A Kutya Karmai Közt Kritika: Egy Igazán Dühös Ember

Campion tehát leépíti a férfiasság toposzait, és female gaze-zel, azaz női tekintettel pillant antihősére, A kutya karmai közt pedig ezáltal pszichoszexuális drámává válik. Lassacskán kiderül, hogy Phil csupán kompenzál: az általa bálványozott mentorfigura, Bronco Henry emlegetésével, valamint a háza előtt terülő hegy patologikus bámulásával régi traumát igyekszik elfojtani, és innentől a rendező már a homoszexualitást tematizáló filmek ( queer drama) előtt hajt fejet. Sőt külön diadal, hogy mozija voltaképpen az utolsó percekben sem tisztázza Bronco Henry identitásválságot okozó rejtélyét. A film így a végsőkig a sejtetésre voksoló, direkt kibeszélést mellőző lélektani portré. Helyenként Larry McMurtry ( Árva Galamb) elégikus-poétikus stílusformulái köszöntenek ránk, de Campion idővel már-már Hitchcock bűntudaton nyugvó thriller-hatásmechanizmusát örökíti tovább. Ari Wegner operatőr pedig noirokba illő, sötétségre-árnyékra hagyatkozó vizuális megoldásokat vonultat fel. Phil zsarnokoskodása senkit nem hagy épen: Kirsten Dunst fantasztikusan ábrázolja Rose gyöngédségből alkoholizmusba, majd kétes boldogságba forduló karakterívét.

1. A kutya karmai közt kritika - Wide Screen
2. Kortárs Online - Bronco Henry rejtélye – Kritika A kutya karmai közt című filmről
3. Egy igazán dühös ember teljes film magyarul videa
4. Egy igazán dühös embed.html
5. Egy igazán dühös ember
6. Egy igazán dühös ember imdb

A Kutya Karmai Közt Kritika - Wide Screen

A kutya karmai közt tehát messziről nézve neowestern, közelebbről pedig kosztümös pszichológiai dráma, amely többek közt arra figyelmeztet, hogy ítélkezés előtt érdemes eggyel közelebb lépni, hogy meglássuk az álarc mögött az embert, vagy hátráljunk addig, amíg fel nem tárul előttünk a teljes kép. Jane Campion filmje azért szép és igaz, mert ez a kettő egyszerre megy neki.

Kortárs Online - Bronco Henry Rejtélye – Kritika A Kutya Karmai Közt Című Filmről

A kutya karmai közt (2021) – kritika Jane Campion 1993-ban felért a csúcsra. A Zongoraleckét, amely abban az évben tarolt, nem csupán rendezőként, de íróként is ő jegyzi. Ám a rendkívül ígéretes hölgy ezt a sikert azóta sem tudta nem hogy megismételni, de megközelíteni sem. Gyaníthatóan ez rendkívül frusztráló volt számára, hisz 2009 óta nem jelentkezett játékfilmmel, ám… 1 kapcsolódó hír Bevezető szöveg megjelenítése Opciók

Phil Burbank (Benedict Cumberbatch) és öccse, George (Jesse Plemons) a családtól megörökölt ranchot igyekszenek fenntartani. Phil a klasszikus vadnyugat elképzelt eszméinek megtestesítője: tehenésztársaival és az állatokkal együtt létezve, mosdatlanul, mocskosan képviseli a nyugat meghódítása utáni vidéki, gazdálkodó munkást. Agresszív, goromba fellépésével képes elidegeníteni magától a családjához közeli embereket, miközben a gazdaságban mégis alfahímként tetszeleg. THE POWER OF THE DOG: BENEDICT CUMBERBATCH as PHIL BURBANK in THE POWER OF THE DOG. Cr. KIRSTY GRIFFIN/NETFLIX © 2021 Vele szemben George már a felvilágosult, civilizált nyugatiként, főleg a gazdálkodás üzleti részére koncentrálva menedzseli a családi vállalkozást. Azonban minden megváltozik, amikor George megismerkedik egy fiatal özveggyel, Rose-zal (Kirsten Dunst). A nő és fia, Peter (Kodi-Smit McPhee), úgy látszik, akadályt képeznek a testvérpár kapcsolatában, de álláspontjából egyikük sem enged. A birtokra költözve Rose enyhén szólva sem jön ki jól Phillel, de amikor Peter is hosszabb időt kénytelen tölteni a ranchon, minden megváltozik.

