Doom Eternal Teszt 4

Egy felturbózott Doom 2, vagy sokkal több annál? Ez volt a legfőbb kérdés a Doom Eternal kapcsán. A 2016-os Doom remek módon hozta a klasszikus elődök hangulati elemeit, ráadásul úgy csomagolta modern köntösbe azt az id Software, hogy a rajongókon kívül az arcade jelleg FPS-re vágyók is elégedetten csettinthessenek. Nem véletlen hát, ha a játékostársadalom tűkön ülve várta a folytatást, ami végül szerencsére nem a kellően összezavaró Doom 2 címet kapta, hanem az Eternal alcímet. A négy évvel ezelőtti kaland után ezúttal a Föld lesz a középpontban, tekintve, hogy szeretett bolygónk elég ramaty állapotban van. Miután a démonok hazazavarása végül nem sikerült és Hayden elterepoltálta hősünket jó messzire, Khan Maykr és hű csatlósai az embereket sanyargatják. Hogy az előző epizód vége óta eltelt időben pontosan mi történt, azt jótékony homály fedi, de egy biztos: hősünk, Doom Slayer, az egyetlen, aki rendet tud tenni ezúttal is felhúzza a kardot a kezére, bekészíti a láncfűrészt, a lángszórót és persze a BFG-t, hogy végre béke legyen és nyugalom.

1. Doom eternal teszt 3
2. Doom eternal teszt e
3. Doom eternal teszt 5

Doom Eternal Teszt 3

Sokszínű és minden tekintetben különböző ellenfeleink megismerésébe viszont érdemes némi plusz energiát ölni, egyrészt nem szabad elkattintani az első megjelenésük alkalmával felugró bevezető videókat, másrészt bölcs dolog időnként fellapozni a fejlesztők által pompásan összerakott univerzumépítő ismertetőket. A démonok gyenge pontjainak észben tartása nem csak a játékélményt növeli, de hamarabb hozzájuttat a látványos és brutális Glory Killekhez is, melyek továbbra sem törik meg a lendületet, ehelyett nyugtató és kielégítő hatással vannak az érzelmileg felfokozott állapotunkra. Ellenségem ellensége a barátom, vagy fordítva? A 2016-os előddel ellentétben a DOOM Eternal újraértelmezte a többjátékos módot és a klasszikus, néhol démonokkal tarkított Slayers vs. Slayers felállás helyett a Battlemode és Invasion játékmódok kerültek bele a programba. Előbbi valójában egy asszimetrikus aréna mérkőzés, ahol egy játékos a Slayer, kettő pedig a démonok bőrébe bújhat. Az elképzelés elsőre ugyan egyoldalúnak tűnhet, a pörgős erőpróba mégis mindkét fél számára abszolút kiegyensúlyozott és a győzelemről csak a játékosok képességei döntenek.

Doom Eternal Teszt E

Idegesítő lehet, ha nem nagyon mozgunk úgy, ahogy azt az id Software igényli. Előnyt nyerhetünk a fegyvereink vagy a páncélzatunk tuningolásával… vagy legalábbis egy szintre juthatunk a másvilági ellenségekkel szemben. És itt-ott el vannak rejtve az upgrade-ek, amihez platformerkedni is kell. Igen. Egy DOOM-ban. Ez sem teljesen hasonlít a klasszikus "szabályokra". Mi a DOOM és mi a "nem DOOM"? Az a problémám a DOOM Eternallal, hogy a Bethesda kihagyta belőle a klasszikus deathmatchet, mert az nem lett volna DOOM. Én meg azt mondom, hogy a Battlemode, amikor démonként támadhatunk más játékosra, az nem DOOM. Azzal kapcsolatban nincs kifogásolnivalóm, hogy szinteket léphetünk, amivel kizárólag kinézetbeli módosításokat nyerhetünk a DOOM Slayernek, amivel akár egy unikornist is faraghatunk kinézetre belőle. Még a csalásokra használható kódokat is fel lehetne hozni, de vannak soundtrack extrák, továbbá a játék összes szörnyéből egy kicsi bábu is. Úgyhogy újrajátszhatóság is van, ezt nem tagadom.

