Ég A Napmelegtől

Toldi I. ének Ég a napmelegtől a kopasz tyúk szarja, Miklós retkes tökét ugyancsak vakarja. Mérges lapostetvek csípik ahol érik, Kormos seggepartján sütkéreznek délig. Amott a kútágas alatt áll egy némber, Vízmerítés helyett jobbágyfaszra kémlel. Nincs egy árva szőrszál a pinája ráncán, Az utolsót is tegnap vesztette el kártyán. Vályúnál az ökrök szomjasan delelnek, Bokrok tövén pesztrák, s béresek tekernek. Zsombékok tövén, hol füves az árok, Vígan enyelegnek üzekedő párok. Egy, csak egy legény van, aki nem hág: Toldi, Bár hatalmas faszát talicskán kell tolni. Legénytoll sem fedi hatalmas nagy pöcsét, Egyensúlyoz rajta három tonna rőzsét. Malomkövet zúz szét iszonyú dorongja, Vadállatok futnak előle morogva. Egy krónikás írja, mit szemével látott: Duhaj kedvében egy megyét meghágott. Delelőn az ipart agróban űzi, Faszára a nőket húszasával fűzi. Amint vakaródzik, s a semmibe réved, Lát felé ügetni nyalka hadfi népet. Megjött immár Toldi rókalelkű bátyja, Visszeres seggén lóg szattyánbőr gatyája.

• Toldi 1. ének - Diagram

Toldi 1. éNek - Diagram

I. ének Ég a napmelegtől a kopasz tyúk szarja, Miklós retkes tökét ugyancsak vakarja. Mérges lapostetvek csípik ahol érik, Kormos seggepartján sütkéreznek délig. Amott a kútágas alatt áll egy némber, Vízmerítés helyett jobbágyfaszra kémlel. Nincs egy árva szőrszál a pinája ráncán, Az utolsót is tegnap vesztette el kártyán. Vályúnál az ökrök szomjasan delelnek, Bokrok tövén pesztrák, s béresek tekernek. A zsombékok tövén, hol füves az árok, Vígan enyelegnek üzekedő párok. Egy, csak egy legény van, aki nem hág: Toldi, Bár hatalmas faszát talicskán kell tolni. Legénytoll sem fedi hatalmas nagy pöcsét, Egyensúlyoz rajta három tonna rőzsét. Malomkövet zúz szét iszonyú dorongja, Vadállatok futnak előle morogva. Egy krónikás írja, mit szemével látott: Duhaj kedvében egy megyét meghágott. Delelőn az ipart agróban űzi, Faszára a nőket huszasával fűzi. Amint vakaródzik, s a semmibe réved, Lát felé ügetni nyalka hadfi népet. Megjött immár Toldi lelkű bátyja, Viszeres seggén lóg szattyánbőr gatyája.

Eltelt az esztendő fele, benne vagyunk a júliusban, az év legforróbb hónapjában. Szikkasztó hónap, a rómaiak se nagyon szerették. Talán ez a magyarázata, hogy sokáig a meglehetősen színtelen "Quintilis" névvel illették, miután náluk az esztendő márciussal kezdődött, s így a július az "ötödik" (quintus) hónap volt. Amikor azonban Julius Caesar Krisztus előtt 45-ben végrehajtotta a naptárreformot, akkor az ő tiszteletére, mivel e hónapban született, róla nevezték el. Ezen időszak az írókat, költőket is megosztotta. Voltak, akik rajongtak érte, voltak, akik tartottak tőle. Márai Sándor az utóbbiak közé tartozott. Így írt a júliusról: "Már reggel, ébredéskor, van a levegőben valami vészhírszerű. A madarak hajnali fél három felé kezdik. Háromtól ötig vitatkoznak, készülnek a napra, az életre. Ezek a titkos órák. A város savanyú lepleibe göngyölten alszik, gyötrötten és aléltan készül a nappal harmincnégy fokos végzetére. De a kora hajnal, ez a gyöngéd, nemes és szagos júliusi hajnal az érettség egészséges és üde illatával lélegzik. "

Saturday, 1 June 2024

Egy Igaz Ügy Videa