Arany János: Kertben : Hungarianliterature

"Eredj haza, szegény asszony! Mosd fehérre mocskos lepled; Eredj haza, Isten adjon Erőt ahhoz és kegyelmet. S Ágnes asszony a patakban Lepedőjét újra mossa; Fehér leplét, tiszta leplét A futó hab elkapdossa. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el Mert hiában tiszta a gyolcs, Benne többé semmi vérjel: Ágnes azt még egyre látja S épen úgy, mint akkor éjjel. Virradattól késő estig Áll a vízben, széke mellett: Hab zilálja rezgő árnyát, Haja fürtét kósza szellet. Arany János: Vándor cipó : hungarianliterature. Holdvilágos éjjelenkint, Mikor a víz fodra csillog, Maradozó csattanással, Fehér sulyka messze villog. És ez így megy évrül-évre; Télen-nyáron, szünet nélkül; Harmat-arca hő napon ég, Gyönge térde fagyban kékül. Őszbe fordul a zilált haj, Már nem holló, nem is ében; Torz-alakú ránc verődik Szanaszét a síma képen. S Ágnes asszony a patakban Régi rongyát mossa, mossa - Fehér leple foszlányait A szilaj hab elkapdossa. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

1. Arany János: Agio-világ : hungarianliterature
2. Arany János: Sejtelem : hungarianliterature
3. Arany János: Vándor cipó : hungarianliterature

Arany János: Agio-Világ : Hungarianliterature

Elég egy szívnek a magáé, Elég, csak azt köthesse be. Közönyös a világ... az élet Egy összezsúfolt táncterem, Sürög-forog, jő-megy a népség Be és ki, szűnes-szüntelen. És a jövőket, távozókat Ki győzné mind köszönteni! Nagy részvétel, ha némelyikünk Az ismerőst... Arany János: Agio-világ : hungarianliterature. megismeri. az ember Önző, falékony húsdarab, Mikép a hernyó, telhetetlen, Mindég előre mász s - harap. S ha elsöpört egy ivadékot Ama vén kertész, a halál, Más kél megint, ha nem rosszabb, de Nem is jobb a tavalyinál.

Most éjszakára fel, a "bércnek! " Előttem rónaszéki só Megy sok szekéren: biztosabb már A vándor és vándor cipó. Kérdik: ki és mi? hova mászkál? Hang csúfos, a nyelv idegen; Szepeg biz ő, s azt mondja: dászkál. Most haza indult betegen. Bükkös tetőn éjjel kifognak, Pór-élc megöklel, mint tinó: De tűznél, mit kazalba raknak, Jólesik a vándor cipó. Hűs hajnalon (még mind üressen Lógtak ki a járom-szegek) Bucsút köhintve, megiramlva - S a késő hajnalig, megyek. Arany János: Sejtelem : hungarianliterature. Ott száraz ágból, korcsma végin, Lombsátor a közös "ivó": Ott deszka-pad lapít deszkává, S párnám csak a vándor cipó. Hanem a szép táj bűvöl így is, Oh, ifju könnyedvérüség! Ím ott dülőnkint a hegyoldal Harmat-szivárvány színben ég; Lent, sziklavölgyben, fakupával Csurgó kinál, oly csábitó! Az útas keble megtelik... de Bezzeg fogy a vándor cipó! Bérc elmaradt; tölgyes lapályon Visz útam, napja már negyed; Tölgy sincs azontúl, - visszanézve Látom csak a kéklő hegyet. Posványiban, mint lomha sertés, Ferdőzik az ecsedi tó; Rekkent a hév nap, útas izzad, Bár könnyű a vándor cipó.

Arany János: Sejtelem : Hungarianliterature

Sokszor annak, akit utolért a halál, Kizöldült szájában a kövér búzaszál, Jött utána másik, a kalászt leszedte És az isten-adta, elhalt, mig megette. Hiszen hallottátok a futásnak hírét: Futott ám a gyáva, mert féltette bőrét: De kemény csatára keltek az erősek, Zsíros földeteken elhulltak az ősek. Nincs is más hegyetek, mint sok oly testhalom, Melyben egy egész had eltemetve vagyon, Mikor már kikezdé farkas, holló, kánya, Török és magyar test egy gödörbe hányva. Akkor a széttépett seregek foltjai, Kiket az ellenség hagyott hírmondani, Kerülék a pusztát, a perjés parlagot, Délibábján kívűl kit minden elhagyott. Mentek fölkeresni ama sziklatetőt, Hol a sas kinyúló csupasz kövekre költ, Elzavarák a sast, tojásit megették, S fészke helyén váruk alapját vetették. Ily sziklavárakban maradt fenn a csira, Mely most az alföldön buján hajt annyira, Mikor rozsda vert ki sarlót, ekét, kaszát S éhen-szomjan védte a magyar a hazát...

