Élettársi Kapcsolat Hány Év Után
Kacsafarku Sender Hernyo
A Magyar Rovartani Társaság nyílt szavazással a kacsafarkú szendert választotta 2021-ben az év rovarának, a fajról Dr. Tóth Balázs biológust, a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének segédmuzeológusát kérdeztük. Boris Roessler / dpa / AFP Kacsafarkú szender A lepke és a hernyó is egyedi A lepkék rendszertani rendjébe mintegy 170 ezer fajt sorol a tudomány, és jó eséllyel még ugyanennyi vár felfedezésre. A szenderek a lepkéken belül alkotják a szenderfélék családját több mint 1600 ismert fajjal, ezekből hazánkban 20-szal találkozhatunk. Még ennél is kevesebb, 15 azon fajok száma, amelyeket "hazai lakosnak" tekinthetünk, magyarán nem csak vonulásuk során töltenek el itt több-kevesebb időt, hanem Magyarország területén szaporodnak, és alkalom adtán át is telelnek. Ilyen a kacsafarkú szender is. A szenderek vastag csápjai és nagy szemei, nagy és erős, mégis áramvonalas – a has és a hát oldaláról is enyhén lapított, mindkét végén elkeskenyedő – testük alapján könnyen azonosíthatók.
A Kacsafarkú Szender A “Magyar Kolibri” - Sumida Magazin
A faj egyébként nem veszélyeztetett. Repülésre termett A kifejlett egyed nektárral táplálkozik, amit elsősorban kelyhes szirmú virágokból nyalogat ki testhosszával megegyező méretű, három centiméteres, úgynevezett pödörnyelvével – amikor épp nem táplálkozik, spirál alakban felcsavarva tartja. Egyes kutatások úgy vélik, jó lehet a memóriája, legalábbis erre utal, hogy ugyanaz az egyed több napon át rendszeresen visszatérhet ugyanahhoz a virágágyáshoz, ráadásul hasonló időpontban. A kifejlett szender pihenés közben a csápjait behúzza, a teste mellé zárja első szárnyait, ezek szürkés alapszíne tökéletesen elrejti sziklafalakon, fatörzseken. Repülés közben azonban kivillannak narancs vagy sárgásbarnás hátsó szárnyai, potrohának fehér és fekete foltjai, de ilyenkor már nem számít: a levegőben a kacsafarkú szendernek alig lehet ellenfele. Valóban, mintha egy kolibrit látnánk, gyorsan és cikázva repül, akár hátrafelé is képes erre, és könnyedén lebeg egy helyben. Ilyenkor másodpercenként 85-öt csap a szárnyaival.
Hernyógaléria
Hátrafelé is könnyedén repül, egy helyben lebeg és cikázik a levegőben, szemmel szinte nem is követhető a kacsafarkú szender mozgása. A "magyar kolibrit" könnyen magunkhoz csalogathatjuk, és valójában egy lepkéről van szó, amelyet idén az év rovarának választottak. Bő nektárt adó, tölcséres virágok körül – legyen az akár balkonládába ültetett petúnia – tavasztól őszig gyakran feltűnik egy jókora, semmi mással össze nem téveszthető rovar. Köpcös, mondhatni "kövér" teste ellenére kolibriket meghazudtoló könnyedséggel lebeg egy helyben táplálkozás közben, és cikázik az emberi szem számára alig követhető módon. A szárnya ilyenkor mintha ködből lenne, teste végén hosszú szőrök (potrohpamacsok) nyílnak legyezőt formázva, innen a neve: kacsafarkú szender. Nemcsak ügyesen, de kitartóan is repül, a Földközi-tenger partján kifejlődött egyedek az északi sarkkörig, sőt jókora nyílt vízen átrepülve Izlandig is eljutnak, déli irányban pedig csak a Szahara állítja meg őket. A szenderhernyók pedig még azokat is elvarázsolják, akik egyébként nincsenek oda az ilyen lényekért: hol szfinxet formálnak, hol pedig feltűnő "farkuknak" köszönhetően egy soklábú, jóllakott tacskóra emlékeztetnek.
A világ legkisebb madara, a Kuba főszigetén és a Juventud-szigeten honos méhkolibri (Mellisuga helenae) testhossza 6 cm, testtömege 1, 6–2 g. A házi méhnél ugyan nagyobb, de darazsak vannak nála nagyobbak is, és a kacsafarkú szender sem sokkal termetesebb. Szárnycsapása is hasonló, másodpercenként 30–80, mint ahogy a rezgések keltette hangjaik sem sokban különböznek. Ő is tud egy helyben lebegni, hátrafelé repülni, és jórészt nektárral táplálkozik, de madár-mivoltát azért nem hazudtolja meg: fiókanevelés idején rovarokat is fogdos. Fokozottan védett A rablópillék csápja bunkóban végződik, a hímek potroha végén pedig fogókészülék van. Leginkább köves pusztákon és sztyeppréteken találkozhatunk a különös rovarokkal fotó: Glemba G. Keleti rablópille – (Libelloides macaronius) A recésszárnyúak rendjébe tartozó faj tarka színezete és csapongó repülése révén valóban mutat némi hasonlóságot a lepkékkel, bár olyannyira nem az, hogy azok kedvelt zsákmányállatai közé tartozik. Rágó szájszervei vannak, és nem nektárt fogyaszt, hanem más rovarokat kap el röptükben.
Saturday, 18 May 2024Olcsó Bluetooth Fejhallgató