A Tavasz 17 Pillanata 1. Rész / Uti-Tarcza. (Reise-Handbuch.) Hung - Lörincz Toth - Google Könyvek

A Tavasz 17 Pillanata 1

1942-ben valószínűleg árulás miatt lebukott, és kivégezték. Stirlitz okosabb és körültekintőbb nála. Ha igaz, és miért ne lenne igaz, 1973 augusztusában, a film legelső televíziós vetítéskor elnéptelenedett Moszkva, s az áramfogyasztás látványosan megnőtt, minden más megszűnt. Bűnözőktől Leonyid Brezsnyevig mindenki a képernyők előtt ült. Az orosz népnek új hőse született, aki az elmúlt időkben sem veszített népszerűségéből, még akkor sem, ha menet közben megannyi viccet inspirált az a tény, hogy a szenvtelen narrátor nemcsak az eseményeket, hanem Stirlitz gondolatait is folyamatosan közvetítette. Stirlitz persze a hidegháború terméke, hiszen legfontosabb küldetése az volt, hogy megakadályozza, hogy a németek különbékét kössenek a nyugati hatalmakkal, ugyanakkor már egy teljesen új közegben mozgott, és a nézők nyilván ezt is díjazták. Itt ugyanis a németek nem ostoba teuton fajankók, hanem okos, számító és logikusan gondolkodó profik, akik remekül végzik a munkájukat – különben nem is lenne olyan nagy kihívás az egész hősünk számára.

Igaz, az az orosz író, akiről most írnék, a saját életpályáján legalább annyi izgalmas helyzetet, konfliktust tud felmutatni, mint világhírre szert tett brit kollégája. "Hogyan lesz a pastu nyelv jeles tudorából és egyetemi oktatójából krimi szerző? Forgatókönyv írója a mind a mai napig legnépszerűbb szovjet televíziós sorozatnak? Hihetetlen életutat mondhat a magénak, melyet sikerek és kudarcok szegélyeznek. Erről az emberről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy gyáva, hogy fél kockáztatni" A sors úgy hozta, hogy egy bevállalós családban született. Jó értelemben vett alkotói nyugtalanságát feltehetően innen örökölte. Az apa, az elvhű szovjet állami vezető Szemjon Alekszandrovics Ljandersz (1907-1968) élete során volt az Izvesztyija főszerkesztő-helyettese, a Nagy Honvédő Háború alatt mint kormánymegbízott ő biztosította a németek hátországában tevékenykedő partizán csapatoknak a kommunikációs tevékenységhez elengedhetetlen felszereléseket. A háború után egyik beindítója a szovjet világirodalmi kiadónak.

Öntözőcső A vízvezeték fél galériája a híd felett a Cognetal meredek lejtőin A 6 km hosszú vezeték egyik úticélja az Aostától nyugatra fekvő, kb. 200 hektáros gyümölcsös terület volt, amely 50–150 m-re a Dora Baltea főfolyó felett helyezkedik el, és csak a lefelé tartó vezeték az oldalvölgyből. Útközben a vizet elvezették az ércmosáshoz, amely feltehetően Aymavilles falu közelében volt. A Cognetal meredek sziklafelületei mentén történő elrendezés technikai nehézségeit a római mérnökök úgy oldották meg, hogy a csővezeték nyomvonalát gravitációs csővezetékként hozták létre. A 2, 9 km-re a Pont d'Aël felett elágazó Grand Eyvia vizét nyílt csatornákon vezették lefelé a Cognetal meredek lejtőin, átlagosan 6, 6 ezrelékes gradienssel; Az alagutakról vagy a qanatokról szó sem lehetett a nagyon kemény kőzet és a szükséges 60–120 méteres burkolat miatt. Az 1, 20 m széles csővezetéket fél galériaként vágták bele a szikla lejtőjébe oly módon, hogy a völgy oldalán legfeljebb 3 m magas természetes kőzetből készült mellvéd maradt.

Bestandsaufnahme des Bauwerks aus dem Jahre 3 v. Chr. ", Mitteilungen des Instituts für Wasserbau und Wasserwirtschaft, Technische Universität Darmstadt, 101 Döring, Mathias (1998), "Die römische Wasserleitung von Pondel (Aostatal)", Antike Welt, 29 (2), 127–134. Lásd még Római híd A római hidak listája Római építészet Római mérnöki tudomány Külső linkek Pont d'Aël -hez kapcsolódó média a Wikimedia Commons -ban Mathias Döring: Római öntözővíz Aostában/Olaszországban Pont d'Aël: le pont-aqueduc romain (franciául) L'histoire d'un aqueduc devenu chemin muletier (francia nyelven)

Ennek ellenére a vizet fő gazdasági funkciója mellett a helyi ivóvízszükségletek kielégítésére is felhasználhatták. Öntözővezeték A 6 km hosszú csővezeték egyik vége egy 200 hektáros farmra nyílt, amely Aosta nyugati részén található, 50-150 m -re a Dora Baltea főfolyó felett, a szomszédos völgyből származó gradiensvonalat használva. Útközben a vizet eltéríthetik érc mosás, valószínűleg közelében található a falu Aymavilles. A Cogne -völgy meredek sziklalapjai mentén a csővezeték fektetésével kapcsolatos technikai nehézségeket a római mérnökök gravitációs csővezeték segítségével oldották meg. A Pont d'Aël felett 2, 9 km -re elterelt Grand Eyvia vizét lefelé, a Cogne -völgy meredek lejtőire irányították nyílt csatornákon, átlagosan 6, 6 ezrelékes lejtéssel. A kemény sziklafelszín miatt alagutak vagy qanátok keletkeztek. Az 1, 20 méter széles (3, 9 láb) vonalat félgalériának vágták a sziklás lejtőn, úgy, hogy egy, legfeljebb 3 m magas mellvéd alakult ki, amely a völgyoldali alapkőzetben végződött.

