Babits Mihály: Emlékezés Gyermeteg Telekre : Hungarianliterature, Akasha Krónika Jézus

I. Az irodalmi újonc sokáig hajlandó azt hinni, hogy köze van a "szép"-hez, az "érdekes"-hez, vagy az elvonthoz, a mélyhez, a titokzatoshoz, az eredetihez és mit tudom én, mi minden egyébhez még. Nagyon sokáig tart, míg a fejlődésben eljut oda, hogy mindazt, ami önmagában csak trükk, élni akarás, pereskedés (mind a legjobb, morális értelemben) lehet, föláldozza és beilleszti, alárendeli az egyetlen célnak: az igazságnak. Ha az író nem ír igazat, nem jó író és elveszett ember. Másféle művészi programot tulajdonképpen nem is láttam még, nem ismerek. Az író igazsága abban áll, hogy munkája minden időben, szintén és feltétlenül, kollektív az emberrel s az emberek összes relációjával. Az író, aki mégiscsak itt a földön él, s nem a Jupiteren, ezen a planétán, kénytelen beletörődni abba, hogy számára az egyetlen élmény, aminek erkölcsi tartalma van, az ember. [1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve iránt tett jelentésre : hungarianliterature. Ha aztán ide eljutott az újonc, magától adódik a kényszer, hogy ezt az erkölcsi tartalmú élményt szintén, igazságosan fejezze ki, "beszélje el".

• Márai Sándor: Író és élmény : hungarianliterature
• [1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve iránt tett jelentésre : hungarianliterature
• Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre : hungarianliterature
• Az Akasha-krónikák titkai - Astronet.hu Lélekvándorlás és karma

Márai Sándor: Író És Élmény : Hungarianliterature

Bizonyos fegyelmezettség magával hozza, hogy az író, megfelelő írói érettsége idejében, rendszeresen tud dolgozni, s nem zavarja már semmi. Ez így van, hiába, ezen semmiféle nyafogás, kifogás nem segít. Az író a kifejezést mindig meg tudja oldani, ha tisztességes, egyszerű, őszinte technikával dolgozik, s akkor könnyű és természetes a munkája. Az a minimális transz, amit egy fellengzősebb időben "ihlet"-nek neveztek, szinte mechanikusan áll el a koncentráció óráiban, s nem egyéb, mint fokozottabb életérzés a munkával szemben. III. Az író a kifejezést mindig meg tudja oldani... ha csakugyan van is mit kifejeznie. Az író élménye nem titokzatosabb, mint az élő élmény; a feltételei, az intenzitása egyformák azzal. Márai Sándor: Író és élmény : hungarianliterature. Kár a nyakunkat csavarni, kár ugrálni, erőlködni: nem lesz abból semmi. Ki kell menni az utcára, vagy lefeküdni otthon, aludni, elélni évekig egy szó nélkül, s talán egy hét alatt lármásan beélni az életet: csak mindig résen lenni, mert hátha történik valami. Az ember az élménnyel a sors jóvoltából jut viszonyba, de az író élménye öntudatos: ebben különbözik.

[1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó Jegyzések A Csokonai Sírköve Iránt Tett Jelentésre : Hungarianliterature

Ilyen az, hogy a római simplicitású kő helyett piramis kell. - (Csokonainak piramis! S miért? s milyen? két ölnyi magasságú-e? ) - Ilyen az, hogy nem jó a hamvai, mert ma nem égetnek. Ilyen, hogy az első sor a harmadik személyben, az utolsó az elsőben mondatik. - (De hát ha a mottó nemcsak más személyben, hanem más nyelven is mondatnék? ) - Debrecennek tetszeni veszedelmes dolog! - - Első jelentésemben (Magyar Kurir, 1805. febr. XV. sz. Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre : hungarianliterature. ) képét festettem volt Csokonainak, s a Debrecenen kívül lakók azt ítélték felőle, hogy sem igazabb, sem kedvezőbb képet nem festhettem: Debrecen ellenben ott is döfést talált.

Babits Mihály: Emlékezés Gyermeteg Telekre : Hungarianliterature

Azon jussát, hogy kiki a maga szemével láthasson, meg kell hagyni mindennek; az igen is becses elsőségünk. De bárcsak azok, akik nem aszerint látnak, mint mindnyájan mások, vagy ami még jobb, a jószeműek, meggondolnák, hogy a sárgaság kórja is a maga szemével lát, és mégis hibásan lát, s nevetségnek-e, vagy csak szánakozásnak tárgyává lészen, midőn másokkal ellenkezik, és azt vitatja, hogy amit ezek fehérnek mondanak, az sárga, és ami nekik kéknek látszik, az zöld; és így a mások kárhoztatásában s oktatásában ne volnának oly felette serények. Az író szintúgy hibázhat, mint a kritikus: de miért ne hibázhatna a kritikus is, valamint az író? kivált midőn azt lehet, sőt kell feltenni, hogy az író, aki magát a mesterségben - annyira amennyire! - gyakorlotta, jobban érti azt, mint a kritikus, hanemha szoros stúdiumává tette az író mesterségét ez is. Mit vesztett a hazai literatúra Csokonainak korai halála által, kevés ember érzi inkább nálamnál; kevés sajnálja ezt jobban nálamnál, hacsak úgy tekintem is, mint embert.