Doom Eternal Teszt 5

Elsősorban a harcrendszer az, amit rögtön elsőként dicsérnem kell. A Doom taktikája épp azért merőben szokatlan, mert jelen korunk FPS-ei rég elhagyták ezt a klasszikus módit, pedig ha ez okosan van kitalálva, akkor ennél nincs élvezetesebb. Ugyanis ezúttal is az a lényeg, hogy bár hentelünk napestig, azt bizony nem tehetjük agyatlanul, végigrohanva, mert különben villámgyorsan az örök vadászmezőkön találjuk a jó öreg Slayert, azaz saját magunkat. A harc ezúttal – is – villámgyors, egy pillanatra sem állhatunk meg, minden lépésünket, kitérésünket érdemes előre megtervezni, ráadásul ugyanez igaz a fegyverekre is: a lőszerhiány miatt mindegyiket muszáj használnunk, emellett azonban okosan kell beosztani a lehetőségeinket, hisz ami az egyik ellenség ellen hatásos, az a másikkal szemben fabatkát sem ér. Egy szó, mint száz: bár kívülről talán agyatlan hentelésnek tűnhet, valójában a Doom Eternal játékmenete inkább hasonlít egy gyilkos táncra, ahol minden lépésnek jelentősége van és minden mozdulatot érdemes átgondolni előre.

A harcrendszer alapja változatlan a 2016-os verzióhoz képest, tehát a "mostani" játékokkal szemben nincs fedezékalapú harcmodor, se kooperatív móka. Az old-school lövöldékhez hasonlóan a folyamatos mozgásban van a siker kulcsa, miközben olyan szinten teszünk rendet az alvilág ocsmány hordái között, hogy néha elgondolkodunk, miért nem menekülnek el inkább előlünk. Ami nagy kontraszt az elődhöz képest, hogy már rögtön az első órákban bedob minket a tutiba; szó sincs unalmas és kietlen folyosókról, ahol csupán néhány imp kóricál, sem szépen adagolt összecsapásokról. Itt kérem, zúzda van és mindez a legmagasabb fordulatszámon pörög, ebből kifolyólag pedig egyáltalán nem bánik velünk kesztyűs kézzel a Doom. Habár Slayer roppant erős, a készítők már a második nehézségi fokon tettek azért, hogy túlzottan ne bízzam el magam és jobban érezzem a démonok törődését, mint amennyire szerettem volna. Szerencsére a stúdió azért kiegyenlítette az esélyeinket; legfőbb erőnk a fürgeségünkben rejlik, így első körben megkapjuk a "dash" funkciót, aztán a folyamatosan bővülő és még halálosabb fegyverarzenálunkat, plusz minden nagyobb ellenfél rendelkezik gyenge pontokkal.

Az egyetlen dolog amitől félnek, te vagy! A történet szerint néhány évvel a 2016-os DOOM eseményei után vesszük fel a fonalat és az emberiség szépen szólva is sz*rban van, mivel a démonok hordái kis háttér segítséggel ugyan, de újra átjutottak a mi dimenziónkba és a föld lakosságának több mint 60%-át felemésztették. A megszállt bolygó és a romokban heverő városok egyszerűen lélegzetelállítóak, így nyugodtan ki merjük jelenteni, hogy az apokalipszis még soha nem volt ennyire gyönyörű és magával ragadó. Mindeközben a Slayer kiszabadult kényszerű fogságából és új otthonra lelt a Fortress of DOOM névre keresztelt űrbéli állomáson, ami tulajdonképpen a küldetések közti főhadiszállásunk és kvázi otthonunk is lesz, minden szükséges eszközzel, gyakorlópályával, temérdek easter eggel és fejlesztési lehetőséggel felszerelve. A komplexum megvalósítása rendkívül hangulatos és abszolút passzol főhősünk személyiségéhez és háttértörténetéhez, ráadásul a házigazdánk szerepét betöltő VEGA mesterséges intelligencia nem csak narrátor szerepet tölt be, de ő biztosítja a fegyvereket és az új képességeket is számunkra.

Tuesday, 25 June 2024

Glettelő Lepke Obi