Régi Gyerek Mesék

Jankának viszont ez bőven elegendő volt ahhoz, hogy a minél hamarabbi távozásra kezdje ösztönözni a fiút. A seprűt vissza támasztották az ajtónak és csendben elhagyták a magányos kunyhót. Aztán, amint tovább mentek közben esteledni kezdett és egy újabb találkozót megbeszélve egyikük kelet, másikuk nyugat felé indult le a hegyről. Az elmúlt év értékelése : hunnofap. ◄--- Előző lap: Az első találkozás ---► Következő lap: Az Erdő Éneke

1. Fotografiák – Wikiforrás
2. Az elmúlt év értékelése : hunnofap
3. Epigon – Wikiforrás
4. Lewis Carroll – Wikidézet
5. Darren Shan – Wikidézet

Fotografiák – Wikiforrás

Még a tó közepéig sem repült. Aztán Kilja Miska dobta. Elröpült a golyó, ki tudja, hol állt meg, erdőkön, tengereken is túl. - Szólok apámnak - mondta a víziszellem középső fia. Lement a tó fenekére, és mindent elmondott apjának. Erre a víziszellem legidősebb fiát küldte fel: - Fussatok versenyt Kilja Miskával. Ha megelőzöd, nem fizetünk adót. Ha ő előz meg, megfizetjük. A víziszellem fia kilépett a tóból, és így szólt: - Hé, fussunk versenyt! Ha megelőzöl, megkapod az adót, ha nem, nem fizetünk. Kilja Miska elgondolkodott, egy árva szót sem szólt. - Ejnye, de elgondolkodtál. Talán bizony félsz? Lewis Carroll – Wikidézet. Gyerünk, versenyezzünk! - ingerli a víziszellem legidősebb fia. - Te akarsz velem versenyezni?! - gúnyolja vissza Kilja Miska. - Zöldfülű vagy te még ahhoz. Vékonyak a csontjaid, gyengék az inaid. Jobb lesz, ha öcsémmel versenyzel. - Hol az öcséd? Kilja Miska kivette az egyik nyulat a zsákból: - Itt az öcskös, vele versenyezz! Felálltak. Kilja Miska elengedte a nyulát. A nyúl befutott az erdő szűrűjébe villámsebesen.

Az Elmúlt Év Értékelése : Hunnofap

Én úgy szerettem rendezgetni őket Fekete album szürke erdejében, Mely halkan zizegett, mint csöndes őskert. Ó arcok, amint némán, egyre néznek, Örökre néznek és a végtelenbe, Mert ide lopta őket egy igézet. A földi másuk jár, kél, tova, messze. Tán hervad, mint a dérvert őszirózsa, Vagy melegíti őt napod, szerencse. Itt mindig így maradnak mosolyogva, Vagy mindig mélán komolyodva néznek, Amíg pereg, pereg a homokóra. És rám köszönnek ők is, kik nem élnek. * Ez itt apám, mint ifjú katona, Arcát pirosra festé régi mester, Ily virulón nem láttam én soha. Tán elfakult, míg annyi éve ment el, Hogy engemet ringathatott a térdén S tovább vánszorgott nyűgös életemmel. Ez ifjú arcon is, a szeme mélyén, Jövő ború felhője veti árnyát S a szeme fénye bánatos lidércfény. A korai halál párkái várják És én vagyok, sötét költő, fia, Kin nem segít se asszony, se imádság, Az élete neuraszténia. Ím itten egy régi daguerrotip kép: Petőfi a pipával, Debrecenben, Magasztos és dicső költői inség. Darren Shan – Wikidézet. Egy másikon széljárta köpenyegben Búcsúzik a szegény szülői háztól.

Epigon – Wikiforrás

Egy óriási táblát képzelj mellé, amely részben már megtelt a teljes puzzle lapocskáival: ez a múlt. Azok, akiknek a jelenben dönteniük kell egy-egy dolog felől, mindannyiszor vakon nyúlnak bele a jövőt rejtő dobozba, kihúzzák a kirakójáték egy újabb mozaikdarabját, és odateszik a táblán a helyére. Valahányszor egy új darabka kerül a táblára, azzal változni fog a puzzle végső formája és rajza, ezért fölösleges azt méricskélni, milyen lett volna a kép, ha egy másik lapocska került volna ki a dobozból. Nem voltam gonosz. Néha arra van szükség, hogy az ember harcoljon. Vannak helyzetek, amikor félre kell hajítania a nemesebb eszményeket, és be kell A valóságos életről tudni kell, hogy ha valami marhaságot csinálsz, rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el, amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a gubancokat kibogozzák, és végül minden rendbe jön. Az igazi életben a porszívók megölik a pókokat.