Egy híd megől hajdú behajszol, Gazdája kérdi: "Útlevél? " Az nincs bizony, - de iskolából Van bizonyítvány, még kevély. Az isten áldja! elbocsátott, Lévén maga, mint neve, Jó: Így szabadult a "fogdmeg-eddmeg" Körmébül vándor és cipó. Égő homokban, itt a város", - Amott a nagy kollégyiom Hátall ki, mint szamár a nyájból: Maradj te, zárt paradicsom! Hogy szem ne lásson, félre csaptam Egy útcán (neve is "Csapó"); Pénz nincs, kerűlöm a "kenyér-sort": Pedig hol a vándor cipó!?... Az elfogyott, erőm is elfogy; Már útban egy egész hetem; - Itt pap lakik, tán könyörűl is: Bezörgetek - nem tűrhetem! Elborzadék... ha rám rivallna: "Pusztulj, csavargó, naplopó! " S lekaptam újjom' a kilincsről: "Adj lelket még, vándor cipó! " Elérem végre a szülőhont; Fedd és gunyol rokon; barát, Csak egy nem: az anyai szívnek Érzém üdítő sugarát. Ezt nem felejtém soha, ámbár Lettem suhancból nagyapó, Ezért méltattalak dalomra Téged, szerény vándor cipó.

Arany János: Vándor Cipó : Hungarianliterature

Erre ívet von ki zsebből, Szép a kalligráfia, S megmutatja, hogy hová kell A nevét beírnia, Ki Deákkal és Tiszával Óhajt lenni egy lapon; "Mi jótékony célra? " kérded; "Nemes a cél, mondhatom: Egy dicső ház végső sarja - (Tudja: Várna, meg Mohács... ) Nem lehet, ha birtok már nincs, Sem szijjgyártó, sem kovács. Volt, igaz, még egy tenyérnyi: De a rozsda és aszály... No, meg Homburg, s a zsidóság... Hanem a rang: az muszáj. " Végre látod, az egészből Hogy mi lóg ki: a "fizess! " Fanyalogva mondod: "Itt van, Nem telik sok - pár tizes. " Te örűlsz, hogy így kiszurtad (Ami nem volt) a szemét: Ő örűl, hogy a népkonyhán Meglesz mára az ebéd.

/ballada/ Ágnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa; Fehér leplét, véres leplét A futó hab elkapdossa. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Odagyűl az utcagyermek: Ágnes asszony, mit mos kelmed? "Csitt te, csitt te! csibém vére Keveré el a gyolcs leplet. " Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Összefutnak a szomszédnők: Ágnes asszony, hol a férjed? "Csillagom, hisz ottbenn alszik! Ne menjünk be, mert fölébred. Jön a hajdu: Ágnes asszony, A tömlöcbe gyere mostan. "Jaj, galambom, hogy' mehetnék, Míg e foltot ki nem mostam! " Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Mély a börtön: egy sugár-szál Odaférni alig képes; Egy sugár a börtön napja, Éje pedig rémtül népes. Szegény Ágnes naphosszanta Néz e kis világgal szembe, Néz merően, - a sugárka Mind belefér egy fél szembe. Mert, alighogy félre fordul, Rémek tánca van körűle; Ha ez a kis fény nem volna, Úgy gondolja: megőrülne. Ím azonban, időtelve, Börtönének zárja nyílik: Ágnes a törvény előtt Megáll szépen, ahogy illik. Öltözetjét rendbe hozza, Kendőjére fordít gondot, Szöghaját is megsimítja Nehogy azt higgyék: megbomlott.

Wednesday, 26 June 2024

Nótár Mary Smink Nélkül