Élettársi Kapcsolat Hány Év Után

Élettársi Kapcsolat Hány Év Után

A Síró No Credit Check

Gács Anna igen csinos könyvének borítóján Paul Klee A síró nő című képét látjuk. És nem valamelyik angyalosat, mondjuk az Angyal alakulófélben t (Engel im Werden). Persze a nemtelen, ráadásul alakuló angyal és a síró, mert (talán) megbántott vagy megalázott nő között sejthetünk valamiféle általános összefüggést; például azt, hogy – Rilkét idézve – mindenkit (sírót vagy nevetőt, nőt vagy férfit) bizony bábként rángatnak, és lehet, hogy egy angyal. Mindnyájan alakulófélben, mozgatva, könyvünk egyik kulcsszavával: "szituálva" vagyunk – nőként, férfiként, (női vagy férfi) szerzőként vagy olvasóként egyaránt. Mindenhogy és mindig. A síró no credit check. Tehát "szituálva" van a szerző is, olykor "halottként", de nem feltétlenül, és pláne nem mindenáron. Nem úgy, ahogyan azt a közelmúlt számos dogmatikus hangvételű irodalomkritikájában tapasztalhattuk, amelyekben tehát a modern szubjektumfilozófia kifulladásának kozmikus következményeként olvashattunk a szerzői szándék, sőt jelenlét ellehetetlenüléséről, egyáltalán minden olyan dolog zárójelezéséről, ami a legszűkebb értelemben vett "szövegvilágon" túl vagy innen van (legyen az szerzői szándék vagy olvasói élmény, vagy bármilyen úgymond külső referencia).

A Síró No Credit Check

helyett a rétegzett önazonosság dialogikus tapasztalata. S ezen a ponton talán mindegy is, női szerzőről van-e szó, vagy sem, akármit is értsünk rajta (vagy alatta). Hiszen egyvalami mindig biztos: a szerző problematikus-problematizált (neurotikus, skizofrén – persze metaforikus értelemben, éppúgy, mintha azt mondanánk: "halott") szubjektum, aki folytonos (ön)értelmezésre szorul, és nem ideologikus önérvényesítésre. Azazhogy – visszatérve az alapkérdéshez – a szerző, még ha férfi, sem "halott", pontosabban csakis metaforikusan "halott", vagyis relativizált hatalmasság, barthes-i és foucault-i értelemben, azaz a nagyhatású kijelentések eredeti, nyitott értelmében. A szerző megcsappant tekintéllyel ugyan, de "él". "Félek. Mi lesz a családommal? Mi lesz a férjemmel?" - HáziPatika. Rezignáltabban és bölcsebben, mint egykoron (persze joggal kérdezhetnénk, mi volna ez ügyben a döntő különbség az "egykoron" élt Laurence Sterne és a kortárs Esterházy Péter ön- és prózaszemlélete között), kicsit ironikusabban tehát, és ha nem is felhőtlenül, de "él". S ezt többek között Gács Anna egyik – olykor kritikusan tárgyalt – alapolvasmányából, Sean Burke fontos könyvéből is tudhatjuk: The Death and Return of the Author: Criticism and Subjectivity in Barthes, Foucault and Derrida, Edinburgh, 1992.

A Síró No 2006

Nő szenved depresszióban Gyönyörű és szomorú többnemzetiségű lány a könnyek Szomorú felnőtt nő sír, és amely arcát kezével otthon esőcseppek az ablakon You are using an outdated browser. For a faster, safer browsing experience, upgrade for free today.

A Síró No Credit

Ő adta fel minden őt drága ajándékokat. A fiatal férfi beleszeretett vele. "Ez arrogáns lány, Maria, Maria! " Azt mondta magának: "Tudom, hogy meg tudom nyerni a szívét. Esküszöm megyek feleségül ezt a lányt. " És így is történt, ahogy Mary eltervezte. Hamarosan részt vettek, és hamarosan feleségül. Eleinte minden rendben volt. Két gyerekük volt, és úgy tűnt, hogy egy boldog család együtt. De néhány évvel később tért vissza az élet a vadonban prérik. Ő elhagyta a várost, és eltűnt néhány hónapig. És amikor hazatért, csak látogasson el a gyerekek. Úgy tűnt, volt közömbös a gyönyörű Mary. Ő is beszéltünk szeretnének elválni Mária és a vágy, hogy feleségül egy nőt a gazdag osztályban. Proud Mary természetesen nagyon dühös rá. A síró no credit. Ő is kezdte érezni a harag, a gyerekeikkel, csak azért, mert figyelt rájuk, de ez egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Egy este, amikor Maria sétált, két gyermek folyó közelében, a férje megérkezett a kocsi. Elegáns hölgy ül az ülésen mellette. Megállt, és beszélt a gyerekekkel, de még csak nem is nézett Mary.

Ugyanakkor Gács Anna a szerzőség modern-modernista eszméjét relativizáló történeti tapasztalatok közül inkább a posztmodern, mint a premodern (illetve annak tudott vagy vélt) szempontokat érvényesíti. S teljes joggal, hiszen kortárs elméletekkel és alkotásokkal foglalkozik. Amelyekben viszont elkerülhetetlen a tájékozódás olykor időben visszafelé is. Kovács András Ferenc történeti szerepeket játszó versei mellett Kertész Imre történelemértelmező prózaművészetéről, Esterházy Péter játékosan historizáló női álneves regényéről és Parti Nagy Lajos áldokumentatív Sárbogárdy Jolán járól van szó. A síró nő átka. Hívószavakra cserélve: a "sorstalanság" tapasztalatának szerzői nyelv- és világteremtése (Kertésznél); a kor-, nyelv- és nemkeverés szerzői szerepjátéka (Esterházynál); a profi szerző dilettáns alteregójának nyelvi megteremtése (Parti Nagynál). Ráadásul kötetünk vége felé olvashatunk egy jó okból bátortalan gondolatkísérletet egy még jó okkal bátortalan szépirodalmi tradícióról, amelynek címe: Beteljesületlen várakozások: A nőírók egy kis irodalomban.

Saturday, 1 June 2024
15X20 Cm Csempe