kellettem. - No hát, velünk meglehetsz. Lenyírták bozontos haját, szakállát. Huszárgúnyát húztak rá. Így lett huszár a törpe disznópásztorból. Hanem hát hiába fújta olyan gyönyörűen Vad Marci a trombitát, azért a huszárok mégis évődtek vele folyton-folyvást. A délceg, szálas legények nagyon lenézték a törpe huszárt. Ahány tréfát elkövettek a világ kezdete óta, azt mind elkövették Vad Marcival. A trombitás pedig búsult, búsult. - Megálljatok, majd megmutatom én egyszer, hogy ki vagyok! Egyszer a Felvidéken járt a Krimóczy-huszárok százada. Az előőrsök alkonyatkor azzal tértek vissza, hogy nem lehet továbbmenni, mert az útba eső várost megszállva tartja az ellenség. - Mennyi az ellenség? - kérdezte Pap János. - Legalább tízszer annyian vannak, mint mi.

— kérdezte Pap János. — Legalább tízszer annyian vannak, mint mi. — No, akkor vissza kell fordulnunk. Éjszakára lepihentek az erdőben. Vad Marci még elfújta nekik trombitáján az esti takarodót, álomra hunytak a fáradt szemek, a trombitás pedig titkon elhagyta az erdőt. Szakadt az eső, zúgott a szél, lován csendesen baktatott a sáros országúton a város felé, ahol az ellenség tanyázott. Mikor pedig a város első házához ért, sarkantyúba kapta lovát, és belefújt a huszártrombitába. Fújta, teli tüdőből fújta azt az indulót, amellyel a huszárok rohamra szoktak indulni. Végignyargalt a városon, és egy percig se hagyta abba a zengő trombitálást. A vaksötét éjszakában riadtan ébredt föl az ellenség. — Itt vannak a huszárok! — kiabálták mindenfelé. A trombita pedig recsegett, mintha egy hadseregre való huszár jött volna valahonnan. Az ellenség fejvesztetten szaladgált jobbra-balra. Hol vannak a huszárok? Csak a trombita zengett folytonosan a vaksötét éjszakában. — Körülfognak bennünket, mind itt pusztulunk!

Friday, 28 June 2024

Farkas Paprika Vásárlás