Élettársi Kapcsolat Hány Év Után

Élettársi Kapcsolat Hány Év Után

Várnai Zseni / Néma Bánat - Youtube

Mint a tücsök, ki nyáron át más sem csinál, csak hegedül, míg a ravasz kis hangyanép dús téli étke egybegyűl, úgy éltem én is oktalan, szél vitte szét az énekem, s mint a mezők vad illata, úgy lengett el az életem. Ki tehet róla? Ez vagyok. Szelet markoltam, elrepült, akár a balga réti dal, amit a tücsök hegedült. "Hess, te bánat, vén madár, a szívemről messze szállj, ne kuvikolj, ne ríkass, búbánatba ne ringass. " Várnai Zseni: Csodálatos Miért keresnék távoli csodákat? hiszen, hogy élek, maga is csoda! Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem, csodálni ezt meg nem szűnök soha. Csoda, hogy látok, hallok és beszélek, csoda, hogy érzek és gondolkodom, képzeletemben képek szárnyasodnak s betűhálómmal őket elfogom. Hát nem csoda, hogy írok, egymagában? Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene? Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik e furcsa szellem titkos búhelye? Csodálhatnám a napot és a holdat s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen; de mért szállnék a messzi csillagokra, hiszen csoda az én kis életem.

Várnai Zseni Néma Bánat Banat By Latest

Várnai Zseni: Néma bánat | Movie posters, Movies

Várnai Zseni Néma Bánat Banat By

Minket körülálltak, azután megvettek, […] Olvass tovább Jöjjön Várnai Zseni szerelmes versei válogatásunk. Várnai Zseni – Megyek feléd… Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. feléd fordítom arcomat, mert tőled hullhat csak rám a fény és a meleg, s olykor, mikor közeledbe érek, már […] Olvass tovább

Várnai Zseni Néma Bánat Banat Para Kay Crush

Várnai Zseni: Összeíróív Kitöltöm az összeíróívet: Neve: Várnai Zseni, foglalkozása: író. Munkaadója: a mennyei bíró, ki táplálja a madarakat s az erdők vadjait télen... és mint a sárgarigóké, annyi a fizetésem. Kérdések rohama kerget a rubrikákba, felelnem kell, hiába, mi dolgom itt a földön? Ki volt apám, anyám, időmet mivel töltöm? Üzletem, ingatlanom, szántóm, legelőm hol van? Tüzetesen megjelölöm: egy ezüst kráterben a holdban. Értékes ingóim? Jaj, vallanom kell róluk! A szívem fölött két tündöklő gyémántot rejtek, pontos megjelölésük: egy fiú- és egy leánygyermek, és homlokomon a sarki csillag jégdiadémja fénylik... Mióta űzöm iparomat? Öröktől fogva... a végtelenségig. Tekintetes Hivatal! íme a vallomásom! Az életem e rubrikákba zártam. Lényegében semmi okosat sem csináltam, s öröklött roppant kincseim fecséltem, könnyelműen dobáltam el a szélben ezüstjeim: a csillagom, a holdam, s egy elátkozott fekete erdőn a süket fáknak daloltam. Várnai Zseni: Rímek Ó, rímek, zengő hangcsodák, Szívemnek drágagyöngyei, tündéri szép játékszerek lelkem lepergő könnyei, peregtek halkan gyöngyösen, és csengtek, mint a csöngettyű, cseperegtek, mint az eső, mikor a kedvem keserű.

Várnai Zseni Néma Banat

Csak élni, élni emberek! Időnk oly gyorsan elpereg, egy perc csupán az élet... de ez a perc lehet csodás teremtő munka, alkotás, amely megőriz téged. Én nem tudok semmi merészet, az én hadakozásom csak ennyi, akárha egy Óceán medrét üresre akarnám kimerni. Csak ami könnyű, játszi vagy hazug, Gyors röpkeszárnyú szóra az talál, A nagy érzés néma, mint a halál, És súlyos, mint a rög, mely ránkborul. Mert messze vagy, mert messze vagy, olthatatlan a szomjúságom, hangodat, hogyha hallanám, nem lenne több szomorúságom, hogyha látnám szép arcodat, le nem venném a szemem róla, s titkon néznélek éjjel is, álmodban, amikor nem tudsz róla. Tudhatjuk-e, mit érlel számunkra a holnap? Mi közeledik felénk, amely lesújthat ránk, vagy magasba emelhet bennünket, mit tudhatunk a jövőről, mikor az egész mai életünk egy szakadatlan, nagy bizonytalanság. Miért keresnék távoli csodákat? hiszen, hogy élek, maga is csoda! Titokzatos burokban élsz, akár a lepke télen át, amit belőled láthatok, gubóba szőtt külső ruhád.

Én úgy igyekszem megnyugodni: már a szívem sem mer dobogni, lélegzetem is visszafojtom, és ami fáj:én ki nem mondom, csitítom magam, hogy ne sírjak, hogy semmi szomorút ne írjak: maradjon meg a néma bánat ott bent a szívben önmagának! Kinek beszéljek, tán a szélnek? Vagy fönt a ködös, szürke égnek, esőnek, hónak, zivatarnak, panaszkodjam a hideg falaknak? Papírra róni is hiába, belesikoltani a világba nem érdemes:a néma bánat maradjon meg csak önmagának! Ha olykor érzem:tűrhetetlen! És nem bírom már türelemmel, hogy így maradtam, így kifosztva, kedveseimtől elrabolva, hogy mérhetetlen messze élnek... kinek zokogjam, tán a szélnek? Szívemben elbődül a bánat, de csak befelé önmagának! És, hogy a hangját én se halljam, összeharapom lázas ajkam, a jajkiáltás föl ne törjön, inkább a lelkem összetörjön! Minek a szív, minek a lélek?! Már nem tudom, miért is élek, mért húzom, húzom, mint az állat e sorsot, amely csupa bánat. Csak nézek, nézek esdekelve, egy villanásnyi fényt keresve... s szemembe bús szemek merednek, és könnyek, könnyek permeteznek!
Wednesday, 26 June 2024
Jankovics Marcell Betegsége