Ugyanis az Egy igazán dühös ember akciójelenetei nem az új agyonkoreografált szürreál hagyományát viszik tovább, hanem a jó öreg, keményvonalas lövöldözést. Persze, a John Wickek és Tyler Rake -ek idején ez már kicsit kevésnek hathat (őszintén hiányoltam a látványosan vágott és vezényelt akciószerkezeteket), de legalább nem kell azon fognunk a fejünket, hogy az ellenség már megint önszántából szaladt bele egy fejlövésbe. Az Egy igazán dühös ember tényleg egy igazán régimódi akciófilm, ami nem esik túlzásokba, nem akar kitörni. Guy Ritchie itt nem akart "önmaga" lenni, csak megalkotta maga saját karakter tekintélyre építő bosszúfilmjét. Nem ez élete műve, de a filmét nézve nem is ezt szánta annak. Sokkal inkább olyan, mintha meg akarta volna mutatni, hogy a teatralitás és a szürreál akciójelenetek nélkül is van relevanciája és létezési joga a stabil vázakra felhúzott akciófilmeknek. Tőle kicsit szokatlan ez a letisztultság, de amint elindul a stáblista, rögtön érezzük, hogy érti ő azt is, ami nem ő. Egy igazán dühös ember (Wrath of Man) – amerikai akció-thriller.

Egy Igazán Dühös Ember Teljes Film Magyarul Videa

EGY IGAZÁN DÜHÖS EMBER - szinkronizált előzetes (16) - YouTube

Egy Igazán Dühös Embed.Html

Egy igazán dühös ember - Szinkronos előzetes (16E) - YouTube

Egy Igazán Dühös Ember

2 789 Wrath of Man, rendező: Guy Ritchie, szereplők: Jason Statham, Holt McCallany, Josh Hartnett, Rocci Williams, Jeffrey Donovan, Scott Eastwood, Andy Garcia, Eddie Marsan amerikai-brit krimi, thriller, akció, 119 perc, 2021 (16) Fogd a pénzt és üss! A mostani Guy Ritchie, ami ugyan kemény, akciós, szórakoztatóan sztetemes, de nem az az "igazi", piszkosan-viccesen eredeti Ritchie, amiért jó húsz évvel ezelőtt megszerettük a rendezőt és munkáit. Jason Stathamtől általában megszokhattuk, hogy elég pipa jóember a filmjeiben, de most, hogy nagyjából másfél évtized közös meló-szünet után Guy Ritchie negyedszerre is rosszemberek közé küldi, várhatjuk, hogy – legalábbis a cím alapján – felettébb morcos üzemmódban indul rendet rakni. Ám, míg A Ravasz, az Agy…, és a Blöff zseniális húzás volt, az Egy igazán dühös ember a Revolverhez hasonlóan alulról súrolja az igen magasra felpakolt lécet és beilleszkedik a rendező legutóbbi, inkább a nagyközönséget kiszolgáló, ám azért néha mégis sajátos stílusú munkáinak – Sherlock Holmes-filmek, Az U. N. C. L. E. embere, Arthur király: A kard legendája, Aladdin – sorába.