Lessing egyvalahol Hamburgi dramaturgiájában azt a tanácsot adja az íróknak, hogy tartsák illetlennek a magok érdemekhez, apróságos magyarázatokra ereszkedni, olvasóikat képzeljék tanultabbaknak, mint amilyenek, s bízzák önmagokra, hogy amit nem értenek, hányják fel könyveikben, vagy kérdjék meg mástól. A tanács jó s meg kell vallani, hogy ha meg nem értettetni nagy baj is, és még nagyobb félreértettetni: viszont az is baj, midőn az író arra kényszeríttetik, hogy a maga szférájából lépjen ki, s tegyen cicerónei szolgálatokat. Azonban az igazán humánus művész kész felejteni artisztai büszkeségét, s örömest lép elő a nézés végett kitett vászon mögül, valamikor látja, hogy a jámbor nézőnek szüksége van útmutatóra; sőt néha a mentegetőzést s a védelmező magyarázatokat is pirulás s megítéltetéstől való tartalék nélkül teszi, mert tudja, hogy midőn maga mellett szól, akkor a mesterség szeretetét gyarapítja. Vannak esetek, amelyekben élesen szólani s csatába ereszkedni sem illetlen; avagy nem az esik-e megyéink és országunk gyűlésein?

Hírhedett zenésze a világnak, Bárhová juss, mindig hű rokon! Van-e hangod e beteg hazának A velőket rázó húrokon? Van-e hangod, szív háborgatója, Van-e hangod, bánat altatója? Sors és bűneink a százados baj, Melynek elzsibbasztó súlya nyom; Ennek láncain élt a csüggedett faj S üdve lőn a tettlen nyugalom. És ha néha felforrt vérapálya, Láz betegnek volt hiú csatája. Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak, Rég ohajtott hajnal keletén, Édes kínja közt a gyógyulásnak, A kihalt vágy s elpártolt remény: Újra égünk őseink honáért, Újra készek adni életet s vért. És érezzük minden érverését, Szent nevére feldobog szivünk; És szenvedjük minden szenvedését, Szégyenétől lángra gerjedünk; És ohajtjuk nagynak trónusában, Boldog – és erősnek kunyhájában. Nagy tanítvány a vészek honából, Melyben egy világnak szíve ver, Ahol rőten a vér bíborától Végre a nap földerűlni mer, Hol vad árján a nép tengerének A düh szörnyei gyorsan eltünének; S most helyettök hófehér burokban Jár a béke s tiszta szorgalom; S a müvészet fénylő csarnokokban Égi képet új korára nyom; S míg ezer fej gondol istenésszel; Fárad a nép óriás kezével: Zengj nekünk dalt; hangok nagy tanárja, És ha zengesz a múlt napiról, Légyen hangod a vész zongorája, Melyben a harc mennydörgése szól, S árja közben a szilaj zenének Riadozzon diadalmi ének.

E krónika energiamezőkhöz hasonlítható, mely szimbólumok, képek és formák alakjában őrzik az információkat. A hozzáférést, vagyis a "könyvtár" kulcsát Isten Uriel arkangyalnak adományozta. A krónikát ezen felül a Krónika Urai fénylények őrzik és vezetik, akik gondoskodnak annak biztonságáról és sértetlenségéről. Ők döntenek arról is, hogy ki milyen információt hívhat le onnan. A krónikánk őrangyalaink számára azonban hozzáférhető, így ők ezen információk birtokában vezetnek utunkon és súgják tanácsaikat, ha hozzájuk folyamodunk segítségért problémáinkkal. " () Mi igaz ebből? Az információ tárolása egészen másként valósul meg – ebben fontos szerepet játszanak az emberek és más értelmes lények, amelyek egyfajta neuronként jelennek meg a közös tudat, elme számára. Az emberek magukkal hordozta tudás részben közös tudás. Az Akasha-krónikák titkai - Astronet.hu Lélekvándorlás és karma. Ugyanakkor számos "könyvtár" létezik más síkokon, amelyekhez bárki hozzáférhet – aki jogosultságot szerez hozzá. Ezt beavatások útján lehet elérni. Az angyalok közül pedig mindegyik rendelkezik isteni tudással.

Az Akasha-Krónikák Titkai - Astronet.Hu Lélekvándorlás És Karma

Jártál már könyvtárban? Talán banális a kérdés……komolyra fordítva a szót, létezik egy égi könyvtár a kulcsát Uriel arkangyal őrzi, aki esetenként kinyitja az ajtót, hogy az arra érdemesek kedvükre olvasgassanak ebben a hatalmas földi ésszel igazán megfoghatatlan csodában "Isten emlékezetében. " Az Akasha kifejezés a régi időkből származik mintegy 5000 éve szanszkrit nyelven említik talán először, azt jelenti: "rejtett könyvtár. " Más fordítás szerint ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve "űrre" is utal. Az Akasha az ötödik elem, a tűz, a víz, a föld és a levegő után az éter. Az Akasha téren és időn kívüli világ, de mégis ezekkel párhuzamosan létező láthatatlan valóság. Az Akasha a fény krónikája de nevezték már világléleknek, egyetemes, finom-anyagú energia mezőnek, kvintesszenciának, kozmikus fluidumnak és még megannyi másnak. Azonban az Akasha egy "adattár" a Kozmikus Tudat része vagy talán egésze. Most csak az embert fókuszba helyezve minden a mentális és az asztrális világban lejátszódott történés, de még a gondolat és a szándék is egyszóval minden emberi tapasztalat, múlt, és jelen, az Akashában, akasha lemezeken tárolva van, energia minta képében.

Be kellett mennem, pontosan láttam a házat kívülről, a kaput, lehet, hogy ha nagyok kellene még a kapukódra is emlékeznék, de nem lényeges, nem töltök vele időt… Bemegyek az udvarba, végig nem túl élesen, de azért részletesen látom magam előtt, hogy elfordulok jobbra, megyek fel az első emeletre, ránézek a falra ami egy ocsmány rücskös barna omladozó lélekromboló valami volt. Soha nem szerettem bemeni abba a házba, még is hetekig oda kellett járnom, egy lakásfelújítás kapcsán.

Saturday, 29 June 2024

Megható Esküvői Fogadalom