Ha Eljön Joe Black Idézetek, Nem Felejteni, Csak Túllépni – Alice In Chains: 'Rainier Fog' Lemezkritika | Rockbook.Hu

A Ha eljön Joe Black az 1934-ben készült Death Takes a Holiday című film újrafeldolgozása. A kor ugyan ma már más, de a mondanivaló mostani globalizált és felgyorsult világunkban hatványozottabban igaz. William Parrish ( Anthony Hopkins) egy multimilliomos üzletember, aki már a 66. életévébe készül lépni. Kastélyában vele együtt él két gyönyörű lánya, Susan ( Claire Forlani) és Allison Parrish ( Marcia Gay Harden). Éppen az öregedő Parrish születésnapi előkészületei folynak, mikor meglátogatja őt a Halál saját belső hangján szólva, hogy hamarosan be kell fejeznie e földi pályafutását, ezért mielőbb zárja le azokat a dolgokat, amelyek még ehhez a földi léthez kötik őt. William Parrish azonban azt hiszi, hogy a figyelmeztető hang csupán az öregedés velejárója, ezért nem törődik vele. Aztán egyszer különös látogató jelenik meg a kastélyban. A fiatalember, Joe Black ( Brad Pitt) láthatóan sokat tud Parrishről, viszont olyan egyszerű dolgokkal nincs tisztában, mint például hogy milyen íze van a mogyorókrémnek.

• Ha eljön joe black film

Ha Eljön Joe Black Film

(1998) Universal Pictures | City Light Films | Fantasy | Dráma | Romantikus | 7. 2 IMDb A film tartalma Ha eljön Joe Black (1998) 178 perc hosszú, 10/7. 2 értékelésű Fantasy film, Brad Pitt főszereplésével, Joe Black / Young Man in Coffee Shop szerepében a filmet rendezte Thomas Newman, az oldalunkon megtalálhatod a film szereplőit, előzeteseit, posztereit és letölthetsz nagy felbontású háttérképeket és leírhatod saját véleményedet a filmről. Két lányával él William Parrish, a dúsgazdag, New York-i üzletember. A hatvanötödik születésnapja alkalmából a nagyobbik lánya hatalmas partit szervez. Ám előtte Parrish rosszul lesz, megérinti a halál szele. Hamarosan megnyerő modorú, jó képű fiatalember állít be a házába. Joe Black a Halál megtestesülése. Magával akarja vinni az áldozatát, ám meglátja a férfi gyönyörű lányát, Susant. Ezt látva és kihasználva, Parrish alkut köt a Joe Blackkel: haladékot kap, míg az megízleli az emberi létet. Ám a Halál ideje is lejár, vissza kell térnie oda, ahová való.

A parti főszervezője a nagyobbik lánya, de a kisebbik is kiveszi belőle a részét. Ezt megelőzően Parrish rosszul lesz, és érzi, hogy közel a vég, ám a történet csak innentől veszi kezdetét, és lesz igazán mozgalmas. Hamarosan egy sármos, megnyerő modorú fiatalember érkezik az úri házba, ő azonban nem más, mint Joe Black, azaz maga a halál emberi testben. Joe Black, akit a filmben az akkor még rettentően fiatal Brad Pitt formál meg magával akarná már vinni az áldozatát, ám ekkor megpillantja szépséges lányát, Susant ( Claire Forlani) és úgy dönt, hogy még vár egy kicsit, ugyanis elsőre beleszeret a nőbe. Amint a dörzsölt Parrish észreveszi mindezt, akkor akárcsak Goethe Faustjában lepaktál az ördöggel, és az alku szerint kap annyi haladékot tőle, amíg megízleli az emberi létet. Azonban a halál órája eljön, az idő lepörög, és mindkettőjüknek fel kell hagynia a földi léttel.

A címadó Rainier Fog aztán rögtön el is visz ebbe az irányba. Zenei téren már szinte szokatlanul vidám hangvételű nóta lett ez, lendületes és energikus, a szövege viszont árnyalja a képet, és kicsit kontrasztban is áll a kettő egymással. Ez szerintem csak erősíti az üzenetet, ráadásul nem csak a sajátját, az egész korongét, de nem lövöm le előre a poént. Megszerettem már elsőre is, és egyből felidéződött bennem a gondolat, amit már a Never Fade kapcsán is megfogalmaztam. Azzal a pici különbséggel, hogy itt a Facelift mellett Cantrell szólómunkái talán még inkább visszaköszönnek, nekem főként a Degradation Trip hangulata. Video of Alice In Chains - Red Giant A következő Red Giant viszont megint hatalmas váltást hoz. Súlyos, mélyre hangolt riffel és vészjósló gitármotívumokkal nyit, mégis az első versszaknál érzem azt igazán, hogy igen, most érkezett meg a dal. Iszonyú atmoszférája van, az egyik legzseniálisabb darab számomra az lemezen. Másrészt néhány hallgatáson túlesve azt gondolom, ebben mutatkozik meg először és legteljesebben a Rainier Fog esszenciája, egyénisége.

A seattle-i banda legutóbbi lemeze még 2013-ban jelent meg The Devil Put Dinosaurs Here címmel, ami a második volt William DuVallal a frontvonalban. Noha túlzás lenne azt állítani, hogy 5 éves csendet tört meg az Alice In Chains a napokban kiadott Rainier Foggal, hiszen folyamatosan turnéztak, július 1-én pedig Magyarországra is visszatértek szűk 9 év elteltével ( koncertbeszámoló itt), nagyon vártunk már egy új anyagot. Az előző kettő után a jelenlegi felálláson lehetett érezni, hogy van még bennük energia, van még mit mondaniuk. S bár az eltelt idő nem volt kevés, azért nem emelkedett a Rainier Fog Chinese Democracy féle magasságokba, hogy az új Tool lemezről már ne is beszéljünk. Májusban kaptuk meg az első ízelítőt, a The One You Know ismerősen beteg nyitóriffje és a refrén harmóniái kb. olyannak hatottak, mint az első korty víz egy sivatagi túra után. Majd később a So Far Under - ami leginkább a The Devil Put Dinosaurs Here hangulatát idézte fel - csak tovább erősíthette bennünk azt az érzést, hogy nincs mitől félnünk.

És az eddig napvilágot látott kommentek alapján talán ennek köszönhető az album megosztó mivolta is. A júliusi koncerten az egybegyűltek átélhették azt a szürreális élményt, amint a Down In A Hole, No Excuses, We Die Young jellegű dalok eszeveszett energiával dörrennek meg, miközben ők maguk kollektíven feledkeznek meg arról, hogy voltaképpen nyomorúságos siratókat hallanak. A Rainier Fog dalain pedig ugyanezen lendület érződik, ebből adódóan pedig az elborultabb szerzeményekből is hiányzik a zenekar korábbi védjegyéül szolgáló depresszió. Ennek ellenére a nyitó The One You Know-t jellemző mázsás súly szinte az egész anyagot áthatja, mint ahogy jól megszokott kétszólamú ének és a slágeres dallamok is. A lebegős, szellős Fly, a Black Sabbath-os Drone és a Beatlesre hajazó Maybe első hallásra egyáltalán nem tipikus AIC-szerzemények, de egyaránt ott vannak az új lemez legjobbjai között. A Staley-korszak konzervatív híveinek visszatérő kritikája ugyanakkor továbbra is jogos: William DuVall sosem lesz olyan karakteres énekes, mint Layne volt.

Sunday, 14 July 2024

Merkury Market Szekrény