Lewis Carroll – Wikidézet

Sőt, még azzal is tisztában voltak, hogy időnként a "Banya" mennyire veszélyes is tud lenni. ― Tudd meg, hogy sokszor - azt hiszem épp Holdtöltekor - Bolond Sári boszorkánnyá szokott átváltozni! ― oktatta Janka a fiút. ― Na és! ― vágta rá az kihívóan ― Én nem félek semmiféle boszorkánytól! ― Csak akkor ijedsz meg igazán, ha elvarázsol, vagy valami effajtát művel majd veled. ― Te hiszel az ilyesmikben? ― kérdezte csodálkozva Damjanek ― Nem vagyok babonás és nem hiszek a mesékben, de ez a Sári valamilyen furcsa hatalommal bír, amit nem az erővel mérnek… ― Hanem mivel? ― kérdezte csodálkozva a fiú ― Nem tudom. Jobb azért óvatosnak lenni! Damjanek ezt a szót, hogy "óvatosság", már számtalanszor hallotta, amint tanácsként adták neki. Tudta azt is, hogy annak ellenére, hogy soha sem tartotta fontosnak, mégis már több alkalommal belátta és megtapasztalta, hogy azért időnként valamire csak hasznos lenne ennek a szónak az értelme. Valamilyen furcsa módon hallgatott a lányra és kellő óvatossággal, sőt némi tisztelettel közelítették meg a házat.

Darren Shan – Wikidézet

"Kerüld a Gruffacsórt, fiam, A foga tép, a karma metsz! Ne járj, hol grémmadár csuhan S a böszhedt Gyilkanyessz! " Kapta döfke kardját a smorc, Rég csüszte már a nyúf vadat - Megállt a vén plakány tövén A tamtam-lomb alatt. Állt felhergült eszmék között, S ím Gruffacsór - a szeme láng - Hussongva és mortyogva jött A kuszmadt fák iránt. Egy! Kettő! Egy! Kettő! - csihant A döfke penge nyisz-nyasza! Metélte szét, kapta fejét S diadalgott haza. "Hát megölted a Gruffacsórt? Keblemre, fürgeteg fiam! Dicshedj soká! Hujhé, hurrá! " S csuklantott boldogan. Nézsonra járt, nyalkás brigyók Nyamlogott mind a pirityók, Télen, mikor a táj fehér Dalolom ezt a kedvedér'. Tavasszal, ha zöld a határ, Elmondom, mi eszembe jár. Nyáron, midőn forró a lég, Megérted nótám lényegét. Ősszel, a lomb ha lázbeteg, Tollat fogsz, hogy papírra vesd. Egy hóbortos urat - Bengálba, Meghívtak jelmezbálba. Szólt - Sokan lesznek Öltözöm keksznek. S egy kutya azonmód elrágta. Így szól a homár, s a hangja remeg: megfőttem pirosra, az ízem remek, de úgy keserít ez a céklaszinem, nem kéne cukorral beszórni fejem?

Az elvarázsolt hegygerinc‎‎ A felejthetetlen nyár /Bolond Sári kunyhója A két lelkileg mélyen megbántott gyerek a megegyezett időpontban, a megegyezett helyen, a Medve kőnél találkoztak az erdőben. A lelki bántalmaik és elégedetlenségeik kipanaszolása után lassan ismét álmodozásokba tértek át, amint erdőlakók-ként élik gondtalan és boldog életüket. Amint a nyírfa árnyékában heverésztek, nem csak az álmok szárnyán jutottak kielégítő boldogsághoz, hanem a reális jelen pillanatukat is képesek voltak oly csodálatos módon megélni, hogy majd évek múltán is nosztalgikus emlékként gondolhattak vissza azokra a csakugyan gondtalan és boldog közös időtöltéseikre. Onnan, a nyírfa tövéből gyönyörködve a kék ég csodás látványában, mindketten egy sast figyeltek, amint lassan méltóságteljesen csak köröz a magasban… Az erős karmok, a fegyverként használandó kemény csőr, a félelmet ébresztő kemény tekintetű szemek…mintha egyéb dolga nem is volna, csak hogy ott vitorlázzon fent a magasban. Élvezve végtelen szabadságát… és hatalmát, amelyet sok más élőlény fölött nap, mint nap gyakorolhat.

Friday, 28 June 2024

Facebook Keresés Bejelentkezés Nélkül