Kinyílt A Rózsa Dal – Regényfordítás – Wikiforrás

Kinyílt a rózsa, Hajlik az ága, Nincsen aki leszakassza, Csak úgy hervad rajta. Egyik ága halik E lány vállára Másik ága reáhajlott A Gyurka vállára. Szakítsd le, Borka, Kösd bokrétába, Hadd tűzze a Györki Gyurka Csárdás kalapjára.

1. Kinyílt a rózsa kaczor
2. Ez a diétás sárgatúró a Húsvét egyik kedvence is lehet

Kinyílt A Rózsa Kaczor

Kinyílt a rózsa Havasi Duo Kinyílt a rózsa, Hajlik az ága, Nincsen aki leszakassza, Csak úgy hervad rajta. Egyik ága halik E lány vállára Másik ága reáhajlott A Gyurka vállára. Szakítsd le, Borka, Kösd bokrétába, Hadd tűzze a Györki Gyurka Csárdás kalapjára. kapcsolódó videók kapcsolódó dalok Havasi Duo: A csitári hegyek alatt A csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló. Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet? Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied. Amo tovább a dalszöveghez 158086 Havasi Duo: Érik a szőlő Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele. Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere. Van vereshagyma a tarisznyába', keserű magába', Szolgalegénynek, hej, a szegényne 111946 Havasi Duo: Kossuth Lajos azt üzente.. Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje!! Ha még egyszer, azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!!! Esik eső karikára, Kossuth Lajos 103071 Havasi Duo: Kis kece lányom Kis kece lányom fehérbe vagyon, fehér a rózsa, kezébe vagyon.

Törökkoppány (Somogy), 1923. Adatközlő: Györki György (48), öregasszonyok Gyűjtő: Lajtha László Hangfelvétel: MH_2579b – kiselejtezve Leltári szám: BR_10218

És úgy érezték, hogy itt kell bevárniok nekik az elmulást, mely nem lesz szomorú. Összefogóznak ők öten, valamit énekelnek és ekkor csöndesen elsüllyed velük a kék sziget. Nem tudnám én megmondani, meddig elélhettek volna ott ők együtt. Hiszen különös, de valóságos emberek voltak. Régen-régen elföldelték ők már ama legendát, hogy csók és vihar az élet. Mi másért is menekültek volna békességes Münchenbe? Ha el nem pusztít a lázam, ott búvok el majd egyszer én is. Utolsó napjaimat fölcsókoltatom a csöndességgel. De a kék álom szigetét már nem fogom megtalálni. Az öt ember nyomát is hiába keresem majd. Egy csipet szerelem videa. Bánatosan sietek s elmondom, mi történt. Egy alkonyaton a tapasztaltabb és testesebb asszony az egyik férfiúval egyedül ült a szobájában. Talán éppen hóolvadás ideje volt. Mert csak a régi időkben s régi egészségű emberek vére tudott májusig várni. Ma már tél végén jönnek a veszedelmek a vérre. Hallgattak az asszony és a férfiú. Világot nem gyujtottak és egymás arcát nem láthatták. Fejeikkel közeledtek tehát csöndesen egymáshoz.

Ez A Diétás Sárgatúró A Húsvét Egyik Kedvence Is Lehet

I. Meghalt a bájos Hóp Evelin! Ülj mellé, s nézd, mi szép halott! Ez az ágya, könyvespolca az, Ő tépte le ezt a gerániumot, Mely immár szintén haldokol. A szobában minden a régi maradt: A zsaluk bezárva, réseiken Engednek át csak két sugarat. II. Tizenhat éves volt csupán, S alig sejthette, ki vagyok én. Nem is gondolt szerelemre még, Egyéb cél vonta, más remény. Kötelesség csip-csup gondjai közt Majd fáradt, majd pihent kicsit, Míg hirtelen intett néki a menny – És most kihűlten fekszik itt. III. Hát késő immár, Hóp Evelin? Csupa szépet jósolt rólad az ég, Mely tiszta- s igaznak alkotott, Oh te szellem-, tűz- s harmat-vegyülék. Ez a diétás sárgatúró a Húsvét egyik kedvence is lehet. S csak mert háromszor idősb vagyok, S más úton járom a föld porát: Neked nem voltam semmi egyéb, Csak embertárs, felebarát? IV. Nem, nem lehet az! Hisz az Isten él, Ki teremtni erős, kegyet osztani nagy, S ki szerelmet szithat szerelemér' Neki szólok: vágyam csak te vagy!... Bár lelkem tán még sokszor él Új s új alakban, új tereken, Sokat tanúl, sokat feled is, Mig egy nap az Úr odaád nekem.

V. De eljön a nap, oh Hóp Evelin, Melyen megértem, a földi tanyán Mért bolygott vídám szellemed És szűzi tested hajdanán? Mért volt hajad ámbra? Ajakadon Gerániumod színe mért virított? S a régi után új lét ha virad, Mily üdvre fogsz vezérleni ott? VI. Majd szólok: «Éltem azóta sokat, Majd bízakodón, majd csüggedőn, Sokféle mezben bolygtam át Sokféle tájon és időn. De bármit elértem: egy, csak egy Került el mindig a föld terein: Rád vágytam s most megleltelek – Óh hogy fogadsz itt, Hóp Evelin? VII. Azóta folyton szerettelek, Szivembe' hordtam éj- s napon át A te nyilt mosolyod, piros ajkaid, S fürtidnek ifju aranyát… És mostan csitt. Fogd ezt a dalt, Mit drága kezedbe szoritok: Ez titkom. Aludj most. Szellemed Majd kél, emlékszik, s érteni fog! »

Sunday, 18 August 2024

Vision Express Szép Kártya