Chelsea Wolfe | Magyar Narancs

Galore, 2015. augusztus 26. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. ) ↑ Moore, Jonathan: Chelsea Wolfe interviewed by Nero Journal. Sargent House. ) ↑ a b Bugbee, Tim: Chelsea Wolfe on LA's Strange Darkness And Her Dark, Deep Secret. Prefix Mag, 2012. október 8. [2013. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. június 12. ) ↑ Wolfe, Chelsea. iDS Imagem do Som interjúja.. Entrevista Chelsea Wolfe. 2014. november 4. YouTube-videó. a YouTube -on. ↑ The Grime & The Glow. Chelsea Wolfe, 2010. december 28. ↑ Ἀποκάλυψις (Apokalypsis/Apocalypse). Chelsea Wolfe, 2011. augusztus 23. (Hozzáférés: 2012. február 7. ) ↑ Raposa, David: Chelsea Wolfe: Apokalypsis. Pitchfork, 2011. október 20. (Hozzáférés: 2013. június 19. ) ↑ Patpatia, Sasha: Chelsea Wolfe: Apokalypsis. CMJ, 2011. augusztus 25. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. ) ↑ Chelsea Wolfe moves to Sargent House., 2012. február 27. ↑ a b Crowe, Jessica: Love Is What Remains: An Interview with Chelsea Wolfe.

Hol van az a makulátlan lelkű ifjú, aki az apokalipszis angyalának leheletét a tarkóján érezve nem tántorodik meg és nem omlik bele izzó gyönyörök reményében a lény puha, óvó karjaiba? Gondolom, ilyen ifjú nincs, de az biztos, hogy amikor a gótikus doom metál örvénylő tengerének szirénje színpadra lép az A38 hajó gyomrában, és belekezd túlvilági áriázásába, akkor aki él és mozog, feltöltekezik a pusztító mélység lírai szépségével. A dögnehéz, komótos basszus hörgése a gyomron keresztül sugározza a pokolbéli mannát, a szoprán kántálást meg-megszakító meghökkentő vakkantások és a hangszőnyegből néha kihallatszó mélytengeri susmorgás a koponyacsúcsot nyitja fel, és okoz szolid hidegrázást. Emberi arcoknak itt már nincs hely, a kvartett ellenfényben celebrál, a negativitás ősereje személytelenül emanál, mint a Nap. Az észak-kaliforniai énekes 2010-es indulása óta egyre többet bízik erre a kisugárzásra – anélkül, hogy magából megmutatna bármit. Még mindig teljesen egyedi hangon szólal meg a goth/noise/art rock színtéren, de a zseniális, mégis visszafogott és baljósan intim pszichofolk albumok ( The Grime and the Glow, 2010; Apokalypsis, 2011) után elmozdult az egyszerűbb, hangosabb, könnyebben beazonosítható zenei formák felé – a dark wave hatásokat mutató 2015-ös Abyss -szen, de főleg a doom metállal kísérletező friss lemezen, a Hiss Spun on modoros és hatásvadász megoldások törik meg a varázst.

[11] [12] Első nagylemezét 2006-ban szerezte, de az album végül nem került hivatalos kiadásra. [13] Az albummal kapcsolatban azt nyilatkozta: "21 éves voltam, és írtam egy szar énekes és dalszerző szakításával kapcsolatos albumot. Annak idején nem is nagyon szerettem volna zenész lenni, de sok barátom azt mondta: "csináljuk meg, vannak producer barátaim", és segítettek megcsinálni ezt a szörnyű albumot... Egy időre szünetet tartottam a zenétől, mivel nem voltam megelégedve azzal, amit csináltam. " [13] Későbbi elmondása szerint azért hagyott fel az albummal, mert a személyes élményeiről szólt. [14] Így az első hivatalosan megjelent albuma a 2010-es The Grime and the Glow lett. [15] Egy évvel később megjelent a második lemeze, amellyel sikereket ért el underground körökben, [16] és pozitív kritikákat kapott a zenei magazinoktól is, például a Pitchforktól [17] és a CMJ -től is. [18] 2012-ben szerződést kötött a Sargent House kiadóval. [19] Hatásainak több stílust és előadót megtett, például a black metalt és a skandináv népzenét, de elmondása szerint nem szeretne csak egy műfajban játszani, szeret kísérletezni.

Friday, 28 June 2024

Kártyás Beléptető Rendszer