Pont d'Aël Pont d'Aël A mai híd útja az ősi vízi csatornán halad. használat Vízvezeték az Augusta Praetoria-hoz Keresztezése Grand Eyvia hely Pont d'Aël körzet Aymavilles községben, a Cogne-völgyben ( Olaszország) Építkezés Boltíves boltozatú híd teljes hossz 60, 46 m szélesség 2, 26 m Nyílások száma 1 Tiszta szélesség 14, 24 m magasság 66 m befejezése 3 v. Chr. elhelyezkedés Koordináták: 45 ° 40 ′ 36 ″ É, 7 ° 13 ′ 20 ″ K A Pont d'AEL egy római vízvezeték híd a kerület az azonos nevű település Aymavilles az Aosta-völgy az Olaszország. Kr. E. 3-ban született. Augusta Praetoria, a mai Aosta közelében, ércmosó öntözésére és ellátására az újonnan alapított kolónia számára. A völgy padlójától 66 m-re lévő mellékvölgyben elhelyezkedő híd technikailag kiforrott, összesen 6 km hosszú vízvezetéket hordozott. Az eredetileg feltehetően háromszintes építmény a szokatlan elhelyezkedése mellett egyéb sajátosságokkal is rendelkezik, mint például a vízvezeték alatti ellenőrző járat és kifejezetten magánfinanszírozása.

E-könyv olvasása Szerezze meg a könyv nyomtatott változatát! Keresés könyvtárban Az összes értékesítő » 0 Ismertetők Ismertető írása szerző: Lörincz Toth Információ erről a könyvről Felhasználási feltételek

Ennek a módszernek az volt az előnye, hogy az alagutazástól eltérően a vezetési munka tetszőleges számú ponton megkezdődhetett a vizuális érintkezésnek köszönhetően, ami jelentősen csökkentette az építési időt. Ilyen félgalériákat csak ritkán lehet találni a római vízépítésben különösen járhatatlan terepeken, pl. B. A vízvezeték a Side in Turkey. A laposabb területeken két-négy méter széles teraszról döntöttek, amelyen keresztül a cső tégla alakú téglalap alakú csatornaként, lemezborítóval halad. Összesen a Pondelig tartó vonal 2, 25 km lejtőt és 0, 65 km sziklás szakaszt keresztez. A híd alatti vonal további lefolyása a fejlődés és a mezőgazdasági felhasználás miatt nem volt vizsgálható; a végpont valószínűleg a fent említett öntözési zónában található, a mai Aymavilles város közelében. Hídépítés Ellenőrző séta a vízvezeték alatt A 60, 46 m hosszú és 2, 26 m széles híd az egyetlen lehetséges átkelőhelyen áll a Grand Eyvia 4 km hosszú és legfeljebb 150 m mély kanyonján. Egyetlen íve a mindössze 12 m széles, de 66 m mély, 14, 24 m fesztávolságú szurdokon átível.

Egyetlen íve átöleli a szurdokot, amely itt csak 12 m széles, de 66 m mély, 14, 24 m -es fesztávolsággal. A híd íve áll egy kulcs kő. A híd alsó emeletén, amely egykor valószínűleg három emelet magas volt, egy 50, 35 méter hosszú (165, 2 láb) folyosó szolgált az ókori vízvezeték sűrűségének ellenőrzésére. Ennek a 3, 88 méter magas (12, 7 láb) ellenőrző folyosónak a két oldalán két sor kis ablak található, amelyekből az alsó és a felső mennyezet világít, így a hídőr gyorsan felismeri a szivárgó vizet, ami károsíthatja kőműves fagy. Döring minden kétséget kizáróan bizonyítani tudta az ókori vízvezeték létezését, ahol a nyomvonal ma fut, a falak fennmaradt maradványainak magassága és lefolyása, valamint a hídtól nyugatra eső alagút alapján. 1, 90 m magas és 1, 0 m széles volt. Abban az időben a harmadik emelet valószínűleg nyitott sétány volt, így az épület teljes magassága 22, 15 m volt. Híd felirat IMP CAESARE AVGVSTO XIII COS DESIG C AVILLIVS CF CAIMVS PATAVINVS PRIVATVM Befejezve: Imperatore Caesare Augusto XIII konzul Gaius Avillius Gaii filius Caimus Patavinus privatum Lefordított: "Amikor Caesare Augustus császár 13. alkalommal volt konzul" "Caius Avillius Caimus Padovából, Caius fia [építette ezt a hidat]" "magánforrások felhasználásával" Források Döring, Mathias (1997), "Die römische Wasserleitung von Pondel im Val d'Aosta/Italy.