Porsche Boxster Teszt

Nem véletlen terpeszt, kell a 225 mm széles hátsó gumihoz a rendkívül feszes (és egyébként cikázáshoz eszméletlenül jó hangolt) futómű, ha repeszt. Akkor lássuk, halljuk, padló. Ez nem az az autó, amivel még különösképpen finomkodni kellene. 19 év még a youngtimer kor nagyon messzi hajnala, a horizonton talán látszik épp-épp, a korai órákban, ahogy felsejlik. Pár éven belül elér oda is, de a Boxstert senki sem azért veszi még. Hanem azért, mert meg akarja tapasztalni elérhető áron a Porschézás élményét és szeretne kabriózgatni a naplementében, mindezt úgy, hogy alkalomadtán bizony eljön a pillanat, amikor tolni kell neki, ahogy a csövön kifér. Ez már egy relatíve modern autó, nem is vészesen idős (de nem is túl új ahhoz, hogy horror legyen az alkatrész vagy a szerviz), ráadásul ez a példány kifejezetten remek formában van szakszervizelt múltjával, 2 tulajdonosával és 85 ezer kilométerével. Szóval kettes, nagygáz, majd következik a megállapítás: ez de mennyire mocskosul jól szól! Aztán visszaveszem a tempót, majd az autópálya feljárón ismét odapakolok, a kettest 6000-nél váltom el, megforgatom a hármast is, aztán ismételten leveszem a gázról a lábam, mert már majdnem átléptük a 130-at.

Óriásoknak nem való, de nem olyan szűkös, mint mondjuk egy MX5-ös beltere. Kedvenc részletem a tipográfiában, illetve elrendezésben szintén a nagytestvér 911-est idéző hármas műszercsoport, mely a "kisporschék" jellegzetessége: már a 912-esekben, később a 914-ben, a 924-ben és az első generációs 944-esekben is 3 körműszer informálta a pilótát. Mi a Boxster lényege? Nem a gyorsaság, mert a szó szoros értelmében, mai szemmel nem egy gyors autó. A teljesítmény pont elég, bőven kiautózható, itt azonban nem a sebességen, hanem az autózás milyenségén van a hangsúly. A kanyarokon, íveken, kigyorsításokon, cikázáson és a nyitott tető adta élményeken. Ebben a műfajban ötös, ha pedig a nagy roadster etalon, az MX5-ös adta izgalmakat nézzük, akkor szorozzuk meg kettővel, vagy hárommal, és megkapjuk, amit nekem sikerült átélnem. A Mazda játszós autó, a Boxster pedig sportautó, csodálatos esszenciája a nagybetűs vezetési élménynek. Ehhez pedig nem kellenek lóerő hegyek, csak egy penge futómű, meg az a hátborzoló hathengeres hang, melynél meg kell jegyeznem, hogy egy Remus kipufogórendszer még hozzájárult az élményhez.

Minden roadsternek ilyennek kéne lennie, de a legtöbb sose lesz ilyen. Sose fognak így tapadni és ilyen finoman csúszni kezdeni, sose fogják ilyen rezzenetlen testtel lenyelni az úthibákat és ilyen makacsul fogni az utat egyszerre. A kényelem és a sportosság ilyen fantasztikus egyensúlya egy nyitott tetejű autóban szinte teljesen érthetetlen. Az egyik pillanatban harminccal poroszkálunk a szűrt napfényben, a csajunk haját birizgálva jobb kézzel, a következőben gúvadó szemmel, izzadó tenyérrel tiporjuk a gázt, vadásszuk az ívet és vonyítunk az örömtől ugyanabban az autóban, és mindkét szerepben a világ egyik legjobbja van a fenekünk alatt. A Boxster kényelmes autó. Az üléspozíció alacsonyabbra került, hogy a magasabb emberek is elférjenek a háromrétegű, szintén továbbfejlesztett, magnéziumvázas vászontető alatt. Miért nem keménytetős a Porsche, mint mondjuk a 206CC? Mert az nehéz, és pont a lehető legrosszabb helyen nehéz: magasan. Szigetelni így is lehet: mentünk csukott tetővel nagyon-nagyon gyorsan, és így utólag visszagondolva egyáltalán nem tűnt fel semmi különös.

Nem volt zaj, nem fütyült a szél, semmi se. A szél már csak azért sem fütyül, mert a Boxster sokat volt szélcsatornában. Teljes burkolatot kapott az alja, átalakították a nagy tempónál automatikusan felemelkedő hátsó spoilerkét (ami nyitva csúnya), és összehoztak egy 0, 29-es légellenállási együtthatót, ami kabriónál minimum tiszteletre méltó. Részben ezért lehet, hogy állandó kényszeres gyorshajtás mellett se tudott 13, 3 liternél többet fogyasztani a 3, 2-es.

De miben is ülünk pontosan? Egy 1998-as, azaz első generációs roadsterben, mely a motor és a karosszéria típusának elnevezését kombinálva kapta meg a Boxster nevet. Ez még teljesen az alap, avagy eredeti konstrukció, 2, 5 literes, 6 hengeres boxermotorral, 204 lóerővel. Mindez gyári adat szerit 6, 9 másodperces 0-100-as sprintre elég, ami egyfelől nem rossz, másfelől pedig nem ez a Boxster lényege. Már orkán erővel fújhatott a változás szele 1996-ban a Porschénál, mikor a német gyártó előrukkolt az akkor még óriási eretnekségnek tűnő, vízhűtéses generációk első modelljével. Ráadásként új belépő kategóriás autóról volt szó, ami hiányzott a palettáról 1995 óta, amikor is végleg nyugdíjazták az orrmotoros család utolsó mohikánját, a 968-ast. A kétüléses, középmotoros kabrió nem állt túl távol a márkától, igaz a példákért messzire kell utazni vissza az időben: az első 356-os prototípus készült középmotorral, így akár tekinthetjük úgy, hogy annak, vagy az '50-es években remekelő 550 Spydernek a szellemi utódát hozták létre a mérnökök.

Sunday, 2 June 2024

Polifarbe Platinum Vasvirág