A Király Szólott

Az a tündérkertben van; azért jöttem ide megmondani, hogy te indulj el holnap előtte s vezesd; én majd fölöttetek repülök, csak rám vigyázz mindenütt, s utánam jöjj. Jól hallotta ezeket a király, mert koránsem hagyá őt aludni a nagy gondolkozás; alig várhatá a reggelt, mindjárt útnak indult. A rozmarin előtte ment, a madár pedig fölötte repült. A mint így mentek, mendegéltek hárman, találtak az uton egy sánta táltost, ki iszonyuan nyögött. Mi bajod, kérdé a király, hogy oly iszonyúan nyögsz. Itt, a baloldalamban egy nyil, majd esztendeje már, hogy itt hordozom, s még eddig nem akadt olyan könyörületes szívű ember, a ki kivette volna; egy vén boszorkány lőtte azt én belém, hogy megronthassa gazdámat, felelé a táltos. Kiveszem; szólott a király s megkapván az ezüst nyilat, kirántotta a ló ballapoczkájából. Ez is iszonyút ágaskodott s olyan szép lett, a milyet még soha nem látott. Ekkor megköszönte a király szívességét s így beszéle hozzá: Én jól tudom, mi járatban vagy. Messze van az, a kit te keressz, hanem ülj fel rám, én elviszlek mind addig, a mig fel nem találod szép feleségedet.

1. Garay János: KONT. | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
2. Divatcsarnok: Tudomanyos, szepirodalmi, müveszeti es divatközlöny - Google Könyvek

Garay János: Kont. | Verstár - Ötven Költő Összes Verse | Kézikönyvtár

40 Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gáthba Ákishoz, hogy megkeresse az õ szolgáit. Oda érvén Sémei, meghozá szolgáit Gáthból. 41 Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálembõl Gáthba, és haza jött. 42 Akkor elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Nemde esküvéssel kényszerítettelek-é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, s ide s tova menéndesz, bizonynyal tudjad, hogy meghalsz; és azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem. 43 Miért nem tartottad hát meg az Úr elõtt való esküvést, és a parancsolatot, a melyet néked parancsoltam? 44 Monda annakfelette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, a melyrõl a te szíved bizonyság, és a melyet atyámmal Dáviddal cselekedtél: az Úr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította. 45 Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az Úr elõtt mindörökké. 46 És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, a ki elméne, és levágá Sémeit, és meghala.

Divatcsarnok: Tudomanyos, Szepirodalmi, Müveszeti Es Divatközlöny - Google Könyvek

- Jöjj, Nő, és oldd meg a sarumat. Így szólott a nagy király. - A hold sápadtan nyugszik le, mint a haldokló aggastyán. Utolsó pillantásával még elfogja fiának, a Napnak születését. Bizalmasan hunyorgatnak a csillagok. Minden oly sejtelmes és hallgatag és a ciprus ág halkan borzong. A Nő lehajtotta a fejét. - Érzem - mondta a nagy király -, hogy ez az az idő, amikor összebújnak azok, akik régóta keresik egymást. A mély éjszakának titkát susogják a fákról lepergő harmatcsöppek. És a vadgalamb búgása remeg a szélben. A Nő széles és gömbölyű vállának íve előrehajolt asszonyi ölelésre. Szemében ingerlő, csak pillanatig cikázó fények lobbantak föl és lobbantak ki. Ajka nedves vérvirága félig nyitva volt és porcelánfényű gyöngyfoga harapásra készen volt összeszorítva. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - A királyi mátkapáron kívül csak az ősz államférfi volt ébren és ő is a csillagok távoli fényéből igyekezett a jövőt kibogozni: - Roskadozó ország erős kézben... Ha Ashoka meghal, elemeire hull szét a birodalom... És a negyvenöt éves királynak még nincs utóda... Ulla fiatal, szilaj csikó, aki még a szélnek is odavetné magát... De talán ez kell, ez a kihívó nőiség, hogy az ernyedt idegekben fölserkentse az alkotó tüzet... Szelíd hold és bánatos csillagok!

A Tisza és a Sajó igen messze volt ide, s a kecsketömlőkben hozott vizek bizony egykettőre elfogytak. Keserves és szörnyűséges napok következtek a kunok ellen induló magyar seregre! A tikkasztó, égető nap elől ugyan a Mátra erdeibe menekültek, de ott a hajnali harmatoknál más egyéb vizet nem leltek. Egyik vitéz a másik után betegedett meg, vagy éppen a szomjúság miatt kegyetlen kínok között érte a halál. Nagy gondba esett a király: mit tegyen most? Visszafordulni szégyellett, de ilyen körülmények között nem merte a kunokkal fölvenni a harcot. – Ha ez tovább is így megy, felség – fordult hozzá az egyik napon a nádorispán –, akkor mindannyian gonosz véget érünk! Térjünk vissza inkább a Duna mellé! – Nem tehetjük, nádorispán uram – szólott határozottan a király. – Ha elvonulunk, a kunok tovább garázdálkodnak. Bízzunk az Istenben, hogy ad majd egy jó esőt. De a nehezen várt felhők csak nem érkeztek meg. Ráadásul, ami kevés harmat volt is, hamarosan elpárolgott. Szomjúság gyötört embert, állatot, s nem kímélte az ellenséges kunokat sem.

Saturday, 29 June 2024

Nyíregyháza Nőgyógyászat Magánrendelés