Egy Igazán Dühös Ember Imdb

Még egy óra van hátra a filmből, amikor nagyjából kibogozódnak az addig szándékosan csűrt-csavart történetszálak, feltűnik többek között Andy Garcia, a még mindig tehetségtelen Josh Hartnett (Pearl Harbor, A Sólyom végveszélyben) és a remek mellékarc, Jeffrey Donovan (Minden lében négy kanál, Sicario, A vér földje stb. stb. ), így minden együtt áll ahhoz, hogy egy látványos tűzharc végén H végre megnyugvást találjon. Vagy mégsem? Páncélautó nem? Páncélautó igen! Bár valóban nem vérbeli Guy Ritchie film, inkább kommerszebb krimi-heist-akció az Egy igazán dühös ember, rossz szavunk nem lehet rá. Statham jól hozza Stathamet, az akciók, csavarok a helyükön vannak, a karakterek ugyan halványabbak és kevésbé őrültek a megszokottnál, de még ez is belefér. Egyetlen probléma van csak, amit a rutinosabb nézők kiszúrnak majd: a szereplőválasztás alapján sejthető, hogy ki lesz a rosszember és ez egy teljesen logikátlan módon elfecsegett titokkal együtt némileg rontja a film élvezeti értékét. De ne legyünk dühösek: a Ritchie – Statham duó nagy nevekkel – Aubrey Plaza, Cary Elwes, Hugh Grant – kiegészülve jövőre bemutatja a most még cím nélküli ötödik közös (kém)moziját, ami remélhetőleg újra a régi szép Anuta-érzést hozza majd vissza az életünkbe.

A magabiztos fegyveresek a szállított 2 millió dollárt követelik, ám mosolyuk hamar a maszkjuk mögé fagy, amikor H kiszáll, majd hidegvérű killerként, precíz lövésekkel egymás után likvidálja a támadókat… Ennél a pontnál nézőként már sejthetjük, hogy nem egy oldschool Ritchie-filmet látunk. A kezdő jelenet érdekes nézőpontból való bemutatását leszámítva a rendező nem dob be vizuális ötleteket, vágási gegeket és bár meg van a szereplők szokásos bemutatása, az megmarad a nem túl egyedi, egymásnak beszólogató tucatszereplők szintjén. Mivel sehol sem látunk vicces, egyedien flúgos, lúzer karaktereket sem, biztosra vehetjük, hogy nem az amúgy fel-feltűnő fanyar humor, hanem tényleg a düh lesz a történet igazi mozgatórugója. Ezt pedig remekül festi alá az Úriemberekkel debütáló, addig háttéremberként muzsikáló Christopher Benstead rideg, komor, fájdalmas és veszélyesen balsejtelmes, így igazán kiváló filmzenéje. A négy fejezetre osztott sztori halad tovább, kicsit visszalépünk az időben, amiből lassan körvonalazódik H múltja, a dühét éltető események és belelátunk a pénzszállítmányokat célba vevő banda terveibe is.

Van egy kőkemény főhős, H (Statham), aki elszegődik egy jól menő pénzszállító céghez. Igazi szürke egér, aki fel sem tűnik senkinek, mígnem egy nap beüt a baj, megtámadják a kocsit, H pedig egyedül elintéz mindenkit. Itt aztán leesik a tantusz, hogy emberünk egy igazi félisten, és erre bizony szükség is lesz, mert a rosszfiúk nem szórakoznak, és a játék innentől vérre, meg rengeteg pénzre megy. Persze idővel megtudjuk, hogy H ki is valójában, miért van ott, ahol van, de ez tulajdonképpen nem is lényeges. A lényeg az akció, meg a pörgés. Igen, jól látjátok: Guy Ritchie nagyon hosszú idő után újra összeállt Stathammel, és forgattak egy kőkemény akciófilmet, aminek nincs csavaros sztorija, amiben nincsenek hangosan felröhögős poénok, és amiben egy árva cool főgonosz sincs, nemhogy jó dumával, de semmilyennel. És mégis: a film tökéletesen működik, mert Statham úgy teljesedik ki Ritchie kezei alatt, ahogy arra vagy 10 éve nem volt példa. A két óra pedig elröppen, mi pedig azon kapjuk magunkat, hogy szívünk szerint még órákig néznénk ezt a lőporszagú tesztoszteronbombát, de sajnos már pereg a stáblista.

Friday, 2 August 2024

Éden Pizza Gyál